Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

160 Â nemzetgyűlés 290. ülése 1922. évi január hó 17-én, kedden. embernek jól esik az, hogy a ministerelnök úrral szemben, aki ősrégi erdélyi szabadelvű família sarja, jóhiszemű legyek. Azt a szemrehányást hallom ellenzéki oldalról a ministerelnök úrral szemben, hogy ő Pécsett legitimista volt... Szijj Bálint : Az igaz ! Orbók Attila : ... de másod- vagy harmadnap Budaörsnél már annyira nem volt legitimista, hogy a király csapataira lövetett. Én ezt a ministerelnök urnák legjobb meggyőződésem szerint csak érdeméül tudom be. Mert bármennyire fájdalmas és tragikus is volt az eset és tudom, hogy az ő lelkében is nagy tragédia folyt le . . . Sándor Pál : Akkor le kellett volna köszönnie ! Orbók Attila ; ... de Budaörsnél a nemzet létérdekeiről volt szó, ez az igazság, és ő ott, aki Pécsett legitimista volt, választott a király és nemzet között . . . Drozdy GyŐZŐ : De nem vonta le a konzekvenciákat ! Ma is ministerelnök ! Orbók Attila : ... és ezidő szerint a nemzetgyűlésen nagyon nehéz megállapítani, hogy bármily jó hazafi is lett volna valaki, tudott volna-e abban a helyzetben másként cselekedni. Drozdy GyŐZŐ : Generális kérdésben megváltozott az álláspontja, tehát le kellett volna mondania ! így tanultuk ezt a politikai iskolában ! Orbók Attila : Mindannyiunknak össze kellene fogni. Sajnos, erre nem sok remény van, és ugy látszik, hogy elhangzott itt a nemzetgyűlésen a választási riadó és a hátralévő rövid idő alatt valószinüleg még óriási harcok lesznek. Kernelem, hogy az uj választásokból egységesebb felfogású, tárgyilagosabb parlament fog idekerülni . . . Ugron Gábor : De titkos legyen. Orbók Attila : . . . ahol a nagy politikai és gazdasági kérdéseket, melyeken a nemzet érdekei dőlnek el, nem fogják személyes térre átvinni. En kivánom a nemzetgyűlés feloszlatását, hive vagyok a nemzetgyűlés feloszlatásának, (Helyeslés). de nem azért, mert -véletlenül február 16-iki terminust irtak be annakidején abba a rendeletbe . . . (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Véletlenül !) Szabó István (sokorópátkai) ; Hanem azért, mert munkaképtelen ! Orbók Attila : . . . nem azért, mert abban a rendeletben vagy törvényben február 16-iki terminus van, mert én a világon még nem láttam olyan constituante-ot, amely terminusra ült volna össze. Hg. Windisch-Graetz Lajos: Minden constituante terminusra ül össze ! Orbók Attila : Bocsánatot kérek a francia constituante sem terminusra ült össze, hanem egy tárgyi programúinak megvalósítására, az alkotmány, a jogfolytonosság vagy uj alkotmány felépítése végett. Ez a nemzetgyűlés feloszlatható akár választójoggal, akár választójog nélkül, — nem ismerem a ministerelnök ur szándékait — de az utána következő országgyűlés nem országgyűlés lesz, hanem szintén csak nemzetgyűlés, mert hiszen előbb az alkotmányjogi alaptörvényeket kell letárgyalnia. A legnagyobb erkölcstelenség volna, hogy az utánunk következő, országgyűlésnek kontemplált nemzetgyűlés alkossa meg a főrendiházi reformot és mindjárt kétkamarássá alakuljon át. Nem, t. Nemzetgyűlés, itt uj nemzetgyűlésnek kell összeülnie, amely az alkotmányjogi javaslatokat letárgyalja és megcsinálja — ha már nem mi csináljuk meg — a választójogot, csinál közigazgatási reformot, főrendiházat, szóval kiépíti az alkotmányosságot és a jogfolytonosság útját egyengeti . . . Sándor Pál : Mit csináltak két év alatt ! Orbók Attila : ... és egyengeti az utat a lassú és egészséges továbbfejlődés számára, de ez az uj nemzetgyűlés nem alakulhat át kétkamarás parlamentté. Természetesen, hogy ez az uj parlament mennyiben fogja tényleg képviselni a zaklatott és nagy problémákkal küzdő szegény nemzetet, az a választójogtól függ. (Ugy van ! half elől.) Ha ez a választójog olyan lesz, amilyenről a mai lapok pletyka formájában irnak, hogy községenként nyilvános, városonként titkos . . . Giesswein Sándor : Botrány volna ! Osbók Attila : . . . akkor az a helyzet fog előállni, hogy feloszlatnák ezt a nemzetgyűlést azért, mert állítólag — vagy talán van is benne valami igaz — nem képviseli eléggé a nemzeti akaratot, illetve a nemzet ellenforradalmi akaratának képviselője, feloszlatják ezt és fog jönni egy olyan nemzetgyűlés, amely egyáltalán nem fogja a nemzet akaratát képviselni. Azért nekünk itt egyesült erővel oda kell hatnunk és arra kell igyekeznünk, hogy mi, akik adtunk ennek a nemzetnek egy meglehetősen szűkmarkú földreformot, adtunk botbüntetést, adtunk numerus clausust. . . Szilágyi Lajos : Már aki adott ! Orbók Attila: . . . adtuk a társadalmi rend hatályosabb védelmét, adjunk demokratikus, becsületes és jó választójogot, amely zaklatott politikai életünket nyugvópontra viszi. Az indemnitást elfogadom. (Helyeslés jóbbfelől. Szónokot számosan üdvözlik.) Drozdy GyŐZŐ: Ugy látom, holnapután kilépés lesz a pártból ! Elnök : Szólásra következik ? Berki Gyula jegyző : Friedrich István ! Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szóló képviselőtársam azt mondotta, hogy à felszólaló képviselők többnyire a végére szokták hagyni a királykérdést. Én másként fogok eljárni, és rögtön felelek Orbók Attila fejtegetéseire. Orbók Attila : ön mindig kivétel ! Friedrich István : Ma tényleg nem szándékoztam a királykérdéssel foglalkozni, de az ő kijelentéseire csakugyan reflektálnom kell. Ezt annál nagyobb örömmel teszem, mert Orbók Attila oly álláspontot fejtett ki, amelyhez, azt hiszem, mi valamennyien a legnagyobb örömmel csatlakozhatunk. Végre Orbók Attila képviselőtársam eltalálta azt a hangot, amelyet valamennyien magunkévá tehetünk. Mit mondott Orbók Attila "i Először is felállitotta azt a tételt, hogy minden