Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-289
A nemzetgyűlés 289. ülése 192, főbb funkcionáriusát, volt mínisterelnokét, Friedrich Istvánt a vádlottak padjára ültették ? Rassay Károly: Téves fajvédelem címén amnesztiát kaptak! (Derültség.) Lingauer Albin : Vagy talán a védelem alá helyezett tekintélyek listájára csak azok kerülnek rá, akiket a szegedi klikk tekintélyekül elismer és tekintélyekként szentesit? Hallottam itt a ministerelnök urnák egyszer egy közbeszólását. Abból a nemzetgyűlés iránt annyi féktelen megvetést olvastam ki, hogy bátor vagyok azt önöknek emlékezetükbe idézni. A földbirtokreform dolgáról volt itt szó. Egy rendeletről, amely szerint a váltságot földben fizessék. Amikor innen az ellenzéki padokról, ha jól emlékszem Rassay t. képviselőtársam, azt mondotta, hogy: »Hiszen mi ezt indítványoztuk miért nem szavazták meg?«, a ministerelnök ur az ő szeretetreméltó nyájasságával azt felelte : »Yak tyúk is talál szemet!« Rassay Károly: Például ő Pécsett! Rakovszky István: De későn! Lingauer Albin : A királykérdés lényegével ma nem foglalkozom. Csak a tekintélyek kultuszának kapcsán kell ennek egy epizódjára kitérnem, még pedig arra a részletére, hogy miért jött a király ezúttal fegyveres kísérettel Budapest felé? Meskó Zoltán: Halljuk! Halljuk! Lingauer Albin : Húsvétkor, amikor Őfelsége a kormányzó úrral beszélt, megtörtént az az egészen szokatlan dolog, hogy Őfelségét a hátulsó, személyzeti lépcsőn vezették le, ott aztán szinte rácsempészték az autóra és igy utazott vissza Szombathelyre. A kormányzó ur őfőméltósága akkor kijővén szobájából, a maga érthetően izgatott állapotában az ott egybegyűlt uraknak, tekintet nélkül arra, hogy azok felelős személyek voltak-e, vagy sem, elmondotta, ami közte és a király Őfelsége közt történt. E jelenet alkalmával megtörtént, «hogy szóbeszéd közben valaki azt indítványozta, hogy Őfelsége autója után küldjenek Prőnay-fiukat. Hát ezért jött most a király ezúttal fegyveres kísérettel. Mert mikor fegyver nélkül jött, akkor Prónay-fmkat akartak utánaküldeni. Meg kell állapítanom, hogy a kormányzó ur őfőméltóságának bölcsessége és energiája volt az, ami a Prónay-fiuk utánaküldését a leghatározottabban eltiltotta és megakadályozta. Volt alkalmam olvasni a király Őfelségének feljegyzéseit, naplóját, amit a húsvéti napokról, a kormányzó úrral folytatott beszélgetésről és üzenetváltásokról készített. Állítom az uraknak azt, hogy ezen feljegyzések szerint Őfelségének akkor a legilletékesebb hely azt mondotta, hogy a király élete a nemzeti hadsereg tisztikarának hangulata és állapota miatt itt nincs biztonságban. Rakovszky IstváíK Ez igy van ! Tessék csak megmondani. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! 2. évi január hó 16-án, hétfőn. 131 Lingauer Albin : Ismétlem, azt mondták neki, hogy a nemzeti hadsereg szelleme olyan, hogy Őfelsége annak tisztikara körében, a maga életét biztonságban nem érezheti. Ezért Őfelségét a hátulsó lépcsőn vezették le. Ez keltette benne azt a hitet, hogy csakugyan életveszedelemben forogna. En azonban láttam, hogy a magyar király akkor még néhány napot töltött az országban. Láttam, hogy járt-kelt útközben a nép közt kiséret és őrizet nélkül, minden formaságok nélkül. Beszélgetett földmivesekkel, munkásokkal, anélkül, hogy tartott volna attól, hogy valaki rája kezet emel. A magyar nép sokkal tisztességtudóbb és becsületesebb, még az a része is, amely a szabad királyválasztók táborában tartózkodik, semhogy képes volna arra, hogy az ellen, akinek fejére Szent István koronáját egykor rátették, kezet emeljen. Szijj Bálint : Azért nem kellett volna fegyverrel jönni! Lingauer Albin : De viszont a magyar nép minden nevezendő politikai felfogáson álló része a legnagyobb reverenciával viseltetik a mai ideiglenes államfő személyével szemben is, noha annak a fején nincs korona. Mégis én azt látom, hogy amikor a »gyűlölt« Habsburg a maga egyszerű népének körében teljes biztonságérzetben jár-kel, ugyanakkor a budai vár mostani udvari népe a kormányzó ur őfőméltóságának a személyét, ha a vidéken megjelenik, ártalmas túlbuzgóságból egész csendőrzászlóaljakkal veszi körül. (ügy van! half elöl.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Engedelmet kérek, a tekintélyrongálásnak van, amint látható, parádés formája is. A magyar népben kár azt a hitet kelteni, hogy Magyarországon az államfő személyét külön kivezényelt csendőrszázadokkal, állig fegyveres őrségekkel kell biztosítani, (ügy van ! balfelöl.) Ha tekintélyek védelméről beszélünk, az államhatalom tekintélyének a védelméről is szóljunk. Az államhatalom felült a maga óriási rendőrapparátusa és kémszervezete mellett is olyan naiv híreknek, hogy a királyné Őfelsége itt megjelenik és itt egy Mária Terézia-jelenetet fog eljátszani... Rakovszky István: ügy van! Eossz lelkiismeret ! Lingauer Albin : ... Erre a hirre mozgósítottak egy óriási rendőrségi apparátust, felriasztották egy egész városnak, sőt egy egész országnak a nyugalmát. Gyenge lábon áll az az államhatalom, amely egy szólóban megjelenő királynétól is fél. (ügy van! balfelöl!) Vagy melléje állt volna annak a királynénak az ország, és akkor nagyon helytelen lett volna őt innen elküldeni, vagy nem állt volna melléje, s akkor •kár volt miatta nevetségbe fullasztani az egész készülődést. Ez, t. Nemzetgyűlés, szintén merénylet volt a tekintély elve ellen. 17"
