Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

~Á nemzetgyűlés 290. ülése 1922. évi január hó 17-én, kedden. 153 (Ugy van ! jobhfelől.) de ez csak a csillogó felszin ; hiszen a nyomornak nincs módjában eljönni ide Budapestre és korzózni a dunaparti Ritz előtt az entente-missziók lakásának ablaka alatt. Ha jóvátételt akarnak venni ezen a nemzeten, nagyon sokan lesznek azon. az állásponton, amelyet a szivem-lelkem ellenére mondok el, kegy akkor igen is, Macedóniát kell csinálni ; akkor nem érdemes itt dolgozni, ha a kulturnemzetek lábbal tapossák ezt a nyomorba taszított országot, mely a sárban fetreng, vérzik, kínlódik, tele van az elvesztett háború következtében anyagi, erkölcsi és szellemi nyavalyával. És ha Génuában az ujabb konferencián nem fog érvényesülni Lloyd George álláspontja, ha Poincaré ur álláspontja fogja Európát dominálni, akkor igen is, Macedóniát kell itt csinálni,, mert nem lehet itt dolgozni. Épen a jóvátétel kérdése az, melyre hivatkozva a termelő munka megindítását hosszú időkre ki akarják tolni. Nem hiszem, hogy jóvátétel jöhessen és ezért azon az állásponton vagyok, hogy a kormány mielőbb fogjon hozzá a tervbevett közmunkák megindításához. Közutaink kiépítését elsőrangú érdeknek tartom, mert vannak csonka Magyarországon, ezen a kicsiny területen, községek, amelyek egyenesen megközelithetetlenek : civilizációt kell teremteni a falun is, hogy pedig a civilizáció eljuthasson oda, utakat kell építeni. Azután itt van a lakáskérdés. Ezt nem lehet máskép megoldani, mint építkezéssel. Hivatkozom Andorffy Károlyra, a lakáshivatal elnökére, aki rendkívül kiváló jogász, felvilágosult ember. Amikor megkérdezték tőle, mi előnye van a lakáshivatalnak és mi értelme van a lakásrendeletnek, azt mondta, hogy semmi ; lakáshivatalra nincs szükség. Ennek ellenére mégis fen tartják a lakáshivatalt, 6 millió koronás budget-vel. Igaz, fel lehetne tenni a kérdést, mi lenne lakáshivatal nélkül. Nem lehet felszabadítani a lakásokat, nem lehet kimondani a lakások szabad forgalmát, mert akkor holnap Budapesten kétszázezer ember az utcán lenne és lakásforradalmat csinálna, mint amilyet Bsrlin látott a 70-iki háború után, amely egész komoly forradalmi jelleget öltött. Van azonban a megoldásnak egy módja : A lakáskérdés kötött rendszeréről át kell menni egy félig kötött, igazságos rendszerre. Értem ezalatt azt, hogy kerületenként a mostani lakáshivatali szervezetből jól kitelő lakásbiróságokat kellene felállítani ; ezeket fel kellene ruházni a felmondás és béremelés jogával. Mi történnék ez esetben ? (Az elnöki széket BottUh József alelnök foglalja el.) A háztulajdonos, akit meglehetősen sújt — igazságtalanul — a kötött rendszer, elmenne a bírósághoz és azt mondaná : nálam van egy hatszobás lakás ; ebben lakik egy ember, akinek évente 5 millió jövedelme van ; én kérek ezért a lakásért 100.000 korona évi bért. Erre a biró azt mondaná ; ennek a háztulajdonosnak ötemeletes NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XV. KÖTE' háza van, ebben van 40 lakás, amelyért 6 annyi bért kap, hogy a házára csak ráfizet, méltányos tehát, hogy az a gazdag ember több bért fizessen, mint a többi, kit a kötött rendszer véd, mint pl. a köztisztviselő vagy nem szabad pályán élő ember. Sok más esetben elmenne a háziúr és igazolná a bíróság előtt, hogy az illető, aki a lakást bérli, egyáltalán nem lakik abban a lakásban, kérné tehát annak mentesítését olyan barátja,' rokona, vagy gyermeke számára, akinek nincs lakása, vagy bárki számára, aki igényjogosultsággal bír, akinek az a háziúr hajlandó lakást adni. A mai kötött rendszer túlságosan, megkötött, egyáltalán nem igazságos, mert tulajdonképen nincsen lakásínség. Ezt bizonyítani tudom azzal, hogy a népszámlálás adatai szerint ma mindössze 25 ezer emberrel van több lakó Budapesten, mint volt 1910-ben, ami elenyészően kicsi szám és nincs arányban azzal az óriási lakásínséggel, amely mutatkozik. Igazolni tudom azzal is, hogy akármelyik újság apróhirdetéseit előveszem, látom, hogy lakáskínálat van mindenütt, persze drága pénzért, mert a kötött rendszert egyesek nagy anyagi előnyök megszerzésére használják fel. Drozdy Győző: Hol a kormány ? Minek beszélsz ? Már megint a lugasban vannak a ministerek ? Kerekes Mihály: Ez a kormányzati rendszer tartja fenn a mai lakásviszonyokat és ezt támogatják î Orbók Attila : Szeretném, ha a t. kormány megfontolná ezeket. Bernolák Nándor népjóléti minister ur végtelenül . . . Drozdy GyŐZŐ : Nem is hallja, csak a bársonyszék ! Orbók Attila : ... intelligens, kiváló jogászember, be kell hegy lássa, hogy a kötött rendszer merevségéből végre engedni kell. A lakásínség másik oka, hogy a kötött rendszer mellett ma a legolcsóbb cikk a lakás. Az ebéd ára meghuszszorozódott, egy tojás ára megharmincszorozódott, egy ruhának az ára megkétszázszorozódott, egy cipőnek az ára meghatvanszorozódott vagy megszázszorozódott, ellenben a lakbér legfeljebb kétszeresére emelkedett. Hát ez abszolút igazságtalanság. Ennek eredménye azután az, hogy bizonyos társadalmi rétegek, amelyek nem a szine-java, hanem inkább alja a társadalomnak, amely a konjunktúrák következtében meggazdagodott, ... Friedrich István : A salak ! Orbók Attila : . . . hatszobás lakásokban laknak, főúri kényelemben élnek, mert odaadtak egy ügyvédnek 50 vagy 100.000 koronát csak azért, hogy megfelelő lakást szerezhessenek. Tudok egy csarnoki kofáról, — az illető ügyvéd maga mesélte nekem — aki bekötött fejjel jár és hatszobás lakásban lakik a lányával és férjével, aki azelőtt csarnoki hordár volt. (Zaj.) Már pedig, tisztelt Nemzetgyűlés, akármennyire demokratikus érzésű ember vagyok is, ez ellen mégis csak tiltakoznom kell és pártját kell fognom a nemzet igazi 20