Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-290
A nemzetgyűlés 290. ülése 1922. évi január hó 17-én, kedden. 167 Elnök: Az ülést újból megnyitom. Dinich Vidor: A házszabályokhoz kérek szót. Kérem a tanácskozásképesség megállapitását. Elnök: A tanácskozásképesség hiánya nyilvánvaló. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést megnyitom. Somogyi István : Kérem a tanácskozásképesség megállapitását. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevő képviselőket megszámlálni. (Berki Gyula jegyző megszámlálja a képviselőket.) Szabó Balázs : Bartos most megy ki ! (Zaj.) Berki Gyula jegyző: 40 képviselő van jelen. Elnök: A nemzetgyűlés tanácskozásképes. Friedrich István képviselő urat illeti a szó. Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! A délelőtt folyamán ott hagytam abba beszédemet, amikor a pénzügyminister ur kétségbe vonta azt az állításomat, hogy a bankó-infláció bizonyos tekintetben, bizonyos mértékben hasznos is lehet, ha arányban áll a gazdasági produkcióval. En ugyanis azt . a tételt állitottam fel, hogy ha csak abból a célból nyomatom a bankót, hogy a bitang-bankót szaporítsam, akkor biztos, hogy a valutát rontom ; de ha azért szaporitok bankót, hogy a munka retortáján át kerüljön csak a gazdasági életbe s ha ezzel meg tudom indítani a termelési és a produktív munkát : akkor ez a bankó-infláció nagyobb mértékben javítja a valutát, mint amennyit az a szaporalat árt a valutának. A pénzügyminister ur kijelentette, hogy ő semmi körülmények közt nem hajlandó bankót szaporitani. Itt folytatom beszédemet és újból csak felhívom a kormány figyelmét arra, hogy ha nem szánja rá magát erre a bár rizikóval járó lépésre, akkor nagyobbodni fog a munkátlanság, nem lesz munka s a munkanélküliek tömege nem hónapról-hónapra, hanem naprólnapra szaporodni fog; nem munkát fognak keresni a munkanélküliek, hanem alkalmat a könnyű keresetre, mert olyan valutáért nehéz munkát végezni, nem érdemes dolgozni, melyet a kormány hatalmi apparátusából kifolyólag nap-nap után 50 millióval felhigit. Szaporodni fognak tehát a siberek; a valutaspekulánsok s játszani fognak a valutával baisse-re és hausse-ra, mert ez sokkal könynyebb megélhetést biztosit az embereknek, mint ha verejtékes munkával napszámba állanak. Méltóztatnak tudni, hogy milyen munkást nem lehet ma kapni. Gazdatársaim legjobban tudják, hogy nehéz munkára nem lehet munkást kapni,... Hencer István: Az igaz! Friedrich István : ... ahol meg kell dolgozni -60—70—80 koronás napszámért. Kuna P. András: Dehogynem! De nem adják meg nekik a díjat ! A kubikosoknak nem adják meg a napszámot! Friedrich István: Ami a kubikosokat illeti, ebben igaza van a képviselő urnák. Kuna P. András (a padot verve) : Nem adják meg nekik a díjat! (Derültség. Zaj.) Elnök: Kuna P. András képviselő urat kérem, ne méltóztassék a padot verni ! Friedrich István: A kubikos nem vállal munkát, mert nem tud a kiemelt földért olyan egységárhoz jutni, mely lehetővé tenné neki egy olyan kis összeg félretételét, melyből megélhetne azokban a hónapokban, amidőn nem kap munkái Kuna P. András: Muszáj igazat adni nekik! Rassay Károly : Izgatott természetű ember ! (Derültség.) Friedrich István : Mert hiába dolgozik az a kubikos a tavaszi és nyári hónapokban ; hiába teszi félre a megkeresett pénzt télre, mert mikorra elérkezett a tél, az igen t. pénzügyminister ur már megint havonként másfél milliárddal szaporította, higitotta fel a pénzállományt, és ezért bármilyen szorgalmas volt az a kubikos egész tavasszal, nyáron és ősszel, nehezen megkeresett pénzének értéke önhibáján kívül tovább száll le 10—20—30 %-kal s önmagától redukálódik annak vásárlőképessége. Később rá fogok térni, hogy egy rendszernek, kormánynak, vagy államhatalomnak minden körülmények között egy feladata van : vitán felüli kötelezettsége az, hogy a munkanélkülieknek munkát adjon, mert akkor következik be egy országban az anarchia, amikor az államhatalom nem tud munkaalkalmat nyújtani a dolgozni akaró polgárnak. De beleszólni ebbe a gazdasági krízisbe olyanképen, hogy a pénzügyminister ur negativ expozéjából kiindulva bizonyos protekciós jóindulattal vállalatok szisztémáját akarják inaugurálni s ezzel akarják a gazdasági életet talpraállitani, ez óriási tévedés. Nagyon kérem t. képviselőtársaimat, ne méltóztassanak most félreérteni, amikor a Hangyáról és egyéb keresztény szövetkezetekről fogok említést tenni. Kijelentem előre, hogy helyeslem és természetesnek tartom, hogy az ilyen vállalatokon segítsenek, ha bajban vannak, igenis segítsük őket és segítsék őket, de csakis törvényes utón . . . Rassay Károly: Ez az! Rupert Rezső : Ugy van ! Csak erről van szó ! Friedrich István : . . . mert törvényes felhatalmazás nélkül, bármennyire is szivemhez legyen nőve pl. a Hangya sorsa, ón egy fillért nem adtam volna. Miért? Azért, mert itt nem lehet meghúzni egy demarkációs vonalat és nem tudom, hogy a kormány meddig mehet ezen a téren. Hírek hallatszottak pl, hogy más szövetkezetek is bajban vannak, hiteligényük van és a kormányhoz fordultak segítségért. Rassay Károly: Nem is kell szövetkezetnek lenni ! Friedrich István: Hajói emlékszem, sokorópátkai Szabó István t. képviselőtársam interpellált ebben az ügyben.
