Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

A nemzetgyűlés 290. ülése 19k hősök, akik igy leereszkednek és gazdasági életünk hajszálgyökereibe kapaszkodva akarnak a nagy gazdasági fa koronájára kapaszkodni. Hanem kivülről arra a gazdasági nagy lombos fára egy létrával hamarjában felkapasz­kodni : az lehetséges, megtörténhetik egy majá­iisi hangulatban, de nem lesz tartós, lassankint leesik az illető a fáról. És, t. Nemzetgyűlés, ilyen kész fákat gyökerestül, koronástul elvinni valahová és beültetni, hiába való kísérlet ; — a kisgazdák sokkal jobban tudják mint én, — hogy az illető fa nem marad meg. Elnök ur, kérnék egypár perc szünetet. Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök : Az ülést ujból megnyitom. Friedrich képviselő urat illeti a szó. Friedrich István: T. Nemzetgyűlés S A dél­előtt folyamán Orbók Attila képviselőtársam a kiviteli engedélyek ügyét tette szóvá és ebből kifolyólag védelmébe vette nagyatádi Szabó István igen t. képviselőtársunkat. Itt ki akarom emelni azt, hogy a nemzetgyűlésen, nem ezzel az üggyel kapcsolatban, — amelyre később rö­viden rátérek, — hanem más ügyekkel kapcso­latban tényleg nagyon súlyos vádak hangzottak el, amelyek a mai napig teljesen válasz nélkül maradtak. Orbók Atilla képviselőtársam — szerintem teljesen feleslegesen — védelmébe vette előttünk nagyatádi Szabó Istvánt. Én is annak a tiszte­letteljes véleményemnek adok kifejezést, hogy én sem tételezem fel nagyatádi Szabó Istvánról, akivel egy kabinetben voltam, s akinek műkö­dését megismertem, hogy bármilyen panamában érdekelve lehet, de ezekkel a kiviteli engedélyek­kel kapcsolatban a ministerelnök ur egy párt­közi konferencián azt mondotta, hogy kaptak ilyen kiviteli engedélyeket bizonyos szervezetek, bizonyos alakulások, még a kiviteli díjak fizeté­sét is elengedték nekik, s mindez azért történt, hogy a hasznot bizonyos hazafias, nemzeti cé­lokra fordítsák. (Halljuk! Halljuk! halfelŐl.) T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, rólam nem lehet feltételezni azt, hogy én bármit is sajnál­nék, ami nemzeti, hazafias célra fordittatik. Do nekem az a súlyos aggodalmam, hogy ezek a pénzek nem fordíttattak teljes egészükben azokra a célokra, amelyekre talán nagyatádi Szabó mi­nister ur ós az igen t. ministerelnök ur juttatni akarta. Ezzel kapcsolatban különféle hirek vannak elterjedve, és miután én nem egyedül büntető­jogi szempontból kívánom ezt a kérdést meg­ítélni, hanem politikumot is látok ebben, egy határozati javaslatot nyújtok be, amellyel első­sorban azt akarom elérni, hogy nagyatádi Szabó István személye feltétlenül tisztán álljon az ország közvéleménye előtt, mert — hang­súlyozom — nem tételezem fel róla, hogy részes '. évi január hó 17-én, kedden. 175 volna ezekben a dolgokban, másodszor pedig, és ez a fontos, bogy egy parlamenti bizottság előtt dokumentáltássék, hogy ezeket a pénzeket, melyekre azt mondják, hogy nemzeti hazafias célra fordíttattak, mire költötték el. (Helyeslés.) En nem azt akarom, hogy ezt a nagy nyilvá­nosság előtt tárgyalják le, mert lehetnek olyan kiadások, amelyeket nem célszerű publikálni. Azt hiszem azonban, nem lehet elzárkózni az. elől, hogy mi egy parlamenti bizottságot küld­jünk ki, amely megvizsgálja, vájjon ezek a pénzek tényleg hazafias célra fordíttattak-e, nem pedig egyéni célokra. (Az elnöki széket Qaal Gaszton foglalja el.) Annál is inkább indokolt ez, mert hiszen az egyik képviselőtársam egy nyugtát olvasott fel, mely szerint az egyik ilyen ur 900.000 K-t vett fel . . . Rupert Rezső: Tisza György! Friedrich István : . . . nem emlékszem a névre. . . ilyen kiviteli engedélyért, és ugyancsak megmutatta a számlát, hogy az az ur 600.000 K-ért vett magának — autót! Rupert Rezső: Nemzetvédelmi célra! Friedrich István : Én nem tudom megérteni, hogy ez az autó hogyan kapcsolódik bele a hazafias és nemzeti célba ? De ha egy ilyen eset van, meg méltóztatnak engedni, hogy lehet több is. Azt hiszem, hogy ez a határozati javaslat a túloldal tetszésével is találkozni fog. Tisztelettel benyújtom a következő határo­zati javaslatot : »Javaslom, hogy küldjön ki a nemzetgyűlés egy parlamenti bizottságot a kommün bukása óta kiadott összes kiviteli en­gedélyek megvizsgálására és kötelezze ezen cél­ból a kormányt, hogy az összes erre vonatkozó iratokat és bizalmas aktákat haladéktalanul bocsássa a Ház rendelkezésére.« (Helyeslés) Somogyi István: Majd tiz év múlva meg­ismerhetjük az aktákat! Őrgr. Pallavicini György : Előbb majd fel­oszlatják a Házat! Friedrich István : A t. képviselő urnák nincs igaza; én kötelességemet teljesítem azzal, hogy a határozati javaslatot beterjesztem, képviselő­társaim " sem tudnak mást tenni, mint vagy hozzá­járulnak vagy nem. Ha azután a kormány ezt lehetetlenné teszi, akkor a teljes ódium a kormányra hárul. Ha én ott ülnék a minister urak között, egy pillanatig sem maradnék olyan kormányban, amely rögtön nem teszi ezt magáévá. (Zaj.) Nemcsak a mostani kormányra kérem a vizsgálatot, hanem az én kormányom idejére is, szóval, a kommün bukása óta kiadott összes ki­viteli engedélyek aktáit tessék a Ház elé ter­jeszteni. (Helyeslés bal felöl.) Megdöbbentő volt nagyatádi Szabó István igen t. képviselőtársamnak két nyilatkozata. Az egyik egy régebbi nyilatkozat, mely szerint na­gyon sok ilyen kijárás történt és ő ezeket pub-

Next

/
Thumbnails
Contents