Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

164: A nemzetgyűlés 290. ülése 195 Egy pénzügyminister ne temetkezzék örökké az aktákba. Egy pénzügyminister dolgoztasson a pénzügyministeriumával. Azt hiszem, van ott három államtitkár, van ott rengeteg sok tisztvi­selő, és pedig kiváló tisztviselő ; ott a pénzügy­ministerre nincs szükség. Ha magában a pénzügy­ministeriumban reggeltől estig a pénzügyminisierre szükség van, akkor baj van abban a pénzügy­ministeriumban, akkor ma az a pénzügyi adminisz­tráció beteg. A pénzügyminister a gazdasági élet pulzusa, a gazdasági élet termométere, s a pénzügy­minister arcáról kell leolvasnunk, ha itt megjele­nik, hogy tulaj donképen milyen az ország gazda­sági helyzete, hogy remélhet-e a gazdasági elet javulást, vagy pedig teljesen kétségbe kell-e esnünk. (Egy'fiang a középen : Talán ugy, mint Hegedűs !) A t. képviselő ur azt mondja, hogy talán ugy, mint Hegedűs. T. képviselőtársam, én Hegedűs minister ur programmját végighallgattam. Ameny­nyiben én ehhez értek, abban igenis volt nagyon sok olyan, amit nagyon bölcsnek és célravezető­nek tartok. Én nem a szerencsétien Hegedűsben látom az okát annak, hogy az ő politikája nem sikerült, (Felkiáltások balfelől : Bizony nem !) hanem abban látom a katasztrófa egyik okát, —• és bocsánatot kérek, ezzel nem akarom támadni a t. túloldalt, '— hegy a többség ma Hegedűs Lorántnak tapsolt és két hét múlva, amikor egy olyan javaslat tárgyal­tatott itt a Ház előtt, amely nem tudott hozzási­mulni a Hegedűs Lóránt pénzügyi koncepciójához, annak a javaslatnak is tapsolt. (Igazi Ugy van! balfelől.) Ez felőrölte azt a szegény pénzügyminis­tert és Hegedűs áldozata lett saját koncepciójá­nak. A koncepciót keresem Kállay minister urban is. Mert szebb kimúlást egy politikus részére nem tudok elképzelni, mint ha elveivel, koncepcióival bukik. Láttam és becsültem Hegedűs Leránt ban azt a heroikus küzdelmet, amellyel a maga kon­cepcióinak sikere érdekében harcolt. De ideülni és adminisztratív ügyekre vonatkozó szép beszé­det tartani, az országot pedig a pénzügyi koncep­ció tekintetében teljes sötétségben hagyni épen most, amikor a nemzetgyűlés hat hónapra széjjel­megy, ezt én, aki Magyarország közgazdasági éle­tében egy kis szerepet játszom —bármennyire tisz­telem is a pénzügyminister ur személyét — ki kell mondanom : katasztrófának tartom. De, t. Nemzetgyűlés, ha ennek az inflációnak csak gazdasági, csak pénzügyi hatása volna, akkor talán előbb napirendre térhetnénk felette. Mél­tóztassanak azonban a történelemben utána la­pozni, hegy nem volt schasem borzalmasabb for­radalomszitó eszköz, mint épen az infláció, tekin­tettel arra, hegy ez gyökerében támad meg min­den közgazdasági boldogulást. Az infláció szorgal­mas emberből spekuláló embert csinál ; lehetet* lenné teszi a munkaalkalmak kialakulását ; lehe­tetlenné teszi a kis exisztenciáknak, hogy a prole­tariátus standardján felül emelkedjenek. (Igaz! Ügy van ! balfelől.) A kis ember ezzel a valutával, amely folyton változik, amely egy hónap múlva 2. évi január hó 17-én, kedden. ujabb másfél milliárddal fog felhígulni, nem tud magának viskót épiteni. Ezzel nem tudja azt a bi­zonyos földreformot saját céljaira és családja ré­szére is gyakorlatilag hasznosítani, még ha meg is kapja a földet. Ez tehát az a két nagy hiány, a pénzügyi koncepció és a valuta stabilitásának kér­dése, amelyet legnagyobb sajnálattal nélkülöz­tem a pénzügyminister előadásában. T. Nemzet gyűlés ! Olyan sokat hallottunk itt a valutaspekulációról, arról, hogy be kell csukni, össze kell törni a valutabörzét stb. Hát a valuta^ börze nem okozója ezeknek az állapotoknak. A valutabörze — ugy, amint az előbb mondottam — csak a termométer és a termométert hiába vá­gom a földhöz, a betegség mégis megmarad. A valutaspekulációval szemben csak egy gyógy­szer van, és ez : a stabil valuta. Az okoskodásokon, a rendeletekkel való segitni akaráson az, aki a köz­gazdasági életbe csak egy kissé is belemerül, csu­pán mosolyogni tud. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) Es bármennyire tiszteiemis Budaváry t. képviselő­társamat és barátomat, aki ökölbe szoritott kéz­zel követeli itt a drágaság letörését, kétségbe kell esnem azon, hogy még mindig hajlandók vagyunk elhinni, hogy a közgazdasági életben erőszakkal el lehet valamit érni. Semmi sem olyan érzékeny, m ^g e gy beteg sem, mint épen a közgazdasági élet. Elismerem, hogy néha erőszakkal is bele kell ebbe nyúlni, amint pl. a háború alatt szükség volt erre, de ennek azután rettenetes következményei vannak, s mint láttuk, voltak is. De most ezt a rendkivüli állapotot igy fenn tartani akarni és hi­gitani az értékmérőt, vagyis egyik oldalon támo­gatni azt a kormányt, amely naponta 50 millió fedezeti élküli papirbai kőt vág ki a közgazdasági életbe, s akkor ugyanazokból a padokból, ökölbe szoritott kézzel követelői a drágaság letörését ; ez, bocsánatot kérek, tisztelettel vagyok a képvi­selő ur személye iránt, de komoly álláspontnak nem tekinthető. (Igaí ! Ugy van / balfelől. f És miért csak a drágasággal foglalkoznak ilyen vonatkozásban ! Miért nem veszi észre a pénzügyminister ur az uzsorát, amely ma való­sággal dühörg Magyarországon ? Az uzsoratör-, véry tudtommal még érvényben van. Tudja azt a pénzügyminister ur, hogy ma az összes nagy­hal kok, még a keresztény bankok is 30—40%-ra ednak csak pénzt azoknek, akiknek épen ter­melési célckra volna szükségük hitelre % (Igaz ! Ugy van / jóbbfelől.) Méltóztassék csak utána­nézi i errek. Itt vannak külöxféle barkelszámo­lásck ; 8 százalék kamat, havonként 1 százalék jutalék, 1 százalék folyósitási jutalék, ez együtt­véve egy éven át 30—40%-ot jelent. (Igaz ! Ugy . van ! Félkiáltások jóbbfelől : Részesedés f) Balla Aladár : A betevőnek pedig másfél vagy két százalékot ídnak ! Friedrich István ; És nagyon helyesen jegyezte meg t. képviselőtársam, hegy ezzel szemben a be­tevő egy vagy két százalékot kap, HuSZár Elemér: Pedig van egy rendelet rá, hogy három százalékot kell adni ! Még Hegedűs adta ki l

Next

/
Thumbnails
Contents