Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-291

201 A nemzetgyűlés 291. ülése 1922. évi január hó 18-án, szerdán. fikáció előfordul. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kiss Menyhért : Nagyon helyes az egykével szemben ! Berki Gyula : Ha valaki iránt megbecsüléssel tartozunk, ha keresztény nemzeti politikát akarunk, ha a magyar faj megerősödését akarjuk, akkor a magyar anyáknak anyagi és erkölcsi megbecsülése és felemelése a mi kötelességünk. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) A magyar anyáknak lesz annyi szerepük, sőt sokkal nagyobb, a magyar nemzeti állam kiépítésében és a magyar jövő megteremtésében, a magyar nép nevelésében, mint nagyon sok t. képviselőtársamnak, aki mosolygással fo. gadta a választói jognak ezt a rendelkezését. (TJgy van ! jobbfelöl.) A lényege a dolognak az, hogy ha a választójogi törvényt meg tudjuk alkotni, alkossuk meg és menjünk a nemzet elé. (TJgy van !) Nem kell félni a nemzet Ítéletétől, (ügy van!) Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar nemzet nagy többsége igazolni fogja azt a politikát, hogy az utolsó pillanatban, amikor a nemzet nagy érdekei forogtak kockán s a király és a nemzet között kellett választani, akkor Bethlen István gróf és ez a párt a nemzetet választotta. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én biztos vagyok benne, hogy az a józan középpolitika, az a mérsékelt politika, amelyet mi reprezentálunk, akik a kormány mögött állunk, az a magyar népnek a politikája. (TJgy van! jobb felől.) Tessék kimenni a falura : akkor, amikor in floribus volt a fej beverő antiszemitizmus, a magyar földmüvesnép akkor sem volt antiszemita. A magyar földmüvesnép nem szerelmes a zsidóba, de nem veri be a fejét, hanem inkább megtanulja a kereskedelmet és elveszi az üzletét. Mi egy olyan középpolitikát képviselünk, amely sem jobbra, sem balra nem megy szélsőségbe ; mi olyan középpolitikát képviselünk, amelyben össze akarjuk fogni mindazokat -— legyenek azok földmivesek, iparosok, munkások vagy lateinerek — akik egy nagy gondolat szolgálatába akarnak állani, s ez a nagy gondolat áz, hogy teremtsünk meg egy nemzeti egységet, (Helyeslés jobbfelöl.) amelynek erejével épitsük ki ezt az országot. Mi a nemzeti egység szent gondolatával megyünk bele a választási küzdelembe ; mi egy ilyen mérsékelt, becsületes középpolitikával, szeretettel és nem gyűlölködéssel megyünk abba bele. S menjünk minél előbb, mert ami itt folyik, az nem a nemzet érdekében folyik. Az a munka, amely itt folyik, lehet pártérdek, lehet szubjektív érdek, de a nemzetnek az volna az érdeke, ha itt minden ember a maga helyén dolgoznék, ha dolgoznék a kormány, dolgoznék a törvényhozás. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a törvényhozás azonban nem munkaképes, ném alkalmas arra, hogy a szerepét betöltse. (Mozgás a baloldalon.) Hiába tagadjuk, hogy ami itt folyik ... Drozdy Győző: Nekünk mondja? Szilágyi Lajos : Nincsenek javaslatok ! Berki Gyula : Szilágyi Lajos t. képviselőtársam, ne méltóztassék sem a kormányelnök urat, sem ezt a pártot munkakerüléssel megvádolni. Szilágyi Lajos t. képviselőtársamnak itt a kisgazdapárt keretében lett volna alkalma dolgozni, de t. barátom átment az ellenzéki oldalra . . . Somogyi István*: És itt tényleg dolgozik ! Szilágyi Lajos: És itt dolgozom. Berki Gyula : . . . és most meddő munkát folytat, mert az a munka, amely itt az indemnityvita során folyik, nem alkotó, hanem pusztító munka. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi pedig építeni akarunk, s ezért az indemnitásról szóló törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Bottlik J-ózsef alelnök foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A népjóléti minister ur láván szólni. Bernolák Nándor munkaügyi és népjóléti minister : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Gsak a nemzetgyűlés naplójából értesültem arról, hogy a hétfői ülésen Rakovszky István képviselő ur jónak látta a kijárasokkal kapcsolatban az én nevemet is felemliteni. Méltóztassék megengedni, hogy erre a nyilatkozatára reflektálhassak. Rakovszky István képviselő ur Lingauer Albin képviselőtársam beszéde közben a következőket mondotta (olvassa) : »A nénike számára kért valaki valamit. Ki volt az ? Bernolák.« Kötelességemnek tartom bejelenteni, hogy én semmiféle nénike részére senkitől semmit nem kértem, tehát a képviselő urat rosszul informálták. Ami azt illeti, hogy azokkal a kiviteli ügyekkel kapcsolatban egyáltalán irtam-e vagy szóltam-e az illető minister urnák valamikor valamit, erre nézve is egészen pontos felvilágosítást tudok adni. Egy alkalommal egyik kihallgatásomon, amikor nálam 100—150 ember is jelentkezni szokott, megjelent egy öreg úriasszony, akit az életben azelőtt soha nem láttam és elpanaszolta, hogy inig mások a kivitellel jelentékeny üzleteket érnek el, ő a kis földjéről nem képes valami határmenti községbe átvinni termel vényeinek egy részét. Ennélfogva kér, hogy segítsem abban, hogy erre engedélyt kapjon. Felvilágosítottam, hogy ez nem reám tartozik, ez a földmivelésügyi minister ur dolga ; forduljon hozzá. Ekkor hozta fel, — mint az a ministerekkel igen sokszor megtörténni szokott — hogy ő valami módon velem sógorságban áll és nem is kér többet, csak azt, hogy bejuthasson a földmivelésügyi minister úrhoz. Erre kapta azt a szokásos, sablonos, kétsoros levelet, amit mindegyikünk szokott irni olykor-olykor, amikor kérik, hogy »X. Y-t szives figyelmébe ajánlom.« A következő audienciás napon ez az úriasszony újból visszajött, hogy a minister ur tit-