Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-289

124 A nemzetgyűlés 289. ülése 19 hiba volna be nem vallani, mert hiszen nekünk a jó költségvetésre való törekvés ma nagyon problematikus értékű vállalkozás. Ugyanis a jóvátétel küszöbén mindenesetre legalább is kockázatos dolog volt a vagyonváltságot keresztülhajtani, mert hiszen mit látunk? Németország majdnem csaknem rontja a valutáját. Ausztria egy darabig készakarva önmaga rongálta a magáét és most a zuhanást meggátolni nem képes. A két ország között a különbség az, hogy Németország fizet és igyekszik kikecmeregni a bajból, Ausztria pedig a jóvátétel elhalasztásával a Damokles kardját vette feje fölé, úgyhogy annak pénzügyi talpraállása tökéletesen kilátástalan, mert a reparációs összeg örökké semmivé fogja tenni hitelét. T. Nemzetgyűlés ! A rossz költségvetés — mint mondtam — nekünk előnyünk lett volna. Nekünk fel kell számitanunk, a román fosztogatást, az elcsatolt területek állami beruházásait, a vasutakat, a középületeket, ezeknek a beszámításával a jóvátételi összeget le kell al, kudni, és hogyha a f enmarad© összeg még mindig akkora, hogy mellette a jóvátétel beállításával reális költségvetést csinálni nem lehet, akkor nincs más hátra, mint nyíltan, őszintén be kell jelenteni a pénzügyi csődöt. Ellenben, t. Nemzetgyűlés, mi most azt tesszük, hogy váltságot fizetünk pontban épen akkor, amikor a jóvátételi bizottságok Magyarországra érkeznek. Tudjuk azt, hogy a jóvátételi bizottság tisztjei 10 naponként kimutatásokat követelnek az állam pénzkészleteiről és a befolyt jövedelemről. De ezzel sem elégszenek meg és kiutaznak a vidékre és az egyes pénzügyigazgatóságoknál és adóhivataloknál a helyszínén ellenőrzik az adófizetést, és jelentést küldenek a központoknak az ottani pénzkészletekről. Egy ilyen alkalommal történt, hogy az egyik francia tiszt elálmélkodott azon, hogy ez a magyar nép milyen nagyszerűen fizeti az adót. Azt mondotta: »Hát önök a tönkrejutottak? Oh Istenem, bár nálunk Franciaországban fizetnék ilyen bőségesen az adót!« Persze azt hitte, hogy folyó adóról van szó, és nem tudta, hogy a vagyonváltság összegeit róják le ezek az adófizetők. Mi tehát az előtt a veszedelem előtt állunk, hogy ha majd a kormány jónak látja egyszer végre valahára nyíltan megmondani, hogy jóvátétel címén tulajdonképen mekkora összeget követeinek is tőlünk, az akkori kormányzat igyekezni fog a fizetési kötelezettségek tekintetében valami könnyítést elérni vagy halasztást kapni : akkor megtörténhetik, hogy a vagyonváltságböl befolyt összegeinkre az entente egyszerűen rá fogja tenni a kezét. Ugron Gábor : Hol lesz már az akkor ! Lingauer Albin: Még az lesz a legszerencsésebb eset, ha azt mondhatjuk, hogy hol lesz már az akkor! T. Nemzetgyűlés! Itt arról van szó, hogy a vesztett háború következtében az államvagyon ?. évi január hó 16-án, hétfőn. az ebek harmincadjára jut. Az államvagyont megmenteni nem fogjuk tudni. A pénzügyi politikának egyetlen egy ufcja lehetséges : menteni a magánvagyon összességét és megnyitni minden utat arra, hogy a magánvagyon ebből az általános gazdasági krízisből lehetőleg ép bőrrel menekülhessen meg. A bankárminister az állam értékeit menti, a financpolitikus minister ellenben a társadaloméit. En azt szeretném megkonstruálni, hogyan képzeljük, hogy az ország hitelképességét valamiképen mégis helyreállíthatjuk? Benyomásom szerint nekünk ehhez egyetlen utunk van : vagyonmérlegünknek aktívvá tétele a forgalom szabadonbocsátása segítségével akképen, hogy az értékek hozzáidomulhassanak pénzünk hanyatlásának mértékéhez. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Ennek egyetlen alaptétele van: azt a fikciót, hogy a mi koronánk ennyire sülyedt, valósággá kell változtatni, transzponálni kell a gyakorlati életbe és elő kell mozdítanunk, hogy a kereslet és kínálat szabad érvényesülése, a szabad forgalom a tőkeértékek emelkedését lehetővé tegye, akként, hogy ilykép a vagyon numerikus értékemelkedése folytfán nemzeti vagyonmérlegünk aktívvá váljék. A korona devalvációjával értékpapirosaink árai sem tartottak lépést. Ennek oka általában, de különösen az ingatlannál, a forgalom kötöttsége.. A tulajdonjog direkte és indirekte, különböző törvényes ós rendeleti intézkedések által korlátoztatott. Különösen a vagyonváltságtörvény meghozatala következtében erős bizonytalansága állott be a tulajdonjognak. Es nagy baj itt az, hogy a mi igen t. gazdasági minister uraink nem tudnak egységes irányt mutatni és egyfelé haladni. (Ugy van! a baloldalon.) Mert én pl. tökéletesen elismerem, hogy a földreform végrehajtásához szükség volt a földbirtok tulajdonjogának egy bizonyos ideig való megkötésére, azonban ezt az időt öt évre kitolni annyit jelent, mint öt évre állandósítani a tulajdonjogi bizonytalanságot, megakasztani a föld forgalmát, mesterségesen megszüntetni és elnyomni a keresletet ós visszaszorítani a földérték emelkedését. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Többtermelést hirdetünk, beruházásokat sürgetünk, de senki sem meri a birtokát modernizálni, újra instruálni, intenzív termelésre serkenteni, mert ma még nincs tisztában vele. meddig marad a birtok az övé, vagy mi marad belőle az övé és miféle terheket rónak ki rá. Az agrártőke általában — amint vettük észre — erősen pangásnak indult a maga felfelé haladásában, fejlődésében csakúgy, amint pangásnak indult hitelbirásában és termelőképességének fokozása is. Ha a földforgalmat nem kötik meg, ugy nagyon valószinü, hogy a földreformot követelő politikai áramlat nyomása alatt a földreform úgyszólván önmagától már rég megoldódhatott volna, mert hiszen az ultraradikális Buza-féle reformtól való félelem a földbirtoko-