Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-289

122 A nemzetgyűlés 289. ülése 1922. évi január hó 16-án, hétfőn. Hegedűs Lorántnak óriási hibája volt, hogy teljesen bankszemiivegeu át nézte a közgazdasági helyzetet. Épen ezért őt elsősorban a bankemberek ünnepelték. A bankemberek ünneplését követte az egész ország, amely Hegedűs Lorántban fináncmegváltót látott, holott ő nem politikai finánckapacitás volt, hanem elsőrangú banktechnikus. Vagyonváltság és valutapolitika egy és ugyanazon tengelyen forogni nem tud. Más mind a kettőnek forgási tempója és forgási ideje. Az időrendben volt a hiba, mert ő először valutajavitással dolgozott, azután vagyonváltsággal és a végére hagyta a reparációt. A pénzügyministernek négy esztergapadon van dolga : az egyik a valutapolitika, a másik a budgetpolitika, a harmadik a hitelműveleti politika és a negyedik az adópolitika Ez a négy egymás ellen forog és ha olyan időben indulnak meg, amikor az egyik a másiknak forgását akadályozza, sokkal több kárt okoznak, mint hasznot és beáll a krach, az enyészet, mint ahogy beállott Hegedűsnél. Hegedűs Lóránt a bankbürokratának pedantériájával és nagy szorgalmával, lelkesedésével, alaposságával akarta a budgetben a mérlegszerű egyensúlyt ha — egyelőre — nem is helyreállítani, de legalább is megközeliteni. Oly-határozottsággal beszélt az ő vagyonváltságának feltétlen gyógyító hatásáról, hogy mi azt hittük, hogy ő a reparációs követelések mekkoraságával, azok komolyságának fokával és egyáltalában az egésznek fennállásával vagy fenn nem állásával tisztában van. Épugy, mint ahogy a nemzet annak idején azt hitte, hogy Károlyi Mihály tisztában van az entente-nak irányunkban való szándékával. Eredménytelen volt a pénzügyi politikája, mert a valuta esése feldöntötte az egész rendszert, értéktelenné tette budgetjét és összeroppantotta az egész koncepcióját. A reparáció réme fenyegeti most a vagyonváltságot. A vagyonváltságot kénytelenek vagyunk Hegedűs Lóránt ígérete ellenére nem államadósságaink törlesztésére, hanem folyó kiadásaink fedezésére és a deficitnek eltüntetésére felhasználni, (ügy van! balfelől.) vagyis leadunk egy olyan vagyonváltságot, amely az országnak tulaj dónké peni adósságán nem könnyít. A bankárpolitika nem fináncpolitika, mert az első numerikus eredményekre, mérlegszerű egyensúlyra ügyel, a második pedig a termelő erők épségben tartására és a szociális érdekekre is ügyelni köteles. Antiszociális pénzügyi politika a távoli jövő nagy elégedetlenségeinek csiráit hordja magában. Társadalmi eltolódások, gazdasági helyzetek, életmódok meg?áltozása függ tőle, s általában az egész állam gazdasági rendszerének átalakulása. A pénzügyminister struktúrájába sokkal több kell a szociálpolitikusból, mint a bankárból. Csak egy példát hozok fel arra nézve, hogy mennyire a nagytőkének iskolájában nevelkedett, és mennyire a nagytőkének, a kapitalizmusnak szemüvegén át nézte Hegedűs Lóránt a maga egész pénzügyi tervezetét. Egy vidéki nagy gépgyár, amely egy egészen egyszerű kis lakatosműhelyből nőtt meg tekintélyes, európai hirü gyárrá, nemrégen elvesztette tulajdonosát. A tulajdonos meghalt gyermektelenül. Igen alacsony becsléssel körülbelül 120 millióra becsülték az ingatlana értékét. A gyárat az oldalági rokonára hagyta. Méltóztassék most elképzelni, hogy az örökösödési törvény értelmében 35%-os örökösödési illetéket és 15°/o-os vagyonváltságot» kell nekik befizetniök, tehát a 120 millió korona után 60 millió koronát. Méltóztassék elképzelni, hogy miféle ipari vállalata az az országnak, amely ma egy esztendő alatt képes kivonni az üzletéből tőkeértékének felét ! A közönséges számtan szempontjaiból kétségtelenül kéznél van az az argumentum, hogy aki 60 milliót örököl, az még mindig nagyon jól jár és ennek is örül. De engedelmet kérek, ha én egy paripát öröklök és arról kiderül, hogy el van törve a lába, akkor az én örömöm meglehetősen leszáll s az örökségem meglehetősen elértéktelenedik. Méltóztassék megnézni most, hogy mi következik ebből. Az a gyár kénytelen nagy banktőkének igénybevételével részvénytársasággá átalakulni, ugy hogy annak az egyéni cég-jellege teljesen meg fog szűnni. így tolódik át az egyéni vállalkozás a maga megnövekedésének stádiumában kapitalista részvénytársaságok kezére. Ha én ma a vállalatomat gyermekeimre hagyom, annak egy óriási nagy részét le kell aclniok örökösödési illeték cimén az államnak; a részvénytársaság ellenben nem hal meg. Ha azt a vállalatot részvénytársaság formájában dolgozó bank tartja a kezében és részvénytársaság formájában iparvállalattá öltözteti, akkor az örökkön-örökké kikerüli az örökösödési illetékek nagy százalékainak fizetését. Igyekezni fog tehát mindenki, hogy a kezén levő ipari vállalatokat minél előbb részvénytársaságok kezére adja át. Hegedűs ezekkel a magas illetékekkel, hirtelenül jött nagy megterheltetésekkel a privát kézen levő iparvállalatokat szintén rákényszeríti a nagy kapitalizmus felé rezeto utón való haladásra. Ez minden, csak nem kívánatos, különösen ma, amikor egész Európa a kapitalizmus túltengése ellen küzködik. T. Nemzetgyűlés! Hegedűs Lóránt politikájának keserveit ma is érezzük annyiban, hogy ő ugyan buzgón hirdette, hogy termeljünk, dolgozzunk, de ugyanakkor nem tett semmit aziránt, hogy a termeléshez szükséges pénzerőket rendelkezésre bocsássa. T. i. épen ő, aki a bankkartel, megalapítója, összehozója volt, aki a TEBE-nek az apja, tette lehetővé azt, hogy a bank-kartelnek kamatmegállapitásaival szemben semmi néven nevezendő orvoslásnak helye nincs. A betétek után fizettek 2%-ot, a nyújtott kölcsönök'után fizettettek 15—20—25°/o-ot. Huszonöt százalékos pénzzel a termelést megindítani