Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

170 A nemzetgyűlés 290. ülése 1922. évi január hó 17-én, kedden. ás még azt is kikötötték, hogy ha a »Hungária« Magyarországon nem tudja a gazdaközönségnél elhelyezni a kész szuperfoszfátot, akkor a magyar kormány azt ilyen egységárban tőle átveszi. Már most mi következett be, t. Nemzetgyűlés? A gazdaközönség az előtt a kérdés előtt állt, hogy vagy vesz műtrágyát s igy drágábban termel és ezért nem tudja majd értékesiteni a terményt, vagy nem vesz, hanem folytatja a rablógazdaságot s megint rosszul jár. Azonban befektetési tőkében mindenütt hiány lévén, a »Hungária« nem tudta eladni a műtrágyát és ezáltal a magyar termelést több milliárdnyi kár érte. De ez csak közvetett és nem közvetlen kár, mert mi történt? Rupert Rezső : Kisgazdaérdek ápolása ! Friedrich István : A korzorcium nem fizette ki akkor, amikor a frank kurzusa még sokkal kedvezőbben állt, hanem megvárta, mig a francia frank kurzusa a négyszeresére emelkedett s csak akkor fizette ki az algir foszfátot Párizsban, ugy hogy csupán ebből a hibából tizenötmillió korona árfolyamveszteség keletkezett. (Egy hang half elöl: Gyalázat!) De nemcsak ez történt. Hanem maga az a differencia is, amit a métermázsánkénti 274 koronás különbözet okozott, körülbelül 60—70 milliót jelent. Hiszen én nem a műtrágyára fektettem a fősúlyt és nem azért fárasztottam t. képviselőtársaimat ennek ujabb elmondásával; én csak azt akartam illusztrálni, hogy milyen rossz vállalkozó és milyen rossz kereskedő ez az állami bürokratikus apparutás, . . . Gaal Gaszton : Kik vannak benn a »Hungária« igazgatóságában ? Friedrich István : . . . hogy ha a magyar kincstár csak ennél az egy üzletnél 60—70—80 milliót ráfizet, nem is számitva, hogy a műtrágyázás elhagyása következtében a magyar közgazdasági életet milyen óriási kár érte. Erre csak azt mondhatom, nagy bűn volt, hogy a nagy tapasztalatokkal rendelkező kereskedelmet nem vonták bele ezekbe a tranzakciókba. Mert a kormány csak addig érvényesítheti a maga politikai álláspontját, amig ezzel a nemzetnek és az állampénztárnak kárt nem okoz, de hogy elvi szempontokból, hamis és kártékony elvi szempontokból a kincstárnak ilyen károkat okozzon : az semmi esetre sem menthető. Rupert Rezső: A legnagyobb lelkiismeretlenség ! Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! En már a délelőtt folyamán figyelmeztettem a kormányt, hogy ezzel a rengeteg papirt és Írószert fogyasztó bürnkrata apparátussal végre szakítani kell, azt redukálni kell és át kell térni ebből az aktagyártásból a nagyvállalati rendszerre; elmondottam, hogy Amerikában vannak olyan vállalatok, amelyeknek sokkal nagyobb a. forgalmuk, mint amilyen a mi egész gazdasági életünk összforgalma és azt egészen csekély apparátusokkal bonyolítják le. (Ügy van! balfelöl.) Tehát arra kértem a kormányt, különösen a kereskedelemügyi minister urat, hogy térjenek át erre a nagyvállalati rendszerre, amelyet már a nyugoti államokban nagyrészben behoztak és amely ott fényesen bevált. Megmondtam azt is, hogy ma nem államtitkárokra van szükség, ma vezérigazgatókra, munkafelügyelőkre, iniciativákkal bíró és expeditiv emberekre van szükség. Ne fullasszanak mindent bele abba a rettenetes aktatömegbe, úgyhogy az egyedüli produktiv munka, amelyet a kormány tényleg mutatni tud fel, az aktagyártás. (Ugy van! balfélöl.) Valamennyien tudjuk, hogy mi az, a magyar hivatalokban valami ügyben eljárni. Tisztelet annak a szegény lekopott tisztviselői karnak, minden segítséget és támogatást szivemből kívánok neki, (Helyeslés balfélöl.) hanem hogy nálunk mi az a bürokrácia, az az aktagyártás, azt talán mi tudjuk legjobban, akik kénytelenek vagyunk választóink ügyes-bajos dolgaiban eljárni. (Ugy van! a baloldalon. és jobbfelöl.) Kuna P. András: Ott vannak a rokkant ügyek. Szabó István (sohorópáthai) : El kell ismerni, ugy van. (Zaj. Elnök csenget.) Huszár Elemér: Valamiben mégis egyetértünk ! Friedrich István: Hogy néz ma ki ez az állam? (Zaj. Elnök csenget.) Ez az állam ugy néz ma ki, mint egy csődbekerült gyár. Az egész apparátus csak likvidál és magát a termelést beszüntették. De tudjuk nagyon jól, hogy a csődtömegből csak a csődtömeggondnokok élnek meg jól és ideig-óráig a csődtömeg likvidálásával foglalkozó tisztviselői kar. (Ugy van! a baloldalon.) Ez csak egyideig megy, de egy országban teljesen megszüntetni a produktív munkát, teljesen megfeledkezni a termelőmunka megindításáról s tisztán csak likvidálni, de nem ugy likvidálni, hogy az végül tényleg jó eredménnyel is járjon, hanem likvidálni ugy, hogy továbbszaporitom a bankót, továbbszaporitom a váltókat, a kötelezvényeket s hogy azt mondom: így nem tudok előbbre menni, s próbálom beleszuggerálni a közvéleménybe, hogy a jövő évben jobb lesz, az idén a bajon segíteni nem tudok, ezt képtelenségnek tartom! Tisztelt Nemzetgyűlés! Egy kis csonka Magyarország van itt hatalmas fe'jel, hatalmas bürokrata-apparátussal. Van 14 főispán, nem "tudom hány rendkívüli kormánybiztos, nem tudom, most momentán, hány minister, nem tudom hány államtitkár, s mindezeken kívül van még az u. n. kormányzóság, amelyet azonban a nemzetgyűlés nem létesített, hanem amely kialakult egy óriási budgettel. Ebből joggal azt lehetne következtetni, hogy az országban példás, mintás rend van, hogy az adminisztrációs sikerek valósággal túltengenék . . . Rupert Rezső: Mintás pazarlás!