Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-289
13â A nemzetgyűlés 289. ülése 1922. évi január hó 16-án, hétfőn. Rakovszky István : Hogy nélkülözhetetleneknek tüntessék fel magukat! Lingauer Albin : Egy állítólag létező, de soha meg nem nevezett, soha elő nem kerített hadnagy elmond egy mesét, hogy Magyarország volt ministerElnöke toboroz. Erre a Bethlen gróf nr fogja magát és Magyarország volt ministerelnökét tüstént lecsipeti, lecsukatja az áristomba. Nyolc napig ott tartja. Akkor állítólag kiderül, hogy nem igaz belőle egy szó sem. De a magyar kormány azért nem tartja érdemesnek, hogy itt fölálljon és azt mondja: Bocsánatot kérek, az akkori hangulatban idegesek voltunk, elgaloppiroztuk magunkat és most Magyarország volt ministerelnökének ezennel elégtételt adunk. Tomcsányi Vilmos Pál igazságligyminister : Megmondtuk! (Felkiáltások balfelöl: Hol?) Itt a Házban, a mentelmi tárgyalás során Friedrich képviselő úrral szemben megmondottuk! Nem ezekkel a szavakkal talán. Rassay Károly ; Jó, hogy nem utalták ki a napidíj-kárpótlást neki! Tomcsányi Vilmos Pál igazságligyminister: Nem bocsánatkérés, arról szó sincsen ! (Zaj balfelöl.) Lingauer Albin: Ez a sajnos, tisztelt Nemzetgyűlés ! A tekintélyek kultusza szellemének megfelel-e az, hogy a ministerelnök ur a nemzetgyűlés összességéről azzal a nagyon kedélyes megkülönböztetéssel beszél, hogy : ez színarany és az salak, (ügy van! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Egyáltalán ... Karafiáth Jenő : Ujat mondjon ! Lingauer Albin: Ujat? Sajnos, kérem, nekünk még nem elég vastag a bőrünk, hogy csak könynyen leperegjen róla ez a bájos megkülönböztetés. T. Nemzetgyűlés ! Az államhatalomnak, a kormánynak a tekintélyét nem igen emeli titkos társaságok és a felelőtlen társadalmi egyesülések befolyásának túlságosan nagy elhatalmasodása sem. Mert ha a kormány (Halljuk! balfelöl.) ezt a kétségtelenül meglevő illegitim befolyást tűri, az baj ; ha nem tűri és mégis megvan, az még nagyobb baj, — pedig hogy megvan, az egészen kétségtelen. A társadalmi egyesülések és a titkos szervezetek befolyásának az elhatalmasodása bennem azt a véleményt kelti, hogy a tanácsköztársaságnak a helyébe egy tanácskirályságnak az állapota lépett, (Ugg van! balfelöl.) amely nagyon furcsa berendezkedéseket léptet (Halljuk ! balfelöl.) a törvényes állami szervezetek helyébe. Most engedjék meg, t. Nemzetgyűlés, hogy megint egy parallelt vonjak és megkérdezzem, hogy mennyiben voltak lázadók például azok az urak, akik Őfelségének melléje állottak és tőle állítólag egy ministeri megbízatást vagy pedig kinevezést fogadtak el. Rassay Károly: Ez érdekes, mi van az 1920. évi I. törvénycikkel?! Nagyon érdekes! Lingauer Albin: Mert például, t. Nemzetgyűlés, ha Andrássynak vagy Beniczkynek ez a hibája vagy ez a bűne és ez akkora bűn, hogy őket becsukják érte: akkor miért nem csukták be Teleki Pál grófot húsvétkor, mert hiszen ő vállalta Őfelsége kezéből a megbízást. (Egy hang jobbfelöl : Rövid időre !) Rövid időre, de vállalta. (Félkiáltások jobbfelöl: Ezt még nem tudtuk!) Gömbös Gyula: Elég érdekes! Halljuk! Rassay Károly : Csukták volna be rövid időre ! Somogyi István: Yass József pedig beadta neki a lemondását! Lingauer Albin: Engem nem régen provokáltak itt a Házban, hogy tegyek nyilatkozatot e húsvéti eseményekről, , amelynek a véletlen szem- és fültanuvá tett. Én azért, nehogy félreértések legyenek és nüanszbeli eltérések következtében összeütközések származzanak, akkor kitértem arra, hogy méltóztassanak megengedni, hogy a jegyzeteimet elhozathassam ; egyben pedig megjegyeztem, hogy mi, az akkori résztvevők, megegyeztünk abban, hogy ki-ki külön a saját benyomása és saját tudomása szerint mindazon eseményeket, amelyeknek közvetlenül vagy közvetve szem- és fültanuja volt, papirosra veti, azért, hogy később, mikor az emlékezet elhomályosodik, visszaidézhető legyen teljes precizitásban mindaz, ami ott történt. (Helyeslés bal felöl.) Itt bizonyos differenciák merültek fel Yass József képviselő urnák... Somogyi István: Minister urnák! Lingauer Albin : Pardon, minister urnák.,. (Felkiáltások bal felől: Még az!) Rakovszky István: Még az? Lingauer Albin : ... működésére vonatkozólag. Kivánja-e, parancsolja-e a t. Ház, hogy az erre vonatkozó dolgokat felolvassam ? (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a jobboldalon. Olvassa): »Mikor Almássyval a püspök dolgozója előtti kis várószobába értünk,« — kérem, csak a Vass József működésére vonatkozó részt olvasom fel — »ott találtuk Yass kultuszministert is, aki egy asztalnál valamit irt, — valamint báró Lehár Antal körletparancsnokot segédtisztjével. Lehár abban a pillanatban csatolta fel szolgálati övét. — Itt most a bemutatkozás stb. jön. — Közben azután Yass is elkészült Írásával s miután előbb már az asztal mellől üdvözölt, most odajött hozzám és nevetve kérdezte : No pajtás, ebből lesz majd aztán tánc, mit szólsz hozzá? — Erre mind a ketten megállapítottuk, hogy örülünk a király megérkezésének és hogy valamennyiünknek melléje kelt állanunk, nehogy valami kavarodás legyen a dologból. Kérdeztem Yasst, hogy legyen szives, informáljon, hogy mik hat Őfelsége tervei. Erre Yass elmondta, hogy Őfelsége mindenáron azonnal át óhajtja venni az uralkodást. Mindenekelőtt egy proklamációt akart kibocsátani, amelyet az én nyomdámban akarnának kinyomatni. Az urak, mielőtt jöttem, ugy határoztak, hogy nekem kell gondoskodni róla, hogy a nyomdám személyzete
