Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-290
184 A nemzetgyűlés 290. ülése 1922. évi január hó 17-én, kedden. stb. Az engedélyezett gyűjtés határideje 1921. évi november hó 5-től 1922 május 5-ig terjed. Utasitom a főosztályokat, hogy a mellékelt gyüjtőiveket a körletükbe tartozó osztályok és alosztályokhoz feltétlenül eljuttassák.« . Rakovszky István: Megalomania! Friedrich István (tovább olvas) : »Elvárom összes alakulataimtól, hogy a gyűjtést a legeredményesebben fogják végrehajtani. Hazafias üdvözlettel, Gömbös.« (Nagy derültség a baloldalon.) Dinich Vidor: Ez megy? Gr. Andrássy Gyula: Ha a királyra lőnek! (Nagy zaj.) Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! A mi részünkről — legalább az én részemről — én sem a hangot, sem a körlevelet kritika tárgyává nem óhajtom tenni, én csak tisztelettel bejelentem, hogy ugyebár ha a szabad királyválasztóknak joguk van ilyen gyűjtéseket indítani, akkor mi ünnepélyes tisztelettel bejelentjük, hogy mi is meg fogjuk kérni a belügymin ister urat, hogy a mi táborunknak is egy ilyen gyűjtést engedélyezzen ... Szabó Balázs: Ilyen hangon? Rakovszky István: Nem, mi szerényebben leszünk ! Friedrich István : ... és meg fogjuk kérni Magyarország legitimista férfiait és hölgyeit, hogy annak az eredményét majd Apponyi Albert képviselőtársunkhoz küldjék be. Ne tessék tehát majd ebbe a lépésünkbe azt belemagyarázni, hogy mi ezt a kérdést állandóan ilyen kellemetlenül felszínen akarjuk tartani, de engedelmet kérek, ha a budaőrsi csatatéren a szabadkirályválasztók hősei vagy hősi halottai . . . Budaváry László: Egy szó sincs erről benne! (Zaj.) Friedrich István : . . . számára obeliszket építenek, ezt természetesen megtehetik . . (Egy hang jobb felöl : A halottak közt nincs különbség !) Huszár Elemér: De igen! (Nagy zaj.) Dinich Vidor : De igenis van, jeltelen sírokban vannak! Szmrecsányi György: Tessék informálódni! A kerepesi temetőben ledobták a koszorúkat a sírokról! (Nagy zaj.) Friedrich István : Ha ez az obeliszk nem politikai pártállást jelent majd, akkor felesleges a mi mozgalmunk, mert a kérdés meg van oldva. Ha ez a két mozgalom összekapcsolódhatna, azt én a legszebb cselekedetnek látnám. Ebbe azonban bele nem avatkozhatunk. De ha igy áll a helyzet, amint én gondolom, akkor ne tessék rossz néven venni, ha mi is ilyen mozgalmat megindítunk. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur, valahányszor mi mellékkormányt, vagy kamarillát,. . . Rakovszky István: V-'gy klikket! Huszár Elemér: Másik államhatalmat! (Derültség.) Friedrich István : .. . vagy szervezetet emlegetünk, akkor mindig azt halljuk, hogy ilyen nincs. Ha méltóztatik megengedni, (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) én felolvasok itt egy jelentést, melynek a hangjából és különösen az utolsó pontjából igenis azt lehet következtetni, amit mi annyiszor hangsúlyozunk, hogy itt bizonyos mellékkormányféle tendenciák is érvényesülnek. Dinich Vidor: És titkos szervezetek! Friedrich István (olvassa) : »Másolat. A Feltámadás legfelsőbb vezetőségétől.« (Mozgás és zaj. Felkiáltások: Mi ez?) Ez egy jelentés, amelyben a Feltámadás vezetősége jelenti azt, amit én itt most fel fogok olvasni. Szabó István (sokorópátkai) : Mi ez ? (Zaj.) Huszár Elemér : Miért nem kérdezi meg Gömböst ? Friedrich István : A képviselő urnák, mint kormánypárti képviselőnek módjában áll megtudni, hogy mi ez? (Zaj a Ház minden oldalán. Elnök csenget.) Szabó István (sokorópátkai) : De nem tudom. (Zaj. Halljuk !) Feltámadást én sehol sem látok ! Rakovszky István: De gutaütést sokat! Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a szónokot meghallgatni. Méltóztassék folytatni. Friedrich István (olvassa) : »Az egész Ostenburg-zászlőalj tisztikaraatudományegyetem zászlóaljára fente a fogát és feni most is. Ostenburg Budaörsnél dirigálta az egész ütközetet. Benyomásom : az egriek viselkedtek a legjobban, többen, főkép r a törzstisztek, nagyon Károly felé hajlottak. Általában az volt a benyomásom, (Zaj. Halljuk ! Halljuk f ) hogy a törzstisztek sajnálkoztak, hogy a puccs nem sikerült. Ugyanez áll a Vilmos-laktanyára is.« Kérem, most itt négy sor van, amit kihagyok, mert itt egy főhadnagyról van szó, akit kellemetlen helyzetbe hoznék, azért e részt kihagyom. Ezután a négy sor után ez jön (olvassa) : »Jelenleg is a tisztek állandóan sugnak-bugnak. Ha kiszabadulnak, azért majd találkoznak a Wenckheimben.« Jön az aláirás. Itt megint nem akarok neveket említeni, aki kíváncsi, megnézheti. Aláirás: hadapródjelölt. (Tovább olvassa.) Záradék. Most jön a név : X. Y. a feltámadás vezetőségétől kapta a megbízását, hogy NyugatMagyarországon a Friedrich-csoporthoz menjen és ott titokban megfigyeléseket végezzen. Ezen feladatát dicséretreméltóan végezte. Visszatértében a fenti tapasztalatokat szerezte. Kérem mielőbb szabadonbocsátását, hogy továbbra is rendelkezésemre álljon. Fenti jelentés a budapesti katonai városparancsnok ilyen és ilyen számú átiratának első számú melléklete. S. K. Nikolics tábornok, katonai városparancsnok. Huszár Elemér: Jellemképző dolog! (Felkiáltások : Hallatlan !) Friedrich István : Ez nem olyan nagy dolog, hisz tudjuk, hogy minket figyelnek, hiszen a
