Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-289

126 A nemzetgyűlés 289. ülése 1922. évi január íió 16-án, hétfőn. kifizethető volna. Ez azt jelentené, hogy időközben beálló általános pénzügyi javulás esetén államadósságunk egy egészen csekély összegre zsugorodnék össze és önmagától meggyógyítaná azt a rettenetes pénzügyi krízist, amely bennünket pillanatnyilag agyonnyomással fenyeget. Csak akkor, ha államadósságainknak ez a konverziója sikerül, tehetnők meg az utolsó lépést : az uj, az önálló, a dollárra vagy a fontra alapított önálló jegybank felállítását, amelyet dollárral, fonttal, tehát aranyfedezetü papírral kell fundálni. Addig minden néven nevezendő valutajavitási művelet csak börzei kísérlet lehet, amelynek az eredménye — mint láttuk — néha sokkal károsabb, mint amennyi hasznot ideiglenesen hozni tudott. (Helyeslés bal felöl.) T, Nemzetgyűlés! Az egyetlen dolog, ami engem megijesztett a pénzügyminister ur előadásában, az, hogy ő az egyenesadókat akarja emelni. Ez teljesen lehetetlen. Máris a 21-féle adóban olyan óriási a zűrzavar, hogy a teremtett ember abban magát ki nem ismeri. Megtörténhetik, hogy akinek pláne többféle foglalkozása, üzletága, vagy érdekeltsége van, annyi mindenféle adót kap a nyakába és annyira nem tudja azt szétbogozni, hogy már igen sok esetet láttam, amikor sikerült megállapítani, hogy az illető több adót fizet, mint amennyi jövedelme tényleg van. Hogy a t. Nemzetgyülésnek egy kis ízelítővel szolgáljak, méltóztassék nekem megengedni, hogy a mai bonyolult adórendszernek egy példáját ide hozzam az urak elé. Egy kezdő fiatal ügyvéd, vagy orvos — mondjuk nőtlen és mondjuk, hogy protestáns ember — letelepszik szülőfalujába. (Egy hang balfelöl: Miért kell feltenni, hogy református?) Mert a hitközségi adót is tekintetbe kell majd venni, Prakszisa gyenge, de beválasztják — mondjuk — egy ottani pénzintézet igazgatóságába, ahonnan jutalék címén kap évi 21.000 koronát. Prakszisával havi 3000, tehát évi 36.000 koronát keres. Tehát van neki nettó jövedelme évi 57.000 korona. Nézzük meg, micsoda adókat fizet ez után ? Harmadosztályú kereseti adót 36.000 korona után 10%-ot, az 3600 korona; 21.000 korona jutalékjövedelem után már 20%, ez 4200 kor. Egyenes adó tehát 7800 korona. Ennek az alapján fizet 35°/o-os általános jövedelmi pótadót : ez 2730 korona. Országos betegápolási pótadót 20%-ot, 1560 korona. Jövedelmi adót—körülbelül 10% — a brutto jövedelem után: 5150 korona. Nőtlenség címén fizet 5150 korona után még 15%-ot: 772 korona. A községi pótadó átlagban 100%: 7800 korona. Útadó 7800 korona után 10% : az 780 korona. Egyéb törvényhatósági adó átlag 3%, ez 234 korona; egyházi adó átlag 5% : 390 korona. Fizet tehát summa summarum 27.216 kor. adót, 57.000 korona évi jövedelem után. Most méltóztassék még megnézni ezenfelül, hogyha a forgalma kiterjedt is és eléri jövedelmének tízszeresét — ugy értem, hogy 10%-ával az évi brutto forgalomnak dolgozik — akkor 360.000 korona után fizet 5400 korona forgalmi adót. Ezenfelül élelmiszerei, italai, petroleum után fizet még egy sereg közvetett adót az államnak, ugy hogy az évi 57.000 koronából neki marad 24.000 koronája, 32.000 koronát pedig elvesz az állam. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megnézni ezt, készakarva vettem egy ilyen kis exisztenciát, mert ugyebár, akinek évi 57.000 koronája van, annak nagyon vékony a jövedelme. Utalnom kell az adó kérdésével kapcsolatosan arra, hogy annak idején a pénzügyminister ur itt a forgalmi adó behozásánál megígérte a kereseti adók eltörlését, amiből azonban nem lett semmi. A házbirtokok adójánál, tisztelt Nemzetgyűlés, felhívom a figyelmüket a következőkre. A ház volt birtok, amelyre a háborúban először került rá a megpróbáltatások sorozata. Akkor bele kellett nyugodnunk, hogy a katona lakásából kitehető ne legyen. Le kellett nyelnünk a súlyos korlátozásokat, hazafias megadással bele kellett nyugodnunk. Azonban azóta egy liter borért, amiért azelőtt fizettek egy vagy két koronát, ma megfizetnek 80 koronát. Egy ruháért, amiért azelőtt 50 koronát fizettek, ma fizetnek 6—7000 koronát, csak a' lakásért, amelyért azelőtt 300 koronát fizettek, azért nem akarnak ma sem többet fizetni. Pedig, t. Nemzetgyűlés, már fölismert igazság az, hogy egyedül a házaknak felszabadulása, a házbéreknek arányosítása indíthatja meg az építkezést. Az építkezés indíthatja meg az ipar foglalkoztatását. Ez szüntetheti meg a munkátlanságot, ez indítja meg azt a bizonyos vérkeringést, amelytől mi gazdasági talpraállásunkat várjuk. A házbirtokba a kispolgári tőke menekült és épen ezt a kispolgári tőkét sújtjuk akkor, amikor, a nagy tőkét megfogni nincs elegendő erőnk és energiánk. A mai adópolitikát minden körülmények között fel kell adnunk és egy egészségesebb, sokkal szociálisabb adópolitikával kell kicserélnünk. A progresszivitásnak elmélete már rég utat tört magának, azonban a kapitalista észjárású fináncpolitika a progresszió súlya elől a közvetett adóknak háta mögé menekült és az állam jövedelmeinek nagy részét követett adók, tehát áthárítható adók utján szerzi be. Az állami jövedelmek beszedésének kényelme kedvéért maga az állam készséggel kapkod a közvetett adóknak minden néven nevezendő fajtája után; itt van a husadó, boradő, szeszadó, petróleumadó, forgalmi adó, luxusadó, a kiviteli és behozatali illeték, a vám, — ez mind közvetett adó, amelynél a progressziónak elve nem érvényesül, illetőleg amennyiben érvényesül, épen a kisvagyonu ember ellen, a kisember ellen érvényesül. A közvetett adóknak terén antiprogresszi-