Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

156 A nemzetgyűlés 290. ülése 1922. évi január hó 17-én, kedden.. kezik ; akkor majd azokat fogják a vádlottak padjára kivánni, akik a hosszú háborút csinálták ; és azok bün pőrének a folyamán majd felvetődik azoknak a neve, akik a háborút megindították, Hát legyen végre vége ezeknek a folytonos rekriminációknak, amelyek semmi esetre sem vezetnek jóra ; ezek a nemzet, az állam hitelét a külföldön lerontják, mi keresztények pedig itt a keresztény kurzus kellős közepén, a hangos kurzus alkonyán a rekriminációk következtében egymásnak fogunk esni és egymást fogjuk püfölni az egész világ épülésére. Nagyon kifogásoltam Lingauer Albin t. képviselőtársamnak sok tekintetben tárgyilagos,sok tekintetben szakszerű és okos beszédében azt, — azt hiszem inkább a közeli választások alkalmából tette (Zaj. Egy hangjobbfelől : Kortes beszéd volt !) azt a finom szubtilis gyanúsítást, — hogy ő nagyatádi Szabó Istvánt tiszteli, de amikor az Eskütt-ügy felmerült, Nagyatádi azt a kijelentést tette, hogy minden minister és képviselő közbejárt nála. Akárhogy dicséri Nagyatádit, ha nem is vágódik hasra előtte, de akárhogy hódol előtte, ez nem őszinte tisztelet és nem őszinte hódolat. Mert mi történt az Eskütt-ügy óta ? Állandóan Esküttnek a csalásairól beszéltek és minden harmadik, negyedik sorban szükségesnek tartották megemlíteni, hogy nagyatádi Szabó István titkára, nagyatádi Szabó István kedvence. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem mi csináltuk ! A kormány csinálta lj Drozdy GyŐZO: Azzal Ù Bethlen Istvánnal csinál politikát ! Orbók Attila : Ha tudnám, hogy a kormány csinálta, a kormánynak is megmondanám a nézetemet. (Felkiáltások balfelől : Ezt nem tudja ?) Rassay Károly : Ilyen régi ujságiró ! Tudja nagyon jól, hogy nem mi csináltuk ! Orbók Attila : Nem is tételezem fel. Sándor Pál : Most már ők sem csinálják ! Orbók Attila : T. Nemzetgyűlés ! Nagyatádi Szabó István puritán egyénisége, ideális törekvése nem érdemli meg, hogy a túlsó oldalról esetleges politikai hibának minősített eljárásáért ilyen lappangó módon, ilyen a köztudatba belopott meggyan usitásban részesülj ön. DrOZdy GyoZŐ: De hiszen Bethlenek csinálták ! Azokkal kell számolni ! Szilágyi Lajos : Bethlen és Tomcsányinevezetű társas cég ! Orbók Attila : Megtörtént velem, hogy egy erdélyi menekültekből alakult . . . Rassay Károly : Ministerium ! (De'ülUég.) Orbók Attila: ...nem mmisterium, hanem közgazdasági export-import vállalat igazgatója, alá régi jó barátom, eljött hozzám és azt mondta : szégyen, gyalázat, én már kértem kiviteli engedélyt és sohse kaptam, tegnap nálam volt egy ügyvéd, aki azt mondotta, hogyha az igazgatóság fizet neki 100.000 koronát, akkor ő hoz kiviteli engedélyt, mert neki azt a pénzt le kell adnia. Akkor én elmentem nagyatádi Szabó minister úrhoz és azt mondottam : Kegyelmes uram ! Egy ügyvéd járt ennél meg ennél a részvénytársaságnál és azt állítja, hogy neki pénzt kell adnia és így tud export-import engedélyeket szerezni. Nagyatádi Szabó,István azt mondotta erre, hogy ez gazság s mondjam meg annak az export-import vállalatnak, hogy azt az ügyvédet fogassa le detektivekkel és csukassa börtönbe, mert az ő ministeriumában a referensek bírálatai és ajánlatai alapján adnak kiviteli és beviteli engedélyeket azoknak a cégeknek, amelyek azt megérdemlik. T. Nemzetgyűlés ! Ha nem történt volna köztem és nagyatádi Szabó István között ez a megbeszélés, akkor is szentül meg vagyok győződve, hogyha lehet becsületes és becsületes ember között különbséget tenni, nagyatádi Szabó István egyike a legpuritánabb, a legbecsületesebb embereknek, aki a magyar föld népének egyik ideálja és akire ez a nemzet majdnem egészében, de legalább is milliók tisztelettel és becsülettel tekintenek fel. Nagyon el kellett vadulni a politikai viszonyoknak ebben az országban, hogy esetleges politikai hibáiért — amit mások annak találnak — az ő egyéni becsületébe akarnak gázolni. Egyébként a gyanúsítás és a rágalom, sajnos, napirenden van. T. Nemzetgyűlés ! Szabadjon most rátérnem gróf Bethlen István ministerelnök ur programmjára, illetve a programm két pontjára, amelyet én nagy megelégedéssel és megnyugvással fogadok. Az egyik az az ígéret, hogy a ministerelnök ur a közszabadságokat helyreállítja. A ministerelnök ur el is indult ezen az utón akkor, amikor a cenzúrát megszüntette. Azonban a cenzúra megszüntetése nem elegendő. A kolportázsjog megvonásának Damokles-kardja még ott van a mindenkori kormányok kezében az életben lévő kivételes rendeletek alapján. T. Nemzetgyűlés ! Én mint ujságiró nem akarok elfogult lenni a sajtóval szemben. Nem akarom azt mondani, • hogy a kolportázs megvonásának jogára egyáltalában nincs szükség. Felteszem és megengedem, hogy szükség van erre a jogra, azonban ha a ministerelnök ur következetes akar lenni, akkor a kolportázsjogot rendeleti utón — mert a kivételes jog alapján megteheti — egy független birói tanácsra kell bíznia. Az a bírói tanács azután az inkriminált cikkből megállapítja majd, vájjon annak a lapntk állam- vagy társadalomellen es-e a tendenciája és hogy kell-e azt a lapot a kolportázsjog megvci ásával sújtani. Én mint ujságiró tudom, hogy mi a mai helyzet. Ma az a helyzet, hogy hivatalos cenzúra nincs. De van egy sokkal keservesebb cenzúra bent a szerkesztőségben. A kiadó által szerződtetett főszerkesztő, szerkesztő, munkatárs természetesen vigyázni kénytelen, — sőt köteles munkaadójával szemben — hogy valamely közleménye miatt a kiadótól a kolportázsjogot meg ne vonják, nehogy kiadójának óriási anyagi károkat okozzon. Mi történik tehát ? A főszerkesztő cenzúrázza a cikkeket, azonban aggódván a szerkesztő, ő is cenzu-