Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-287

10 A nemzetgyűlés 287. ülése 1922. évi január hó 18-án, pénteken. Elnök .* Kérem Dánér képviselő urat, szíveskedjék a házszabályokat betartani. Ugron Gábor: Szirtén jegyző ! Elnök : Méltóztassék folytatni, képviselő ur. Rassay Károly : Figyelmeztetnem kell a t. Nemzetgyűlést arra, hogy ezt a közigazgatási reformot (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsobaloldalon.) nemcsak a nemzetgyűlés, hanem azt megelőzően már a Friedrich-korrnány is igen súlyos, sürgős feladatának tekintette. Egy alkalommal én itt a nemzetgyűlés előtt, hosszabb fejtegetés kíséretében, amelyre visszatérni nem akarok, rámutattam arra, hogy érvényben álló törvényeink szerint az általános, egyenlő, titkos, községenkinti választójog szabályai szerint ki kellene irni és meg kellene tartani a törvényhatósági választásokat is. (ügy van ! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Az a rendelet ugyanis, amely a nemzetgyűlési képviselőválasztásról rendelkezett, 7. §-ában a következőket mondotta (olvassa) : »Az 1—5. § rendelkezései, kivéve a 4. § második bekezdésében foglalt rendelkezéseket, — amelyek az összeférhetlenségre vonatkoztak — irányadók a törvényhatósági és községi választójogra is. A törvényhatósági bizottság és a községi képviselőtestület tagjai szintén titkos szavazással közvetlenül választatnak. A szavazás községenkint és kerületenkint történik.« Ez az a rendelet, amelyet a nemzetgyűlés összeülése első pillanatában az 1920. évi I. te. 1. §-ában jóváhagyott, törvényesített, (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Még arra sem hivatkozhatnak tehát, hogy hosszúak voltak a beszédek és ezért nem lehetett az uj közigazgatási reformot megalkotni, mert csak a programmhoz kellett volna ragaszkodnunk (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a kormányt az általam benyújtott és önök által leszavazott határozati javaslattal arra lehetett volna kényszeriteni, hogy 30 nap alatt kiírja a törvényhatósági választásokat, (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ja

VOS Antal : N m kellene személyeskedni ! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kerekes Mihály: Ne beszéljen ilyeneket! Hát az személyeskedés, hegy a kormány nem tette meg kötelességét? Micsoda dolog ez ? (Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly : De nemcsak ebben a nagy szervezeti kérdésben mutatott ilyen tehetetlenséget a Nemzetgyűlés, hanem azokat a kérdéseket sem oldotta meg, amelyeknek megoldása már igazán adminisztratív feladatai közé tartozott volna. Csak arra a lehetetlen helyzetre mutatok rá, hegy csór ka Magyarországnak még ma is három faluból álló vármegyéi vannak (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) alispánokkal, főlevéltárnokokkal, főjegyzőkkel és a jó Isten tudja, még milyen állásokkal . . . Legeza Pál: Várunk a jobb jövőre! Rassay Károly : ... és lehet várnunk a jobb jövőt, de ha azt akarjuk, hogy ebben az országban végre konszolidáció legyen, ha azt akarjuk, hogy itt rmr ka legyen, akkor végre komolyan be kell rerdezk'dnie ennek az országnak az állami életre. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez az, amire rámutatott Friedrich t. képviselőtársam, hegy ebben az országban minden csak ideiglenes, kivéve egyet, a jelenlegi kormány életét. Azt hiszem azonban, hegy az állami élet terén megnyilvánuló ezen ideiglenességekkel és zavarokkal szemben ez igazán, nem ellenérték az ország részére, (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek után legyen szabad azzal a kérdéssel foglalkoznom, hogy a nemzetgyűlés tulaj donképen mikép oldotta meg feladatát azon a téren, amely főmunkatere volt. Meg kell néznem, hogy mit tett e nemzetgyűlés az alkotmány kiépítése terén. Dánér Béla : Sokat beszélt ! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Nekünk egy törvényünk volt, az 1920. évi I. törvénycikk, amelyre mint az alkotmány bázisára hivatkoznak. Én, aki e törvénynek —nem a mostani formájában, hanem eredeti formájában—előkészítője voltam, tanúságot tehetek amellett, hogy ez a törvény azideiglenesség jellegével és az ideiglenesség célzatával készült. Méltóztassék elolvasni. Aki tud a törvény szakaszai között olvasni és tudja a törvény szellemét megérteni, annak be kell látnia, hogy ez a törvény csak igen rövid időre készült, mert mindegyikünk abban a felfogásban volt, hogy utána meg fogjuk oldani a végleges államfő kérdését. S egyszerre kiderült, hogy ez az ideiglenes jelleggel felruházott és ideiglenes célzattal készült törvény örökéletű, megváltoztathatatlan alaptörvénnyé lépett elő. (ügy van ! ügy van ! a bal- és a

K szélsőbaloldalon. ) Azóta nem sokat alkotott a nemzetgyűlés. Két alkotmánytörvényt alkotott. Az egyik alkotmánytörvény az 1920. évi XVII. törvénycikk volt, amely nem sok dicsőséget fog hozni ennek a nemzetgyűlésnek. Az 1920. évi XVII. törvénycikkben, amelynek tárgyalása felidézte azokat az emlékeket, amelyek itt a teremben az államfő megválasztása pillanatában lejátszódtak, a nemzetgyűlés újra gyengének, lojálisnak és — nem tudom elkerülni, Iá kell mondanom — szolgalelkünek bizonyult . . . Elnök (csenget) : Képviselő ur, ilyen kifejezés használatát a házszabályok tiltják. Rassay Károly : ... mert nem a nemzet jogait védte meg, hanem az önmagából kreált végrehajtó hatalom követelése előtt hajtotta meg a fejét. Jellemző ennek a törvénynek a megalkotására, hogy ha már felismerték azt, hogy azí 1920. évi I. te. módositásra vagy kiegészítésre szorul, csak egy irányban ismerték fel, abban az irányban, hogy az államfő jogait szaporítsák, de abban nem, hogy abban a törvényben voltak még meg nem oldott problémák. Az egyik meg nem oldott probléma volt az államfő alkotmányszegése esetében leendő vád alá helyezésének kérdése. A törvény világosan