Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-291
A nemzetgyűlés 291. ülése 1922. tékkel való igazságszolgáltatás hitét rreg kell őrizni a nemzet minden egyes tagja számiba. Mert az a nemzet, amelynek a hite megrendült a legfőbb igazság erejében, beteg és egy ilyen beteg nemzet élén az ország pillanatnyi urai sohasem építhetnek többé saját számitásaikra, sőt, hogy Gömbös t. képviselőtársam szavaival éljek, erejükre sem. Mert erkölcsi létalapjuk hiján a nemzet elfordul tőlük és adott pillanatban elemi erővel fogja őket elsöpörni. Ha körülnézünk, igen szomorú tüneteket kell itt mindenfelé látnunk. Látnunk kell, hogy az uj rendszer óta a bűnök egész halmazata maradt itt büntetlenül ; hogy gyilkosságokat, rablásokat követtek el anélkül, hogy bárki is kérdőre vonta volna ezeket a gyilkosokat és rablókat. Sőt amnesztiát kaptak gyilkosok oly időben, amidőn a nemzet több derék férfia nem bűntettek, hanem csak politikai nézeteltérések miatt börtönbe sinylődni kénytelen. (Ugy van 1 a baloldalon.) Ezt soha, semmi körülmények közt nem lehet egy állítólag erősödni kezdő ország fokozatos, de lassú feléledésével, talpraállásával megmagyarázni. Nem lehet ezt igy magyarázni, illetőleg mentegetni azért sem, mert mély megdöbbenésünkre még most is azt kell tapasztalnunk, hogy szabadon járnakkelnek a Károlyi-féle lázadás országvesztői. Ezek már felütik a fejüket a politikában is anélkül, hogy hazaárulásukat csak egyszer is számon kérni próbálta volna tőlük a független magyar bíróság. Szilágyi LajOS : Sőt tárgyalnak velük a kormány részéről ! Az egységes pártba akarják beolvasztani őket ! Tárgyalnak Batthyány Tivadarral ! Huszár Elemér: Ezt a harmadik esztendeje húzódó állapotot igazságtalannak és erkölcstelennek is kell tartanom. Mert ha a független magyar bíróság felment valakit Károlyi cinkostársai közül, én leszek az első, aki teljes tisztelettel meg fogok hajolni egy ilyen Ítélet előtt. De legnyomorultabb ellenségeinknek az ország kétharmadát kiszolgáltatni, nemzetünket és hazánkat sirba dönteni : ez az én szerény véleményem szerint a legnagyobb bűn, amelyet magyar ember hazájával szemben elkövethet. Teljesen megfoghatatlan tehát, micsoda ok kényszeritette a kormányt arra, hogy két esztendő multán se indítja meg az eljárást azok ellen, akik megöltek egy ezeréves nemzetet. (Ugy van ! balfelől.) Sőt ezek az urak már vigan készítik elő ujabb katasztrófánkat. Ha ez tovább igy tart, megrendül a polgárságnak az igazságban való az a kevés hite is, amelyet eddig a szivében még megőrzött. Mert ha a kormány azt hirdeti, hogy a közelmúlt eseményeiért túlságosan is kell egyeseknek bűnhődniük, mert a nemzet és annak jövője mindenekfelett való, akkor ugyancsak e nemzet és annak jövője érdekében miért nem fogdostatta össze és miért nem vonta már egyszer felelősségre azokat, akik a legnagyobb merényletet követték el ugyanezen nemzet és annak léte ellen, akik nemcsak nem álltak ellen a haza régi határainak évi január hó 18-án, szerdán. 207 védelmében, hanem a hatalom birtokában egyszerűen megtiltottak minden fegyveres ellenállást ? (Ugy van! ügy van! balfelől.) Csak igy történhetett meg a világhistóriában páratlanul álló az a szégyen, hogy 8—10 gyáva cseh foglalt el gyönyörű kultúrájú magyar városokat és került ellenséges kézre a régi Magyarország kétharmad része. Ha ez nem hazaárulás, akkor mit nevezzek annak ? (Helyeslés balfelől.) Avagy nemzetünk érdeke azonos-e a leggyülöltebb ellenségünkével ? Jó-e az minekünk, amit ellenségeink követelnek tőlünk, állítólag a saját érdekünkben ? Ha erre gondolok, ugy érzem., hogy szinte kétségbe kell esni. S ebből a szempontból kiindulva, végtelenül óhaj tandónak tartanám, ha a t. ministerelnök ur az összes jegyzékeket, amelyeket adott és kapott, és a katonái jelentéseket, amelyeket küldtek, és az őfelségével váltott összes levelezéseket nyíltan a Ház asztalára tenné. (Helyeslés balfelől.) Tudni szeretném, van-e itt férfi még ebben az országban ? Tudni szeretném, tiltakozott-e valaki ebben az országban a legelső magyar ember szégyenteljes kiszolgáltatása ellen. Mert ha nem, ugy kénytelen volnék kijelenteni, hogy ezt a kormányt erkölcsi alap hiján nem vagyok hajlandó támogatni, sőt felelősségre vonom minden olyan tényéért, mellyel nemzetünk hírét alacsonyította le. • De tovább megyek,t. Nemzetgyűlés, és a kormány felelősségét sokkal előbbi időről kezdem. : abból az időből, mikor Nyugat-Magyarország ügye hosszú hónapokon át nem tudott dűlőre jutni. Tudta-e a kormány, hogy a csehek már a velencei tanácskozások előtt teljes hadilétszámra emelték fel megbízható csapataikat s megpróbálta-e a kormány csak a védekezés lehetőségét is, vagy csak az anyagi eszközök beszerzését is ? Tudtommal nem. Mit ért el a ministerelnök ur Velencében ? Megmentett néhány négyszögkilométernyi területet. Henzer István : Hisz ott volt az egész hadsereg Buda őrsnél ! Láttuk, hogy mi volt. Az egyik részét hozták az urak. Rakovszky István : Hisz milliárdok tűntek el S Henzer István : Hát miért nem mentek azok Pozsonyba és Kassára ? Aztán igy jöttek volna ide ! (Zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Ne méltóztassanak közbeszólásaikkal zavarni a szónokot ! Somogyi István : Közben meg »Láthatatlan vendég«-estét kell csinálni, mert nyomor van. Huszár Elemér: Megmentett néhány négyszögkilométernyi területet és az egyezményben lemondott csaknem az egész Nyugat-Magyarországról, amit pedig még az úgynevezett trianoni békénél sem tettünk meg, mert ott ha üzletes formaságok közt, de mégis csak tiltakoztunk az erőszak kegyetlensége ellen. Itt azonban magunk mondtunk le hazánk egy darabjáról ; amiről pedig önként mondtunk le egyszer, azt többé soha visszaszerezni erkölcsi alapon nem lehet.
