Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-290
À nemzetgyűlés 290. ülése 1921 2. évi január hő 17-én, ícedden. 159 van egy nagykövete, aki kiváló bohózatiró és nem mágnás, van egy másik, aki az Amerikai EgyesültÁllamokban képviselte Franciaországot, aki újságíró és van egy harmadik, aki mérnök. Ezek a középosztályból való emberek, és bizony a világháború eredményei azt mutatják, hogy ezek a középosztályból való tehetséges diplomaták nagyszerűen megálltak a helyüket. Befejezésül pedig mi másról beszélhetnék . . . (Egy hang jobbfelől : No végre !) Ne méltóztassék gúnyolódni, én nagy fáradsággal igyekeztem meggyőződésem szerint képviselői kötelességemet teljesíteni. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. Éljenzés.) Az indemnitási vitánál az a szokás alakult ki, hogy mindenki az előző szónok beszédébe kapcsolja a beszédét, a végén pedig a királykérdésről beszél. Méltóztassék megengedni, hogy általában a királykérdéshez pár szót szóljak. Engem ezen az oldalon ülő t. képviselőtársaim, akik talán nem értették meg az én székely okoskodásomat, ugy aposztrofáltak, hogy én 50 százalékos szabad királyválasztó vagyok, másik ötven százalékban pedig legitimista. Én nem vagyok megalkuvó. En a királykérdésben elejétől fogva megmondtam : én egy szempontot ismerek és ez : területünk integritása. (Élénk helyeslés balfelöl.) Én a területi integritás szempontjából tekintem a királykérdést. Amikor bejöttem ide a nemzetgyűlésbe, mint a Tiszántúl megválasztott képviselő, az 1920: 1. te. alapján állva, —• ezt a pártban is megmondtam őszintén — azt vallottam, hogy a király személyének kikapcsolásával, az ő megkérdezése nélkül a királykérdést rendezni nem lehet, nem szabad. (Ugy van! half elöl.) Ezt vallottam és azt hiszem, nem kell szégyenlenem, hogy saját véleményem van. Higyjék el, hogy nem kellemes ez a vélemény, mert ezekben a padokban nem vagyok hü szabad királyválasztó, a túlsó padokban pedig meg nem vagyok hü legitimista. Én azonban, mint székely, és mint erdélyi tradiciókon felnőtt ember, csak egyetlen egy törekvést és egyetlen egy feladatot ismerek és ez az, hogy hazám területi integritását bármily áron elégjem. (Élénk taps.) Sándor Pál : Ugy van ! Más szempont nem lehet ! Orbók Attila : Ha szabad kritikát gyakorolnom nekem, aki a királyhüségról mindig szent és szép fogalmakat alkottam magamnak, akkor kijelentem, hogy engem a legitimizmustól nagyon elválaszt az a módszer, mely szerint a legitimizmus hi vei a királykérdést meg akarják oldani. Ez talán csak egyesekre vonatkozik, nem akarok neveket mondani. Ugron Gábor : Egy véleményen vagyunk ! Orbók Atilla: Én azt hiszem, hogy az igazi királyhüség talán az volna, hogy előbb visszaszerezzük a területi integritást és azután azt mondjuk a királynak, akivel együtt szereztük vissza a területi integritást, vagy, ha kell, nélküle : királyom, ez a te országod, s most beszéljünk arról, hogy megillet-e a trón, vagy nem. Itt azonban forditva történt a dolog ; itt a nemzetet, nem tudom kik, olyan válságos helyzetbe sodorták puccsukkal,... Szijj Bálint : Most tessék tapsolni Î Orbók Attila : . . . hogy nemcsak az integritás gondolata homályosult el, hanem még csonka Magyarországot is, még ennek a területnek, ennek a kis irredenta kiindulópontnak, ennek az egyetlen támpontnak a létét is veszélybe döntötték. Előbb az integritás és azután a király. Engem nem vehetnek olyan ambiciók, hogy én ide királyt hozzak és az a király érdemeimet jutalmazza ; engem nem vezet még az az ambició sem, hogy a Habsburgdinasztiát visszaültessem a trónra. Nem akarok nagyobb rojalista lenni, mint maga a király, mert vannak itt legitimista urak, akik ugy gondolkoznak, mint XVI. Lajos hivei, akikről, midőn XVI. Lajost a vesztőhelyre juttatták, azt mondták : Ils étaient plus royalistes que le roi. Nem akarok nagyobb rojalista lenni, mint maga a király. En integritást akarok és mig az integritást elérjük, békét, munkát, az állampolgárok megbecsülését, a magyarnak magyar iránti szeretetét felekezeti, vagy ha ugy tetszik, faj különbség nélkül. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy ez köntörfalazás, de nekem az a véleményem, hogy amikor az integritás helyreáll, meg kell kérdezni egész Magyarországot, ugy a megszállott területek magyarságát, mint csonka Magyarországot, hogy kit tekint és kit tart királyának ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez a helyes !) Ez a 13 vármegye csak csonka Magyarországra vonatkozólag döntheti el a királykérdést . . . (Helyes és bálfelöl.) Friedrich István : Ezt mondtuk mi is ! Majd megvertek bennünket a kisgazdák ! Ugron Gábor : Trianoni király ! Orbók Attila: ...de nem egész Magyarországra vonatkozólag. Ha azt méltóztatnak mondani, hogy politikai hibák történnek a király kérdésben, én is nagyon súlyosan Ítélem meg ezt a kérdést és súlyos szemrehányást kell tennem azért, hogy a királykérdésben kockára tették a nemzet létérdekét. Elsősorban Istenem, azután nemzetem és azután a király. (Taps a jobboldalon.) Ennek a nemzetnek mindig az volt a tragédiája, hogy lovagiasságánál, romantikus felfogásánál és szentimentalizmusánál fogva mindig azt mondta : király és haza ! Nem ! haza és király ! (Helyeslés.) Rakovszky István : Szójáték ! (Mozgás a jobboldalon.) Orbók Attila : A ministerelnök ur iránti bizalom kérdéséről akarok még egypár szót szólni. Bethlen ministerelnök urnák súlyos szemrehányást tesznek több kérdésben, különösen a közszabadságokat illetőleg bizonyos nüanszokban, eltekintve azon agráralapelvektől, melyeket most meglehetősen magáévá tett. Drozdy GyŐZŐ : Ezek a nüanszok a fájdalmasak ! Orbók Attila: Engedje meg nekem t. képviselőtársam, hogy jóhiszemű legyek a ministerelnök úrral szemben, mert nekem, az erdélyi székely
