Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-289

A nemzetgyűlés 289. ülése 1922. évi január hó 16-án, hétfőn. 121 amikor a tanácskozásainkat meg kell szakitanunk, és scak délután négy órakor folytathatjuk, az ülést most újból felfüggesztem s kérem a képviselő ura­kat, hogy délután négy órára pontosan megjelenni szíveskedjenek. (Helyeslés.) (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Dinich Vidor : A házszabályokhoz kérek szót. Kérem a tanácskozásképesség megállapítását. Elnök : Kérem a jegyző urakat, szíveskedjenek a képviselő urakat megszámlálni. (Berki Gyula és Gerencsér István jegyzők megszámlálják a kép­viselőket.) Berki Gyula jegyző : Harminchárom képviselő van jelen. Elnök : Minthogy csak 33 képviselő van jelen, a nemzetgyűlés nem tanácskozásképes. Az ülést ennélfogva öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Somogyi István : Szót kérek ! Kérem a tanács­kozásképesség megállapítását. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a képviselő urakat megszámlálni. (Megtörténik.) Gerencsér István jegyző : Harminchatan van­nak jelen. Elnök : Miután csak harminchat képviselő ur van jelen, az ülést öt percre felfüggesztem. (Zaj. Felkiáltások : Katalógus !) Katalógusolvasásnak nincs helye, mert ma már egyszer olvastunk kata­lógust. Szabó István (sokorópátkai) : Oszlassuk fel egyszerre ! Menjünk haza ! (Helyeslés.) (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Lingauer Albin képviselő urat illeti a szó. (Halljuk I Halljuk ! jobb felől.) Lingauer Albin : T. Nemzetgyűlés ! Méltóz­tassanak megengedni, hogy ott folytassam, ahol délben félbehagytam, a kereskedelemügyi tár­cánál. A munkáspolitikával, a munkáskérdéssel fog­lalkoztam utoljára. Ebben a tárgyban még csak annyi mondanivalóm van, hogy rendkívül szeret­tem volna, ha a nemzetgyűlés még tető alá tudta volna hozni a munkásbiztositás reformját. De, sajnos, ugy látszik, erre már az idő nem lesz ele­gendő. Szabó István ( sókor ópátkai) : Még most is meg tudjuk csinálni, ha összefogunk ! Lingauer Albin : Ha összefogunk, kérem ! De erre, sajnos, nincs kilátás. Mert hogy az az össze­fogás meddig tart, arról nekem igen keserves ta­pasztalataim vannak. (Derültség.) A munkásbiztositás kérdésével, illetve a szak­szervezetek szabályozásával kapcsolatosan szeret­NEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XV. KÖTET. tem volna, hogyha a munkaadók kötelező szervez­kedése tárgyában valamelyes intézkedések, illetve kezdeményezések történtek volna. Befejezésül le­gyen szabad figyelmeztetnem a kereskedelemügyi minister urat, akit, ugy tudom, hogy keresztény­szociális programm alapján választottak meg, hogy az a programm, amelyet mi a magunkává tettünk,, kimondja azt, hogy nagy ipari üzemeknek nyere­mény-feleslegét törvényhozási utón népjóléti cé­lokra kell fordíttatni. Én nagyon kérem a minister urat, hogy, amennyiben a székében fog maradni, (Mozgás.) esetleg az uj nemzetgyűlésen, vagy az uj országgyűlésen is, ezen programmpont beváltása iránt intézkedni szíveskedjék. T. Nemzetgyűlés ! Magyarország a kannibálok országa, a politikai Kannibálodé. (Ugy van ! bal­felőí.) Itt, ha fellép valaki a szintérre, és nagy taps­sal fogadják, az rendesen azt jelenti, hogy az ille­tőt igen hamar meg is eszik. (Derültség.) így láttuk ezt Károlyi Mihálynál, akiből csodát csináltak ; igy láttuk ezt Hegedűs Lorántnál, akiből szintén csodát csináltak. Azt hiszem, hogy ezt a sorozatot folytatni fogja még nagyon sok olyan politikus, skit túlságosan nagy hozsannával üdvözöltek itt. Dinich Vidor : Csak nem a ministerElnökre gondol ? ^ Lingauer Albin : Az, hogy Hegedűs Lórántot itt osztatlan tapssal fogadták, a mi közönségünk­nek a közgazdasági téren való nagy tájékozatlan­ságára és általános hiszékenységére mutat. Hegedűs Lóránt egy rendkívül szépen beállított, de inkább Jókaira, mint "Wekerlére valló tervezetet hozott ide elénk, amelynek nagyon szép szólamait, ügyes fordulatait tapsokkal honorálta az egész nemzet­gyűlés. T. Nemzetgyűlés ! Velünk Hegedűs Lóránt rövid pár percen belül elhitette azt, hogy a vagyon­leadás rendszere hibás, a vagyondézsma rendszere rossz, de a vagyonváltság jó ; a Bodrit elnevezte. Sajónak. Szomorúan kellett azonban tapasztalnunk, hogy sem a Bodriból, sem a Sajóból nem lett sza­lonna, mert Hegedűsnek az egész rendszeréből nem maradt más, mint egy nagyon bus megálla­pitás : az, hogy az ő kilenc hónapi ministersége numeriKus tekintetekben nagyobb pusztítást vég­zett vagyonmérlegünk terén mint a háború, a meg­szállás és minden egyéb pénzügyi szerencsétlenség, őbenne a tiszteletreméltó, nagy, magával ragadó optimizmus volt az, amiért valamennyiünknek hálásnak kell lennünk. De,t. Nemzetgyűlés, ha én lelkesedni akarok, akkor elmegyek inkább a Nemzeti színházba Bakó Lászlót meghallgatni, vagy meg­hallgatom az »Ocskay brigadéros«-t, de nem hall­gatok pénzügyi expozét. Mert először : ott olcsób­ban lelkesedem, másodszor : a magam gusztusa szerint lelkesedem, harmadszor : lelkesedésemmel a szomszédomnak kárt nem. csinálok. A tanulság az, hogy egy pénzügyi tervet ceruzával, nem pedig humorizálással és retorikai beállítással kell meg­csinálni. Épen ezért rendkívül jó benyomást tett rám az a ridegség, amellyel az uj pénzügyminister ur a maga expozéját előterjesztette. 16

Next

/
Thumbnails
Contents