Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

162 A nemzetgyűlés 290. ülése 1922. évi január hó 17-én, kedden. tűzni, ( Ugy van / bál felöl.) 10—20 perc alatt meg fogjuk szavazni, Homonnay Tivadar: Ha jó ! Friedrich István : Et a kérdés, t. Nemzetgyűlés ! Az a kérdés, hogy jó-e. Hiszen ugy tudom, hogy ez a kormány egy nagy többségre támaszkodik. ( Felkiáltások half elől : Állítólag f) Tehát ha az az iparrevkió tényleg a kormányt támogató párt hozzájárulásával létre jön, az ellenzék ebben a kérdésben nem fog nagy akadályokat gördíteni. De szeretnénk már látni . . . Somogyi István : Most akarják a főrendiházi reformot tárgyaim ! Friedrich István : Nagyon szomorú, t. Nemzetgyűlés, hogy ráértek hosszú heteken át tartó válságokat csinálni s amikor itt vagyunk a nemzetgyűlés végén, kisül, hogy nincs választói jog, és a képviselők, épen a kormányt támogató képviselők, nem is tudják, hogy egyáltalában milyen választói jogról van szó. Hanem hallom itt, hogy az igen t. belügyminister ur hajlandó a jövő héten az ellenzéket is meghivni egy konferenciára, — tehát már 25-ike táján — hogy majd fel világosit minket, hogy ő milyen választói jogot akar tulaj donképen adni a nemzetnek. Ez már 25-én lesz. Sándor Pál : Kószó már megmondta I Friedrich István : Február 16-án túl nincs jogunk nekünk itt maradni. Hát mire várunk ? Henzer István : Tiz perc alatt meg lesz szavazva ! Friedrich István : Engedelmet kérek, az igen t. képviselőtársamnak igaza van . . . Szilágyi Lajos .* Ha rajtunk állana, akkor 10 perc alati 1 Friedrich István :... mert a választói jogot az ellenzék tényleg hajlandó 10 perc alatt megszavazni, ha általános, titkos, egyenlő. Homonnay Tivadar: Es ha nőkre kiterjedő! Friedrich István : Méltóztassék ezen a platformon egy törvényjavaslatot idehozni, s igaza van t. képviselőtársamnak, 10 perc alatt meg van szavazva ! Henzer István: Mi is azt akarjuk! Friedrich István : De ebben a döntő utolsó hónapban ezzel még mindig taktikázni és oda a függönyök mellé kihívni az egyes képviselőket és odakünn alkudni, hogy két gyermek-e, vagy három gyermek-e, (Derültség.) ez nem komoly politikai irányítás, ez nem kormányzás, t. Nemzetgyűlés, hanem az ennek a eonstituantenak olyan nivóra való leszállása, amiért valamennyien szégyelhetjük magunkat. (Ugy van! balfelöl.) Bródy Ernő : Gyermektelen választői jogot kérünk ! (Derültség.) Henzer István : Akkor Pesten többen is szavaznának ! Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! Én a délután folyamán még erre vissza fogok térni, most csak hamarjában akartam ezeket t. képviselőtársam beszédjére elmondani. Sándor Pál : Megnyugtatásul ! Friedrich István : Én mindenekelőtt az igen t. pénzügyminister ur expozéjával szeretnék foglalkozni. A legnagyobb csodálkozással láttam, különösen Szterényi képviselőtársam részéről, hogy ő ezzel az expozéval nagyon meg volt elégedve és azt megdicsérte. Én is meg tudnám dicsérni ezt az expozét, ha ez nem a nemzetgyűlésen, a parlamentben hangzott volna el, hanem például egy mintaszerű, szorgalmas, derék adminisztratív államtitkár veszi át a pénzügyministeriumban az ő hivatalát. Mert én hallottam adminisztrációról ; én hallottam, hogy hány fináncot fog alkalmazni ; én hallottam, hogyan fogja szaporítani a vámőrséget, — csupa adminisztratív, bürokratikus kijelentést hallottunk — (Ugy van 1 a szélsőbaloldalon.) de pénzügyi koncepcióról, egy megmentő gondolatról nem volt szó. Hegedűs Lóránt szereplésének megvolt a reakciója ezen az oldalon is, s mikor az igen t. pénzügyminister ur felállt és mintegy mintaszerű bürokrata elmondta szép beszédét, mindenki meg volt elégedve, mert azt mondták valamennyien : Hála Istennek, ez nem tornázik a valutával ! Mert tudtuk, hogy Hegedűs Lóránt az ő pénzügyi zsonglőrködésével olyan károkat okozott nemzetünk közgazdaságának, hogy szinte örültünk annak, s igy örült Szterényi képviselőtársam is, hogy íme, van egy pénzügyminister, aki nem megy bele hiu kísérletekbe. De, engedelmet kérek, ez nem lehet a mai tragikus állapotban vigasz, hogy a pénzügyminister nem hajlandó ilyesmire vállalkozni. Például a pénzügyminister ur a legnagyobb nyugalommal bejelenti, hogy 16 milliárdos deficitünk van. Hogy honnan fogja azt a deficitet fedezni, azt nem árulta el, csak sejttette velünk, hogy bankó-infláció utján, és ehhez hozzácsatolt egy gyönyörű mondatot, hogy : »mi, az Alföld fiai, ezzel a nehézséggel is meg fogunk birkózni !« Erre óriási taps a Házban — és a 16 milliárd elfelejtődött. Azonban a pénzügyminister urnák be kellett volna vallania wég azt is, hogy ha ő ezidén 16 milliárdos deficitet bank-inflációk utján akar kioperálni, ez már automatikusan azt involválja, hogy a jövő évben 30 milliárdos deficit lesz. Ez a baj. Azután ebből tovább következtetve, talán odáig is el lehetne menni, hogy a jövő évben azt a 30 milliárdot újból inflációval fogjuk kioperálni : ez pedig nem volna más, mint rátérni az orosz és osztrák útra. (Ugy van ! balfelől.) Engedelmet kérek, méltóztassék megnézni a bankó-infláció borzalmas következményeit Oroszországban. Méltóztassék megnézni ugyanezt Ausztriában és méltóztassék megnézni Lengyelországban : mintha mi ez után a példa után haladnánk. Msrt teljesen mindegy, t. Nemzetgyűlés, hogy ezt a bankó-inflációt a Lenin-féle kommunizmus, (Ugy van ! balfelől.) a lengyel imperializmus, az osztrák szocializmus csinálja-e, vagy a mai kurzus csinálja itt Magyarországon. Teljesen mindegy;