Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

A nemzetgyűlés 290. ülése 1922. évi január hó 17-én, kedden. 155 közérdekből a városi lakosságot, illetőleg a házi­urakat, meg kell itt említenem a szegény, ház­helyes rokkantakat is, akik kaptak házhelyet, de óriási keserűségük, hogy legtöbbjük nem tudja a maga házát azon felépíteni, azért, mert az ablak­rámák, az ablakvasalások, az ablaküveg és a tető­gerendázat rettenetes drága. Ugy, hogy én azt hiszem, hogy az volna a legjobb, ha a kormány maga minden profit, min­den haszon nélkül vásárolná meg, kompenzációs áruk alakjában hozná be ezeket a szegény rok­kantak számára szükséges anyagokat és azután nekik pénzért vagy törlesztésre rendelkezésükre bocsátaná. Igazán szívfacsaró látvány az, hogy állnak ott ezek a nagycsaládu rokkantak. Az én kerületemben is több községben megcsinálták már ők maguk a vályogtéglát, felhúzták a falakat s azokat most ott mossa az eső. Még az is, akinek van egypár ezer koronája félretéve, összekupor­gatva, vagy kölcsönként felvéve, képtelen meg­vásárolni a szükséges ablakokat és a szükséges gerendákat. A földreform kérdését ismételten feszegetnem kell, mert minél jobban haladunk előre időben és minél nagyobb számban jelentik be a földigényeket a földbirtokrendező bíróságnál, annál lassabban, annál inkább ólomlábon jár ennek a végrehajtása. Pedig az idő sürget. A nép már elégedetlen, hiszen a választásokon annyi Ígéretet kapott rövid ter­minusra, valljuk be őszintén minden oldalról, hogy nekünk erkölcsi kötelességünk ebben a tekin­tetben egységes álláspontot elfoglalni és egysége­sen követelni, hogy a földrendezés terén végre csináljanak valamit. Kerekes Mihály : Ne támogassátok azt a kormányt, amely nem csinálja meg! Orbók Attila: Nem jól esik, de hivatkoznom kell arra, hegy a románok — igaz, hegy nem a sa­ját nagybirtokosaik földjéből, hanem a magyar nagybirtokosok földjéből — legtöbb helyen meg­csinálták a földreformot és nemcsak a román pa­rasztoknak juttattak földet, hanem a magyar föld­mives népnek is. Ez az igazság ; ez előtt nem sza­bad a szemünket behunyni, hanem legyen ez intő példa ; azt a politikát, amelyet ők követnek ve­lünk szemben, kövessük mi a saját véreinkkel szemben és csináljuk meg a földreformot, hogy ne mondhassa soha az a megszállott területen lévő földmivelő nép, hogy a magyar haza, mostohábban bánik a gyermekeivel, mint az ellenséges meg­szálló hatalmak. Meg kell csinálnunk a földrefor­mot, mert ez a magyar fajpolitika Kerekes Mihály: Meg van csinálva, csak végre kell hajtani ! Orbók Attila : ... és nem az ólmos botos anti­szemitizmus, sem pedig a Hegedűs György t. kép­viselőtársam által oly üdvös intézménynek tar­tott zsidóégetés. (Ugy van I) Aki magyar faj politi­kát akar csinálni, az harcoljon, küzdjön a föld­reformért és igyekezzék az ő kerületének lakossá­gát földhöz juttatni, amennyire tőle telik. A földreform csak akkor ér valamit, — mert valljuk be, szűkmarkú a törvény, mert kompro­misszumok alapján jött létre, — ha az utolsó be­tűig mirdenütt végrehajtják. T. Nemzetgyűlés ! Ha a magyar nép vérének ontásával olyan szűkmarkú lett volna, mint ami­lyen szűkmarkúak vagyunk mi most vele szemben a róla való gondoskodásban, akkor egy hét alatt a muszka Budapesten, lett volna, (ügy van!) Kerekes t. képviselőtársam jó meggyőződés­sel, de nem egészen igazságosan megtámadta a földmivelésügyi minister urat, hogy a földrefor­mot miért nem hajtatja végre. De támadását rossz helyre intézte a t. képviselő ur, mert a földbirtok­reform törvényét kellett volna megtámadnia, mert hiszen a földbirtoka formtörvén y által alkotott országos földbirtokrer dező bíróság teljesen függet­len, a ministeriummal teljesen egyenrangú és nincs a ministerium ellenőrzése alá helyezve. Es ha a földbirtokrendező bíróság olyan példátlanul lassan dolgozik és nem csinálja meg a földbirtokreformot, akkor remélem, hogy esetleg a jövő országgyűlé­sen én, vagy más képviselőtársam . .. Drozdy GyőZŐ: Majd hozunk ott egy jobb földreformot ! Orbók Attila : . . . aki oly szerencsés lesz, hogy bekerül ide, a törvényhozás Házába, követelni fogja, hogy az országos földbirtokrendező bíróság a kormány, illetőleg a parlament ellenőrzése alá helyeztessék. Kerekes Mihály: A földmivelésügyi minister nevezte ki a földbirtokrendező biróság elnökét és tagjait, ö tette a javaslatot. Orbók Attila : Lehet, hogy a minister ur csaló­dott, én nem tudom. Én egyelőre arra a kijelen« sésre szorítkozom, hogy a földbirtokrendező biró­tág mur kaját lassúnak tartom . .. Kerekes Mihály: Semmilyennek .sem tartom ! Orbók Attila : ... és kérem a földbirtokrendező biróságot, hajtsa végre gyorsabban a földbirtok­rendezést a bejelentett igényléseknél. Kerekes t. képviselőtársamnak a támadásával kapcsolatban szabadjon kitérnem amire tulajdon­képen beszédem elején akartam rátérni.: Lir gauer Albin t. képviselőtársamnak tegnapi beszédére, illetőleg ennek a beszédnek két passzusára. Azt mondotta Lin gauer t. képviselőtársam, hogy óriási hiba, hogy a Károlyi-kormány minis­tereit, államtitkárait nem állítottuk biróság elé. T. Nemzetgyűlés ! Most két év után kezdjük a rekriminációt ? Hiszen ha itt folyton ilyen vádas­kodó hangok hangzanak el, akkor a vége az lesz, hogy mindnyájan kölcsönösen be fogjuk egymást börtönözni. Hiszen ha a Károlyi-forradalomnak, a Károlyi-kormánynak tagjait a vádlottak pad­jára ültetjük, egészen biztos, hogy annak a bün­pörnek a folyamán ki fog derülni az, hogy a forra­dalmat tulaj dónk épen nem egyes emberek okoz­ták, — mint ahogy a történelem folyamán sohase csin.áltak egyes emberek forradalmat, — hanem okozta a hosszú háború (Helyeslés jobbfelől.) és a hosszú háború folyamán keletkezett elégedetlen­ség. Akkor azután egy ujabb rekrimináció követ­20*

Next

/
Thumbnails
Contents