Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-290
166 A nemzetgyűlés 290. ülése 19.' műhelyekbe, odaállanak a pultok mögé és egyedül intelligenciájukra, saját fajsúlyúkra számítva, igyekeznek a közgazdasági életben elhelyezkedni. Henzer István : Ke\és van ilyen ! Friedrich István : Nagyon sajnos, hogy kevés van, de méltóztassék visszagondolni arra, hogyan fejlődött ki a középkorban a városi polgárság. Nem ugy, hogy hivatalt keresett, hogy protekcióért szaladgált a képviselőkhöz, hanem kezébe vette a szerszámot, a produktiv munka eszközét, elkezdett dolgozni mint kisiparos, és megvetette alapját a hatalmas, az egész világon osztállyá alakult városi polgárságnak. Látok egy másik példát. Méltóztassék megnézni a gentryt, amely, mik->r elherdálta aPál birtokát, mit csinált ? Protekcióért szaladgált, állásba ment, monoklit tett fel és hivatalba ült, és hogy ott a néppel szemben azután hogyan viselkedett, az már kétségbeesett mentalitásával magyarázható meg. Nem birta el, hogy ő, aki lezuhant, magánál még mélyebb standardon élő embert ne lásson. A középkorban a polgárság hatalmas faktorává lett a világ közgazdasági életének. A magyar gentry a magyar közgazdasági és magyar kulturális életből majdnem teljesen kiveszett. Hasonló példával állunk szemben ma is. Van egy hatalmas intelligencia, melynek nagy része ing nélkül, fehérnemű nélkül, ruha nélkül kétségbeejtő helyzetben van. Mit csinál ? Protekcióért szaladgál, hivatalokért szaladgál, különböző likvidáló szervek felállítását sürgeti csak azért, mert számit arra, hogy az a minister jólelküségből felállít egy olyan hivatalt, ahol ez a «zegény hivatalnok elhelyezkedhetik. (Félkiáltások : Hová menjen ?) Igaza van t. képviselőtársaimnak ; hová menjen ? Én azt mondom, hogy oda, ahol legrosszabbul fizetik, a csődben levő államhoz semmi esetre ne menjen ! Ezeknek a szegény tisztviselőknek megsegítése egy ideig indokolt, elbukni hagyni ilyen szegény embert és családját nem szabad, azonban rendszert csinálni ebből és ugy tüntetni fel a dolgot az expozéban és mindenütt, mintha ez fajvédelmi és hosszú időtartamra terjedhető valami lenne, ezt nagyon hibáztatom. Ezért mondtam én, hogy ha ez az intelligencia csak azt tudja, amit az urak tőlem kérdeznek, hogy : hová menjen, ha ez az intelligencia olyan gyenge, hogy nem tud ebben az uj közgazdasági életben elhelyezkedni, akkor bármennyire sajnálom, de attól félek, hogy erre az intelligenciára az a sors vár, ami elérte a gentryt, amikor eltűnt a gazdasági élet szinteréről. Kerekes Mihály: A menekültügyi hivatal vezető lének autója van és a menekültnek nincs kenyere ! Friedrich István: Lehetetlenség, hogy egy csődben levő állam ilyen terhet huzzon-vonjon maga után, amikor nem látja a javulás lehetőségét. Lehetetlenség egy bürokráciát fentartani, ahol a bürokrácia nagy része népjóléti intézménnyé vált, ahol a biró krumpli után szaladgál, a tisztviselő cipőt talpal.. . (Felkiáltások : 2. évi január hó 17-én, kedden. Meg kell keresni a lehetőséget!) Helyes, én keresem a megoldási lehetőséget a pénzügyi expozéban. Bemélem, nem tételezi fel rólam a képviselő ur, hogy ezektől a szegény tisztviselő testvérektől, akik nagyon is rá vannak szorulva a támogatásra, sajnálom ezt. Épen a sorsuk feletti aggodalom sugallja nekem azt, hogy a kormány figyelmét felhívjam arra, hogy jól van, ennek ideiglenesen igy kell lenni, de végre hozzá kell fognunk ezeknek a kérdéseknek megvitatásához. Ez is oly hiány volt, amelyet én az igen t pénzügy minister ur beszédjében konstatáltam. És amikor a pénzügyminister ur expozéjában azt mondotta, hogy ő a bankómnációnak még akkor is ellensége, ha az termelésre fordíttatnék, akkor én csak azt konstatálom, hogy ebben a kérdésben még egy nagy probléma áll elintézetlenül a világ közgazdasági köreiben. Mert abban igaza van a pénzügyminister urnák, hiszen erről beszélek már egy órája, hogy az infláció katasztrófa, a bankószaporitás közgazdasági — bocsánat a kifejezésért, ugy mondhatnám — patkány, amelyet ki kell irtani. Én azonban azt állítom, hogy ha a pénzügyminister ur három—ötmilliárddal szaporítaná a bankót, hogy végre meginduljon ebben az országban az általános termelés, akkor felmerülne az a kérdés, mennyivel befolyásolná kártékonyán valutánkat és közgazdasági életünket ez a valuta-infláció ős mennyivel javítaná a valutát a termelő munka megindítása. Ez a kérdés a közgazdasági világban még eldöntetlen. Ezért a kísérletért a rizikót és felelősséget — azt hiszem — a pénzügyminister ur a legnagyobb nyugalommal vá lalhatja. Kállay Tibor pénzügyminister : Nem tudom vállalni. Friedrich István : Mert ha a pénzügyminister ur olyan lojális, hogy könnyen konstatálja, hogy 16 milliárd a deficit, méltóztatik-e gondolni, hogy ebben a Házban valami emóciót keltett volna az, ha azt méltóztatott volna mondani, hogy 19 milliárd a deficit? Mi valamennyien, akiknek a közgazdasági élethez csak bármily csekély közünk van, örvendtünk volna, hogy végre megindul a termelés. Meglehet, t. minister ur, hogy engem ön az ellenkezőről fog meggyőzni, akkor meg fogok hajolni. Elnök: T. képviselő ur, a Ház határozata értelmében két órakor a tárgyalást félbeszakítjuk. Friedrich István : Még ezt a mondatot befejezném. (Derültség.) Elnök: Méltóztassék! Friedrich István: Különben hagyjuk délutánra. (Derültség.) Elnök: Az ülést felfüggesztem. Délután 4 órakor folytatjuk. (Szünet után.) (Az elnöki széket Bottlik József foglalja él.)
