Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-290
À nemzetgyűlés 290. ülése 1922, évi január hó 17-én, kedden. 165 Friedrich István : A pénzügyminister ur, ez a .mintaszerű bürokrata, aki valószh üleg a legnagyobb mértékben tiszteli a töxvényt 3 nem veszi észre, hagy a mai rettenetes közgazdasági állapotoknak egyik legfőbb okozója ez a dühör gő uzsora. Mert tűni azt, a pénzügyministeri székből, hegy Magyarországon a bankok szegény, megszorult emberektől . . . Sándor Pál : És az állam is ! Friedrich István : . . .iparosoktól, kereskedőktől 40%-ot hajtsanak be, ez — mit mondhatnék egyebet ? — kétségbeejtő. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Talán ezeknek a bankoknak bizonyos hálával tartozik a pénzügyminister ur ? Talán nem tudja magát egészen emancipálni tőlük ? Lehetséges, de mindennek van határa, tisztelt minister ur. Itt konszolidációról, egy szebb jövőről, 'jogrendről beszélni — és ezen nem a sokat emlegetett jogrendet, hanem a belsőt, közgazdasági jogrendet értem (Felkiáltások a középen : Egyik sincs meg !) — mindaddig nem lehet, amig naponta kisebbítik az értékmérőt és tűrik azt az uzsorát, amely ma az egész világon példátlanul áll. Ez tehát meddő politika. Sándor Pál : Az állam a legnagyobb uzsorás ! Friedrich István : És hogy a pénzügyminister ur közgazdasági életünknek épen ezt a legkétségbeejtőbb momentumát átugrotta, engem ez is nyugtalanít. Mert ne felejtsük el, hogy valamennyien, akik a közgazdasági életben szerepelünk, nem vállalkozhatunk szivesen arra, hogy a bankokkal szemben ilyen hangot használjunk. Hiszen nemcsak a megszorult kisemberek fizetnek ilyen adókat. És itt bátor vagyok reflektálni Orbók Attila felszólalására, aki a szemére vetette a kormánynak, hogy bizonyos iparágakat a védővámokkal még mindig támogat, holott Magyarországon van 250.000 iparos, munkás és tisztviselő és hogy talán ezek kedvéért drágítja a kormány a többi hét millió megélhetését. Mondom, nemcsak a kisemberek fizetnek ilyen adókat, hanem a gyárosok és a vállalkozók és a kereskedők is, ugy hogy képviselőtársam óriási tévedésben van s nem is lelki, nem is szellemi, hanem valósággal fizikai fájdalmat okozott nekem azzal, .hogy végig kellett hallgatnom azt, amit erre vonatkozólag mondott. Mert aki ma azt hiszi, hogy a gyárosoknak jó dolguk van, az nagyon téved. Ma Magyarország összes gyárai a legsúlyosabb válsággal küzdenek, és miért ? Azért, mert az országnak olyan kormányzata van, amely naponta kisebbíti az értékmérőt, felhigitja a pénz minőségét s mert a bankok, amelyeknek kezében ma már ott vannak összes iparvállalataink, csaknem kivétel nélkül, ilyen horribilis adókat követelnek. Soha nem mutatott a magyar közgazdasági élet ilyen hatalmas tőkekoncentrációt, mint most. Nem az a legsürgősebb, amit a ministerelnök ur mond, hogy el kell választani a politikai pártélet színaranyat a salaktól. Helyes, tegye meg, de más baj van a közgazdasági életben. Itt kell először elválasztani a színaranyat 8, salaktól. Végre meg kell magyarázni intelligenciánknak is, hogy hiába vár, hiába reméli, hogy ez az állam el tudja tartani intelligenciánk nagy részét. Az az intelligens ember, aki bárminő okból bajba kerül, mit csinál ma ? Szaladgál a képviselőkhöz, szaladgál a minister urakhoz protekcióért, állásért, támogatásért. Mindenki állást keres, mindenki támogatást keres és ezt az egyedüli mentő gondolatát mindenki az állam, szekeréhez akarja kapcsolni. Be kell végre látni, hog)?- ma a legrcszszabb fizető az állam (TJgy van ! Ugy van !) mert -az állam napról-napra rosszabb bonokkal fizeti a saját tisztviselőit, az állam az, amely mindig kevesebbet és kevesebbet ad a tisztviselőknek. Miért tolakszik mégis annyi intelligens ember az állam védő szárnyai alá ? Helyeslem, amit Orbók Attila mond. Vannak igenis, olyan tisztviselők, akiknek vagyonuk van, de amellett állásban vannak és húzzák a tisztviselői fizetést és teljes joggal vagyonuk jövedelmét is, húzzák a képviselői fizetést is. Ez, igenis, kritika tárgyává tehető .. , (Felkiáltások balról : Előlépnek !) Somogyi István : Némelyiknek a papája is előlép, pedig már régen nyugdíjban van ! (Felkiáltások : Ki az ? Mikovínyi '!) Friedrich István : Ezt arra felhasználni, hogy még a hivatali állásomban is egy fokkal feljebb menjek, nem tartom méltányosnak azzal a szerencsétlen állampénztárral szemben, és nem tudnám mentalitásommal összeegyeztetni. Még valami hiányzott a pénzügyi expozéból. Azt a döcögő, azt a lassú, minden iniciativát megakadályozó és csak az írószerek hatalmas tömegeit fogyasztó rettenetes bürokratizmust le kell szállítani arra a nívóra, mely a mai szegény csonka Magyarországnak megfelel. Én egy példát fogok elmondani, mely nagyszerűen illusztrálja, hogy e téren mennyire betegek vagyunk. Mielőtt ezt megtenném, arra is felhívom figyelmét a t. kereskedelemügyi minister urnák, akinek szaktudásáról én számtalanszor meggyőződtem és akinek személye iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetem, hogy ezt az országot csak ugy lehet megmenteni, ha a mai bürokratikus útról áttérünk az úgynevezett nagyvállalati rendszerre. Amerikában vannak vállalatok, amelyek sokkal nagyobb forgalmat bonyolítanak le egy évben, mint az egész magyar közgazdasági bagatell-forgalom. De ezeknek egész apparátusa sokkal, de sokkal kisebb, mint a magyar bürokrácia. Nem államtitkárok kellenek ennek a csődbekerült államnak, nem annyi minister és főispán, hanem igazgató, vezérigazgató, munkavezető. Somogyi István : Akkor Pekárral mit csinálnak Ï (Derültség.) Vázsonyi Vilmos : Összekötő lesz ! Kinevezik az összekötő vasúti hidhoz ministernek ! (Derültség balfelöl.) Friedrich István : Én azonban nem hibáztatom az egész intelligenciát, mert gyönyörű példákat látunk nap-nap után, és én meghajlok és leemelem a kalapomat azok előtt, akik műveltségűkkel, tanulmányaikkal, okleveleikkel leszállnak a
