Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

À nemzetgyűlés 290. ülése 1922. évi január hé 17-én, kedden, 16Î körülmények között az első a nemzet. Azt hiszem, nincs ebben a Házban egyetlenegy képviselő sem, aM ezt alá nem irná. (Igaz ! ügy van ! halj elől.) Szijj Bálint : A tények mást mutatnak ! Szilágyi Lajos : Hamis beállitás ! A Magyar Távirati Iroda hamis beállitása ! Sándor Pál:. Tessék bebizonyítani ! Friedrich István : Rögtön utána felállította Orbók a másik tételt is, és azt mondta : elsősorban az integritás. Ez is olyan, amit valamennyien aláirunk. Tehát máris két tényben egy nevezőre hozhatjuk az egész nemzetgyűlést : mindig először a nemzet, mindig először az integritás ! Most jövünk azután a demarkációs vonalhoz, önök azt hiszik, — és meg vagyok győződve teljes jóhiszeműséggel — és ezért meghajlok az önök álláspontja előtt, hogy az önök útja visz az integritáshoz. De engedelmet kérek, én és barátaim azért vagyunk legitimisták, mert a mi őszinte meggyőződésünk szerint ez az ut visz az integritáshoz. Méltóztassék ezt nekünk is elhinni. Gr. Sigray Antal : A csehek is azt mondják s Friedrich István : Ha sejtenők, hogy ez az ut csak valamiben is árthatna a nemzetnek, nem járnánk ezen az utón, de a legszentebb hitünk az, hogy épen ezzel szolgáljuk a nemzet céljait. Ezért vagyunk mi legitimisták. Ne méltóztassanak tehát mást rólunk feltételezni, tessék a mi álláspontunkat is tisztelni. Mert férfiak nem szoktak egy harcban 50%ra kiegyezni, pláne a nemzet terhére, önök is tartsák az önök álláspontját és mi is becsülettel és tisztességgel fogunk harcolni, csakis törvényes eszközökkel, a mi álláspontunk mellett, és azt hiszem, akkor találkozni fogunk oly ösvényen, amelyen valamennyien együtt fogunk haladni a végső cél felé, a nemzet boldogulásáért. Ez a hang, amit Orbók Attila megpenditett, ez az, amelyen találkozhatunk. Orbók Attila t. képviselőtársam beszédje végén a választójogot is emiitette. Engedjék meg t. képviselőtársaim, hogy erre is rögtön válaszolhassak. A választójog kérdéséhez én most hozzászólni nem tudok, mert még nem ismerem, hogy az igen t. kormány e tekintetben milyen álláspontot foglal el. Rakovszky István : Hol a kormány % Nincs itt! Friedrich István : Azonban kijelentem itt, a kormány távollétében, az összes ellenzéki pártok nevében % « . Szilágyi Lajos: Küldöttséget kellene küldeni a kormányért ! Friedrich István :... és azt hiszeim összes ellenzéki képviselőtársaim hozzájárulnak ehhez, hogy rögtön elállunk a felszólalásoktól és rögtön leülök magam is, ha végre valahára itt látjuk azt a választójogi törvényjavaslatot* Tessék ide hozni a Ház asztalára a választójogi törvényjavaslatot és akkor indemnitási vita a mi részünkről nem lesz ! Szilágyi Lajos: Ugy van! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XV. RÖTE' Friedrich István : De ha oly hireket olvasunk az újságokban, hogy csak az a nő fog választójogot kapiJ, akinek pontosan kiszámítva három gyermeke van, ez csakugyan aggállyal tölt el bennünket és ezt megérteni nem tudjuk. Somogyi István : Többtermelést akarnak ! (Derültség és zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni. Friedrich István : Mert az lehet álláspont, hogy vidéken nyilvános a szavazás, a városokban pedig titkos. Ezt nem helyeslem, de megértem. (Zaj balfelöl.) Sándor Pál : Félnek a választásoktól ! Drozdy Győző : Meg akarják vásolni az egész országot ! Sándor Pál." Nem tudnak másképenkeresztül^hatolii ! Szilágyi Lajos : Választás nemzetvédelmi tisztekkel ! Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a baloldali szónokot meghallgató. Friedrich István : Mondom, ezt nem helyeslem, de ezt az álláspontot meg tudom érteni, hiszen láttunk Magyarországon, épen választójogi vitáknál, nagyon is reakciós álláspontokat. Emlékszem, a Tisza-kormány idejében épen Bethlen István volt az, aki még annyi jogkiterjesztést sem akart megadni, amennyit Tisza István adott. En ilyen reakciós álláspontot már láttam, ezt tehát meg tudom érteni. De hogy még információ gyanánt is leadja" nak a sajtónak egy ilyen korlátolt, egy ilyen lehetetlen próbálkozást, —• mert nem. is tudom egyébnek nevezni — hogy csak az a nő kap választójogot, aki már három gyermeket hozott a világra : lehetséges, hogy ezzel a nemzet szaporulását akarják előidézni, de én nem hiszem, hogy a magyar nőben a politikai vágyak már olyan mértékben volnának kifejlődve, hogy a ministerelnök ur kedvéért csakhamar ezt az áldozatot is meghoznák a haza oltárára. (Derültség és mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Orbók Atilla, a kormányt támogató Pált tiszteletreméltó tagja kijelenti, hogy ő még nincs informálva a választói jog tekintetében, s akkor az igen t. túloldal nekünk küld ide át szemrehányást, hogy mi akadályozzuk a választójogi törvény meghozatalát. Szó sincs róla. Újból kijelentem, •— mert már közben megérkezett az igen t. kormánynak egy képviselője — méltóztassék tudomásul venni, (Halljuk ! balfelől.) hogy az egész ellenzéki oldal abban a pillanatban beszünteti az indemnity-vitát, (Helyeslés jobbfelöl.) amikor a választójogi törvényjavaslatot látja. (Ugy van! balfelöl.) De ne most spekuláljanak azon, hogy háromgyermekes vagy négygyermekes alapon adják-e meg a választói jogot. Méltóztassék ezt tudomásul venni. De tovább megyünk. Hol vannak azok a törvényjavasatok, amelyeket mi akadályozunk:? Méltóztassék az ipartörvény revízióját napirendre 21