Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-290
152 A nemzetgyűlés 290. ülése 1922. évi január hó 17-én, kedden. a nemzetgyűlés feltámasztani, csak az a jóságos jó Isten. Friedrich István : Ez igaz i * | Orbók Attila : T. Nemzetgyűlés ! Magyarország nem fizethet jóvátételt, s azt is megmondom, hogy miért nem. Egy nagyon t. képviselőtársam ott a túlsó oldalon, akit nagyon becsülök közgazdasági tudásáért, becsülök nyilt, egyenes, előkelő szelleméért, nagy kiváló gazdasági tevékenységéért, előállott itt azzal a mesével, hogy ismert egy kisgazdát, aki egy hivatalnokot fogadott, hogy a bankjegyeit szortírozza és kivasalja. Távol van az illető képviselő ux, de itt akartam ezt megmondani neki. K una P. András: Majd meghallja ! Orbók Attila : Ha ez igaz volna, akkor sem volna szabad mondani. De be fogom bizonyítani, hogy ez mennyire nem igaz. T. képviselőtársam, ha egy 15—30 holdas gazdának . . . Kerekes Mihály : Én azt nem mondtam ! Orbók Attila : . . . csak oda mutatok, mert az illető t. képviselőtársam ön mellett ül és önnek elég jó barátja ujabban . . . Rubinek István: Legújabb kisgazda! Orbók Attila: T. távollévő képviselőtársam, tegyük fel, hogy egy 15—30 holdas gazdának van 100.000 koronája a mellényzsebében, (Felkiáltások jobbfelől : Nincs !) de ha volna, vannak is olyanok, mondjuk meg, ami igaz, . . . Szabó István (sohorópáthai) : Bár sok volna belőle ! Orbók Attila : . . . akkor is a mai mezőgazdasági munkabérviszonyok . .. Friedrich István : Jó helyen van az a pénz ! Orbók Attila : ... a mai iparcikk ára, gazdasági felszerelési és állatárak mellett egy 15—30 holdas gazdának mi ez a 100.000 korona ? Egy kicsi üzemi költség, amellyel szűkösen kijöhet az aratásig, ha okosan beosztja. (Ugy van! jobbfelöl.) Ami pedig azt a részét illeti a dolognak, hogy a magyar földmives, a magyar paraszt, — mert ez szép szó, becsületet, nyíltságot jelent . . . Szabó István (sókor ópátkai) : Ha nem gúnnyal mondják ! Orbók Attila : . . . kifizette adósságát a háború alatt a bankoknak, ez fájhat az érdekelt bankoknak, de nem szabad hegy fájjon egy nemzetgyűlési képviselőnek. Mert mit jelent az, hogy ő az adósságait kifizette ? Jelent anyagi függetlenséget ; az anyagi függetlenség jelent szellemi függetlenséget ; a szellemi függetlenség pedig jelért erős független nemzeti Magyarországot. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ei gedje meg most a t. Nemzetgyűlés, hogy a falurak — mert vannak boldog és jómódú falvak, kivált ahol a közigazgatás is megfelelő ittott — egy másik képét mutassam, talán épen az én kerületemből. B-szelj ürk talán Ujlétáról, ahol a járási orvossal bejártam a földmunkások házait, vityillóit, s az az orvos kétségbeesve azt mondta : Uram, mi lesz Magyarországból, hiszen az éhségtől a gyermekek 70%-a vagy vérszegény . . . Friedrich István : Elég szomorú, de ugy van ! Orbók Attila : . . . vagy tüdővészes vagy valami más nyavalyája van. Saját szememmel láttam, hogy egyetlenegy családban négy tüdőcsucshurutos gyermek volt. Saját szememmel láttam, hogy a téli hidegben befütenek néha kukoricacsutkával abba a kemencébe egy nap egyszer s ruha nélkül ott fagyoskodnak. S mi a kenyerük sz állítólagos parasztdiktatura dacára ? Semmi egyéb, mint krumpli sózva, ha ugyan telik sóra. (Felkiáltások jobbfelől : Krumpli sincs !) Friedrich István : Miért nir.es krumpli sehol ? (Zaj.) Kuna P. András : Nem telik ! Orbók Attila: Magyarországon vannak ma óriási területek, ahol a demarkációs vonal levágta a nagybirtokokat, ahol a földreformnak még nyoma sincs, ahol a földmunkás lakosságnak nincs hova elmenni dolgozni. Ha pedig valamelyik vállalat, vagy nagybirtok a Dunántúl vagy másutt alkalmazni akarja őket, látván a nagy munkakeresletet, napi 40—50 korosa bért akar fizetni nekik, amelyet azok nem fogadhatnak el, mert elszakadva a falujuktól azt a 40—50 korona bért elélik, elköltik, és igy nem takaríthatják meg, a családjuk pedig azalatt éhen pusztul. Ha arról beszélünk, hogy boldog földmivesnép, boldog gazdatársadalom, méltóztassék elmenni a debreceni határban lévő vákáncsos-házakba. Ha ez olyan boldog Magyarország, akkor hogyan lehet az, hogy a nagykulturáju, büszke civis város közvetlen közelében emberek élnek föld alatt, odúkban a családjukkal, ott születnek a gyermekek, ott senyvednek el és 10 éves korukban örökre" nyomorékok. Ezek a vákáncsosok egy speciális fajtája a földmiveseknek. Ezek kivesznek 5—6 hold erdős területeket bérbe az ott elterülő nagybirtokból, és kötelezik magukat arra, hogy a kiirtott erdőterületen kivágják a tücsköt, azt beszolgáltatják az uradalomnak és ennek fejében joguk van ezeken a földeken tengerit, krumplit termelni és ebből a tergeriből vagy krumpliból kell megélniök, mely ebben a rossz talajban terem. Már most kapnak 5—6 hold földet megművelésre ; 5—6 évbe telik, amig a tücsköt ki tudják irtani ; és mig ott akáczczal beültetik a területet, ezalatt kint kell éltiiök a földön, és szegény földmivesek lévén, ugy csinálják házaikat, mint az Isten legnyomorultabb teremtése, a nem látó, nem érző és nem gondolkozó vakondok : belefúrják magukat a földbe és ott születnek gyermekeik, még pedig nagyon sok gyerekük van, mert mondhatom, nagyon szapora ez a fajta. Az egyik ilyen szegény embertől meg is kérdeztem, hogy az Isten szerelméért, hisz maguk ilyen földhözragadt szegény emberek, miért van maguknak annyi gyerekük. Azt mordta, azért uram, mert drága a petroleum. (Derültség.) így él állati sorban az a szegény, szerencsétlen ember. Oda jöjjenek a jóvátétel urai. Igaz, lehet jóvátételt venni, kellene is két-három helyen ; a shimmyző Ritzben, a shimmyző Astoriában,
