Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-289
A nemzetgyűlés 289. ülése 19> vitás mutatkozik, mert a kisember jövedelméből sokkal nagyobb százalékot vesz el, mint a nagy vagyonnéből. Egy számitást fogok felhozni az uraknak és különösen kérem az igen t. kisgazdapárti képviselőtársaimat, legyenek szívesek, jöjjenek és számoljanak velem egy kicsit. Egy 15 holdas gazdának családja naponta átlag 30 dekára menő húst, szalonnát stb. fogyaszt. Szabó István (solcorópátlcai) : De csak vasárnap! Lingauer Albin: Bocsánatot kérek, egy kis disznócskát minden 15 holdas gazda megöl. Méltóztassanak megnézni; ha ebből csak 30 deka esik naponta erre a családra, akkor Esterházy herceg a birtokainak arányában naponta 93 métermázsa húst volna kénytelen megenni, hogy abban az arányban viselje a fogyasztási adónak terhét, amilyen arányban a 15 holdas gazda viseli. Arra a kisgazdára 36 liter borfogyasztást számitok egy évben, vagyis egy decit egy napra. Könyves Lajos: Ez kevés! (Derültség) Somogyi István : Ezért még hozzá se fogunk ! Lingauer Albin : Alkalmazkodva kisgazdapárti képviselőtársaimnak példás mérsékletéhez, én csak egy deci bort számítottam egy napra. Ha tehát arányba hozom a kisgazdabirtokot Esterházy birtokával, akkor Esterházynak naponta a kisgazda egy decijével szemben 30 hektoliter bort kellene meginnia. . . . Könyves Lajos: Ez meg sok! (Derültség.) Lingauer Albin : . . . ami pedig még a fürdésre is sok volna. Meskó Zoltán : Vannak ott, akik segítenek. (Derültség.) Szabó István (sohorópátkai) : Szóval a számítás hamis. Lingauer Albin : T. Nemzetgyűlés ! A nagytőkét a közvetett adók abszolúte nem érintik, nem bántják. Az áthárítja azokat a detailvevőre, a kisfogyasztókra. Csak azt csodálom, hogy a szociális gondolkodásnak ebben a korában, amikor mi itt a keresztényszociális programúinak alapján kormányzunk, ami kormányzatunk ilyen antiszociális politikával mer fellépni. Ami pártviszonyainknak sajnálatos elfajulására mutat, az, hogy nincs módunkban vállalt programmunkhoz akképen ragaszkodni, hogy akár a kormánypárt padjairól is tiltakozhatnánk ez ellen és a kormányt egy kevésbé antiszociális adópolitikának bevezetésére szorithatnók. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Az állam kiviteli illetékekkel és közvetett adókkal való dolgozását árdrágulás alakjában fizeti meg a publikum. Az élelmiszerek és közszükségleti cikkek árának leszorításáról beszélni akkor, amikor maga az állam minden falatunkat megdrágítja, tökéletesen lehetetlen. Szociális gyengédség aifektálása az, amikor , a mai rendszerben bizonyos osztályoknak az 2. évi január hó 16-án, hétfőn. 127 adózás alól való mentességét biztosítjuk. Tessék elvetni, a közszükségleti cikkeknek hetvenhétféle közvetett adóját és a helyébe mondják ki azt, hogy minden ember jövedelmének egy igen tekintélyes, hatalmas nagy százalékát fizesse adóban. Alacsony adókulcsot kívánunk erős progresszióval, de semmi körülmények között sem antiszociális adópolitikát. Ez a mai rendszer bizonyos létminimumoknak az egyenesadóktól való megkimélésével alkalmat ad hamis jelszavak elterjesztésére, t. i. arra, hogy bizonyos osztályok, amelyek a közteherviselésben nem osztoznak, a jogok viselésében se kapjanak egyenlő mértéket, (ügy van! half elöl.) Ezek a bizonyos alacsonyabb osztályok a közvetett adók utján jövedelmüknek aránytalanul nagyobb százalékát adják be az államkincstárba, mint a nagyjövedelmű ember, és mégis a jogok elosztásánál a teherviselés egyenlőtlenségére hivatkozva, épen ezeket a kis egzisztenciákat szorítják ki a jogok gyakorlásából. T. Nemzetgyűlés! Itt kétféle adónak van jogosultsága ; az egyik a jövedelmi adó, a másik a vagyonadó. Az adókivetés történjék kontingentálással, megyék szerint. Megyénként osszák fel közigazgatási egységek szerint, a közigazgatási egységek keretében pedig foglalkozási ágak szerint. Vagyis vezessük be az önadóztatás rendszerét, azt a rendszert, amikor majd minden foglalkozási ág, amely a maga konkurrensének zsebébe bele tud tekinteni, sokkal precízebben tudja meghatározni az egyesek igazi teherviselési képességét, mint az a sejtések után induló pénzügyigazgatósági közeg. Ezzel kapcsolatban azonban mihamarabb me.g kellene csinálni egy nagyon fontos szociális lépést, a szakmabeli kötelező szervezkedés bevezetését. Legyen szabad még egyre rámutatnom ; arra, hogy a mi adórendszerünk már csak azért is antiszociális, mert nem látok benne egy nagyon fontos elvet megvalósulni. Ez a fontos elv : ma nincs különbség a munkával szerzett. jövedelem megadóztatása és a munkanélküli jövedelem megadóztatása között. Már pedig a szociális fejlődés megköveteli azt, hogy a modern adópolitika tulajdonképen erre alapittassék. Ki kell építeni az adókivetésnek abszolút függetlenségét, függetleníteni kell azt a közönség befolyásától. El kell különíteni a választott köztisztviselők jogkörétől az adókivetésre és az adóbeszedésre való befolyást. Ellenben minden felesleges tisztviselőt a kormány igazságos, egyenletesen dolgozó adóztatási rendszerének szolgálatába kell állítani. Én csak abban az esetben látom azt elérhetőnek, ha a pónzügyminister ur, illetőleg a kormány valami hasonló félekép, mint ahogy az a bíróságoknál történt, az adókivető és az adóbeszedő tisztviselőknek abszolút függetlenségiéről intézményesen gondoskodik. En a pénzügyminister ur működésével szemben bizalommal viseltetem, és ha a vele szemben való bizalomról volna szó, készséggel
