Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-290
A nemzetgyűlés 290. ülése 1922, évi január hó 17-én, kedden. 171 Friedrich István : . . . pedig mindennek épen az ellenkezőjét látjuk. Azt hiszem, hogy a túloldal sem fog ja nekem rossz néven venni, ha azt mondom, hogy soha ennyire nem volt elhanyagolva népünk, soha a vidéken ilyen zavaros közigazgatás, mint ma van, nem volt. (Ugy van! bal felöl.) Konszolidációról, újjáépítésről és nem tudom micsoda nagy problémákról beszélünk itt hónapokon, vagy két éven át, s nem vesszük észre azt sem, hogy az egész országban valóságos ázsiai piszok van ! Rupert Rezső: Mindenféle értelemben. Friedrich István ; Múltkor nálam járt egy berlini gyáros, aki be akarta járni az országot, hogy tőkéjével ós ipartermékeivel belekapcsolódjék gazdasági életünkbe. Bejárta szép alföldi városainkat. Az útja két-három hétre volt tervezve, de öt nap múlva visszajött, s azt mondotta, hogy amit ő látott, az neki olyan fizikai fájdalmat okozott, hogy ő ezt az utat tovább nem birja. Henzer István : Nem tudott üzletet csinálni ! Friedrich István: Egyetlen szállodai szobát nem talált útjában, ahol tisztességesen meghálhatott volna. Kern talált egyetlenegy tisztességes szállodát, (Zaj és közbeszólások jobb felöl.) amelyet — nyugati fogalmak szerint, képviselő ur — szállodának, kulturszállodának nevezhetni. Mert az, ahol még jó bort mérnek és négy elkeseredett cigány az one-sztep-et huzza, az nyugati fogalmak szerint még nem szálloda. (Elénk derültség.) A képviselő urnák igaza van; én is fájdalommal konstatálom, hogy még a kisgazdaköröknek is egy nagy része például sokkal nagyobb hajlandósággal viseltetik az one-sztep iránt, mint az iránt, hogy a vidéken a konszolidációs munkának alapfeltételeit megteremtené, és megtanítaná a népet a vidéken ledalább a viz használatára. (Mozgás a jobboldalon.) Kuna P. András: Mire? Friedrich István: Nevet Kuna t. képviselőtársam. De én is nevetek (Zaj. Elnök csenget.) azon a rettenetes viztelenségen, amely Magyarországon mindenütt uralkodik. Tessék elmenni nagy vidéki szállodákba; hatalmas bejárat, kapu, nagyszerű címek : »Arany-szálloda« s egyéb efféle, s egy borzalmas szobaasszony az egész személyzet. Kuna P. András: S annak én vagyok az oka? (Zajos derültség.) Friedrich István : Ezekben a szállodákban a mosakodá,st is olyan felesleges fényűzésnek tekintik, hogy a külföldi utasnak egy kis lavórban két-három deci vizet adnak, hogy mosakodjék meg. Hát engedelmet kérek, ha mi itt a Nemzetgyűlésen ujjáépitésről tudunk beszélni, akkor nekünk künn a vidéken azt kell hirdetnünk, hogy van fürdés, van vízhasználat, van mosakodás, s hogy egy rettenetes tehertétele van a mi közéietünknek, s ez — az erkölcsi piszkon kivül, amelyről később fogok beszélni — a fizikai piszok. Azzal még nem mutatunk európai kultúrát, ha falainkat meszelő<el néha-néha bemeszeljük. A viz az az anyag, amely a nemzetet legehsősorban előreviszi a kultúra felé. Henzer István: Van viz elég a Dunában! Friedrich István : Igaz, hogy a Dunában van viz, de hiszen épen ezt akarom, hogy a mi népünk a vizzel mosakodjék is es ne csak karácsonykor vegyen lábvizet, hanem évközben is tisztítsa a testét. Gaal Gaszton (közbeszól). Friedrich István : Azt mondja G-aal Gaszton tisztelt képviselőtársam, hogy ez nem igy van. A Balaton partján találkoztam ottani lakosokkal és megkérdeztem tőlük, hogy mikor fürödtek a Balatonban? Azt mondták: Eürödni? Minek az? Csak a pesti zsidók fürödnek a Balatonban. Gaal Gaszton: Nem ugy mondták! Friedrich István : Lehetséges, hogy ez tisztelt képviselőtársam vidékén nem igy van, amihez gratulálok, mert az ő felvilágosító munkájának tulajdonítom, hogy ott jobbak a viszonyok; de épen azt sürgetem, hogy mindenütt ilyenek legyenek. S a képviselő ur méltatlankodva rázza a fejét, hogy hogyan lehet erről beszélni. Gaal Gaszton: Az indenmitynél! Friedrich István: Mikor plakátokat olvasok a pestisről és arról, hogy a patkányokat Budapesten ki kell irtani, akkor nekem önkénytelenül eszembe jutott az én berlini barátom panaszkodása, hogy nem tudott Magyarországon egy szállodában megmosakodni. Budapest és talán még egy-két város kivételével tényleg idegenek befogadására alkalmas szálloda az egész országban nincsen. Ha tehát mi mindig arról szónokolunk, hogy jöjjön ide a külföldi tőkeérdekeltség és támogassa a mi iparunkat, ha folytonosan azt hangoztatjuk, hogy óriási gazdasági kincseink hevernek kihasználatlanul ebben az országban, akkor legalább adjuk meg az alkalmat ezeknek a külföldi uraknak, hogy országunkat az ő viszonyaiknak megfelelő kényelemben csakugyan be is utazhassák. T. Nemzetgyűlés! Ez a mosakodás — nem tudom másnak mondani — végre is olyan dolog, amelyhez nem kell külföldi tőke, éhhez igazán elég a felesleges munkaenergiának a felhasználása. S ha ezt megtesszük, akkor az alapkonszolidáció első lépésén mindjárt túl is vagyunk. En eddig a pénzügyminister ur expozéjával foglalkoztam ós igyekeztem már a délelőtt folyamán is kimutatni, hogy mi hiányzik ebből az expozéból. Ismétlésekbe ugyan a világért sem kívánok bocsátkozni, mégis fel kell hívnom valamire a kormány figyelmét. Mikor ezt teszem, jobban szeretném, ha az igazságügyminister ur helyett talán a kerekedelemügyi minister urat vagy a földmivelésügyi minister urat üdvözölhetnénk itt . Huszár Elemér: Itt van az igazság őre! 22*
