Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-287
A' nemzetgyűlés 287. ülése 1922. utalt arra, hogy ezt külön törvény fogja szabályozni, és lojális volt a nemzetgyűlés, nem merte a nemzet számára kodifikálni azt a jogot, amelynek kodifikálását pedig egy előző törvény neki kötelezően előirta. Volt még egy ilyen kérdés, amellyel még bátor leszek ma foglalkozni, ez az államfői hatalom, az államfői méltóság viselése időhöz kötöttségének kérdése, mert hiszen azzal mindannyian tisztában voltunk, hogy amely pillanatban az 1920. évi I. te. megszűnik egy ideiglenes szabályozás jellegét magán viselni és végleges alaptörvény jellegét fogja magára venni, abban a pillanatban a nemzetgyűlésnek ezt a kérdést is természetszerűleg meg kell oldania. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja igen t. képviselőtársam, Kováts István, nem tudom, milyen vonatkozásban állitva be, hogy én az eckartsaui levelet be akartam cikkelyeztetni abban a törvényjavaslatban, melyet 1920 januárjában a később megalkotott 1920. évi I. te. alapjául előterjesztettem. Természetes, hogy be akartam cikkelyeztetni, s ebben a tekintetben csak következetes maradtam. Be akartam cikkelyeztetni, mert az volt a véleményem, hogy ezt a kérdést meg kell oldani. Természetszerű dolog, hogy én az én nézőpontomból akartam megoldani, és hogy akkor nem cikkelyeztük be, azért nem engem, hanem a t. túloldalt terheli a felelősség, amely, amikor banketteken hirdette a szabad királyválasztás elvét, amikor egy komoly törvényhozási aktust kellett volna megoldani, ez elől ellépett, mindaddig, mig külső erővel rá nem kényszeritették erre a nemzetet. Ha fáj nekem valami a kirélykéidésben, megmondom őszintén, hogy mi fáj. Csontos Imre: Ne itt keresd a bűnösöket, hanem ott melletted. Rassay Károly : Hiába keresem én, t. képviselőtársam, a bűnösöket ezen az oldalon, mégis ott találom meg, mert itt ellentétes felfogású emberek ülnek, azokon a képviselői padokon azonban azonos felfogású képviselők ülnek. (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Ha fáj valami nekem a királykérdésben, megmondom, mi fáj. Az fáj nekem, hogy mig az a másik álláspont, amellyel szemben állok s amellyel szemben küzdöttem ezekről a padokról, sőt azért kerültem e padokra, mert ott nem képviselték álláspontomat eréllyel és következetességgel, tudott magának férfiakat, mártírokat kapni, addig a szabad királyválasztás gondolata, a Habsburg-restaurációellenes gondolat sohasem tudott magának olyan férfiakat kapni, akik ezért mirdvégég bátran és becsületesen küzdöttek volna, (Taps a bal- és a szélsőbalo Idolon.) Dánér Béla : Ma együtt küzd velük ! Szabó István (nagyatádi) : (közbeszól). Rassay Károly : Igen tisztelt képviselőtársam, én küzdöttem érte akkor, amikor ön elfelejtett érte j küzdeni, ^^"""°~^-^^ • évi január hő 13-án, pénteken. 11 Szabó István (nagyatádi) : Mikor felejtettem el ? Rassay Károly : Mikor ön ott ült a ministeri székben és leszavaztatta azokat a javaslatokat, melyeket én erről a helyről előterjesztettem. Pedig ez olyan kérdés, melyet bármelyik oldal csak ugy tud megnyugvásra megoldani, ha meg tudja magának nyerni a tömegeket, ha meg tudja győzni a tömegeket ennek az álláspontnak a helyességéről. De egy ilyen nagy kérdésben a tömegeket megnyerni nemcsak pillanatnyi szónoklati hatásokkal, hanem végérvényesen, csak nagy elszánással és egész a martiromságig menő önfeláldozással lehetséges. Dánér Béla : Rassay is megnyerte Drozdy Győző : Eleget üldöztek bennünket ! Dáner Béla : Nem látjuk ! Drozdy GyŐZŐ : Még itt ül szegény Kerekes, de lehet, hogy két-három hét múlva csakugyan nem látjátok ! Rassay Károly: S ha eljutottam a királykérdéshez, én, aki ebben a kérdésben álláspontomat mindig világosan és nyiltan leszögeztem, ugy érzem, hogy a mai viszonyok között a detronizáció korcstörvény, melyet meghozatala után újra precizirozni kell. Az államfő kérdése, a királyság kérdése, a Habsburg-restauráció kérdése az államélet legsúlyosabb problémája és én kijelentem, hogy állambölcseleti szempontból és az állam érdekeinek szempontjából egyformán jogosultnak tartom ugy a Habsburg-restaurációellenes álláspontot, mint azt az álláspontot, mely alkotmányos eszközökkel a Habsburg-restaurációra törekszik, mert mind a két álláspontnak . . . Csontos Imre : Legjobb a középen ! Rassay Károly: Csontos képviselőtársamnak rögtön fogok egy határozati javaslatot beterjeszteni, amellyel el fogom őt hivni nem a középre, hanem egy szélső oldalra. Nagyon fogok örülni, ha követni fog ezen az utón. Sándor Pál : Az nála meg fog csontosodni ! (Derültség.) Rassay Károly: Azért mondom, hogy egyformán jogosult a mindkét álláspontnak alkotmányos megvalósítására való törekvés, mert egyik álláspont sem tudja ebben a pillanatban fehérenfeketén lemérni azokat az eredményeket, melyeknek megvalósulása be fog következni, hogyha álláspontja érvényesül. Én ugy érzem, hogy az integritásnak az útja az, ha ez a nemzet elutasítja magától a Habsburg-restauráció gondolatát, ugy érzem, hogy ez az az ut, amely nyugalmat, békét fog behozni az országba, ugy érzem, hogy ez az az ut, amelyen fel tudjuk majd venni az érintkezést a szomszéd államokkal, ugy érzem, hogy ez az a megoldás, amely a legnagyobb vonzóerőt fogja gyakorolni az elszakadt területeken élő magyar és nem magyar nemzetiségű testvéreinkkel szemben. De aki követeli a maga részére, hogy álláspontját tiszteletben tartsák, az köteles arra is, hogy objektiv legyen és én kijelentem, hogy ez egy politikai megérzés, melyet én hiszek, követek, de amelyben tévedhetek. Nem hiszem, hogy tévedek, mert különben nem mennék ezen az utón, 2*
