Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-289
À nemzetgyűlés 2S9. ülése 192 sokat annak idején arra ösztönözte, hogy minél nagyobb mértékben siessenek önként a jelentkező földinséget a magukéból kielégíteni. (Felkiáltások jobbfélöl: Na, est nem vettük észre!) Bocsánatot kérek, utalhatok e tekintetben a forradalom idejéből vett példákra. így tudom, hogy a herceg Esterházy-féle birtokokból 17.000 holdat parcelláztak, amiről bizonyára tudomással birnak túloldali t. képviselőtársaim is. Szijj Báltnt: Igen, csakhogy ezt nem lehet általánosítani. Lingauer Albin: Tudom, de méltóztatnak talán emlékezni arra is, hogy a püspöki kar annak idején szintén önként felajánlotta a földreform céljaira összes birtokait, 1918 őszén. Szabó István (sokorópátkai) : IJgy van ! Ez igaz ! Lingauer Albin : Az lehet, hogy meg voltak ijedve és ezért inkább odaadták. De a tény, hogy felajánlották. Szabó István (sokorópáthai) : De az ellenforradalom győzelme után visszavették a kisbérleteket is. Lingauer Albin : Épen azt akarom mondani, hogy mikor aztán látták, hogy a földreform megoldása túlságosan konzervatív vágányokra került, — hogy enyhén fejezzem ki magamat — kissé talán tiilzottá vált a tulajdonjoghoz való ragaszkodás, és ma. már nem nagyon szívesen adnak le a tulajdonosok birtokukból még annyit sem, amennyinek leadására a földbirtokreformtörvény kötelezi őket. (Igás! Ugy van! jobbfélöl.) Épen ezért általános államgazdasági és pénzügyi érdekek követelik azt, hogy a földreform a lehető legsürgősebben megoldassék és befejeztessék. (Igás! Ugy van! Helyeslés jobbfélöl.) Mert abban a pillanatban fölszabadul a föld forgalma • is és akkor kezd majd a földérték emelkedni, ha annak tulajdonjogát többé semmi nem veszélyezteti, ha a föld megkötöttségét többé semmi elő nem irja. A legokosabb volna, ha az állam a váltság címén kezére kerülő földeknek azt a részét, amelyre az egészen kis exisztenciák tartanak igényt, sürgősen kiosztaná, a fenmaradó részt pedig nem tartogatná, hanem árverésen az igénylők számára vételre bocsátaná, mert érdekünk az, hogy minél hamarabb odatehessük az utolsó pontot ennek a kérdésnek megoldása mögé. Hiszen természetes, hogy ha öt évig fogják az urak a földtulajdonjog bizonytalanságát kitolni, abból senkinek annyi kára nem lesz, mint épen magának a gazdatársadalomnak. Szijj Bálint: Mi húzzuk el? Lingauer Albin: Nem mondtam. Sürgessük ezt valamennyien, innen is, onnan is. (Helyeslés jobbfélöl.) T. Nemzetgyűlés ! Ha az értékforgalom felszabadításával a mi értékeink arányba helyezkednek a korona mai értékének lesülyedésével, akkor jön el az ideje annak, hogy egy aktiv vagyonmérleget tudván felmutatni, külföldi köl•. évi január hó 16-cm, hétfőn. 125 csőn felvételére is gondolhassunk. Addig a mi mérlegjavitó munkánknak kettős irányban kell haladnia. Egyfelől emelni az értékeket, másfelől leszállítani a terheket. Háromféle kategóriájú terhünk van. Az egyik a külfölddel szemben fennálló, a másik a belfölddel szemben fennálló állami tartozások, a harmadik pedig az egyelőre még titkolt, állítólag ismeretlen reparációs tartozás. Diplomáciai utón a külföldieket lealkudni, a belföldieknél, különösen a tőzsdén jegyzett értékeknél a már tényleg bekövetkezett értéklecsuszást — hogy ugy mondjam — törvényesíteni és befejezetté tenni, vagyis az értékpapírértékeknek devalválását szankcionálni : ez ma a teendő ; a reparációt pedig ellenszámlával, amenynyire lehet, leszorítani, és a csődös helyzet feltárásával engedményeket kieszközölni. Halasztás igénybevételétől az Isten mentsen meg bennünket. Kétségbe kellene esnünk, ha a nemzetgyűlés azt próbálná meg, hogy pillanatnyi könnyítések kedvéért a külföldtől reparációhalasztásokat kérjen. Most bennünket az a veszély fenyeget, hogy a reparációs bizottságok — mint mondottam — a vagyonváltság címén befolyt összegekre, vagy azok egy részére ráteszik a kezüket. Itt gondolkozóba kellene esnünk, hogy vájjon — ezt megelőzendő — helyes-e, ha tovább folytatjuk a vagyonváitságtörvények végrehajtását, igen vagy sem? Itt felhívom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy a részvényváltságtörvény, vagyis az 1921. évi XY. te. második fejezetében a 30. § kimondja, hogyha november 30-ig az ingatlanvagy onváltságtörrény életbe nem lép, akkor a részvényváltság befizetett összegei visszafizetendők. A házbirtok-váltságról szóló törvényjavaslat, mint méltóztatik tudni, még most sincs tető alatt, tehát adva volnának a lehetőségek, hogy a vagyonváltság lebonyolításának folytatását abban a pillanatban állítsuk meg és visszacsinálását akkor rendeljük el, amikor nekünk tetszik. Én a pénzügyminister úrtól két kérdésre szeretnék a részvényvagyonváltság kérdésével kapcsolatosan feleletet kapni. Az egyik ez volna : megigérheti-e a pénzügyminister ur, hogy az államnak váltság címén átadott részvénymennyiségeket ezentúl nem fogják úgy, mint eddig néhány esetben megtörtént, konkurrens vállalatoknak átadni? A másik pedig: megigérheti-e a pénzügyminister ur azt, hogy a vagyonváltság címén neki átadott részvénytömegeket a parlament külön engedélye nélkül nem fogja külföldre kiadni. T. Nemzetgyűlés ! Nekünk csak a reparáción való keresztülesés után lehet arra gondolnunk, hogy államadósságainknak rendezéséhez külföldi valutával történő konverzió utján hozzányúljunk. A mai 260, illetőleg 280 milliárdos államadósság ma mindössze 402 millió dolláros kölcsönnel
