Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-289
*22. évi január hó 16-án, hétfőn. 120 A nemzetgyűlés 289. ülése 19 ígéretekkel, hanem gyors cselekedetekkel legyen szives ezen segíteni, mert figyelmeztetnem kell a kormányt arra, hogy nyomorúság esetén ezek a városok nálunk nem az irredentának válnak gócpontjaivá, hanem a szomszédba is átsugárzó elégedetlenségnek. Épen ezért arra is fel hi vom a kereskedelemügyi minister ur figyelmét, hogy például Szombathelynek, amely a maga óriási körzetének kétharmad részét elveszítette, — amely város pedig ma is központja tudna lenni a nyugatmagyarországi kereskedelemnek, miután annak Ausztria felé vasúti kapcsolata nincs és a bevásárlási forgalom Szombathely felé irányul és Szombathelyen keresztül Ausztriába, — nemcsak gazdasági, hanem általános politikai okokból is szüksége volna arra, hogy egy olyan gyorsvonatpárt létesítsenek, amellyel a nyugat magyarországi bevásárlók Szombathelyen keresztül legalább egy nap megfordulhassanak ugy, hogy reggel elindulnak és este visszatérhessenek. Méltóztassanak felmentem engem ennek részletezésétől, nehogy az indokolás Ausztriába is áthallassék, de nagyon figyelmébe ajánlom a minister urnák kérésem telj esi tését. (Helyeslés balfelől.) Kárhoztatnom kell a kereskedelemügyi ministeri um intézkedései között a telefondíjak emelését, mert a telefondíjnak szertelen és szüntelen emelése a kereskedelmet és a sajtót tökéletesen megbénítja. A Magyar Távirati Irodánál pl. azért kellett a magántársasági szervezést kimondani, mert a magyar állam sokalta azt a 800.000 koronát, amit a Távirati Iroda hírszolgálatára évi hozzájárulásképen ráfizetett. Azóta azonban ez a 800.000 korona megszámlálhatatlan milliókra növekedett fel és pedig azért, mert a Távirati Iroda az állam telefonját teljesen ingyen használja. Amiért mi úgyszólván napról-hónapra magasabb díjakat fizetünk, azt a Távirati Iroda ajándékba kapja és ezzel a régi 800.000 korona helyett, amit meg akartak spórolni, most évről-évre milliókat, sőt tiz milliókat fog kapni. A Magyar Távirati Iroda részvénytársasága ezt az előnyt most pl. arra használják fel, hogy a vidéki gócpontokon lapokat alapit és ezeket a lapokat hozzájuttatja az ingyenes telefonhasználat előnyeihez azokkal a többi lapokkal szemben, amelyek ezt nehéz, kemény ezresekkel és tízezresekkel kénytelenek havonta megfizetni. Vázsonyi Vilmos: Kedves dolog! Lingauer Albin : A Távirati Iroda dolgaival most nem fárasztom tovább a nemzetgyűlést . . . (Halljuk ! balfelől.) még sok mondanivalóm volna erről, de ezt külön interpelláció anyagául óhajtom magamnak fentartani. Rassay Károly: Siess, mert nem lesz időd hozzá ! Lingauer Albin : Lesz időm hozzá ! Sajnálattal kell nélkülöznöm a kereskedelemügyi ministerium működéséből az erőteljes munkáspolitika meginditását. Egy állam, amelyet nemrég a munkáselégületlenségnek kihasználásával vittek f orradalomba ? legalább is okosan tenné, ha mindent elkövetne ennek az elégületlenségnek kiküszöbölésére. A modern gazdasági fejlődésnek uj alakulatai uj törvényes szabályozásokat igényelnek, mert a munkás ma már nem cseléd. Amikor a régebbi munkástörvényeket meghozták, a munkás fogalmi körét még egészen máskép határozták meg, mint ahogyan meghatározzuk ma, az iparnak és szocializmusnak modern fejlődése közepette. Ostobaság volna a szakszervezeteket bántani. A szakszervezet ép olyan érdekképviselet és érdekvédelem, mint a szövetkezet, és ebben az érában, ahol a szövetkezeteket államilag támogatják és a szakszervezeteket ugyanakkor államilag agyonverik, én a haladásnak egyforma, parallel irányát felfedezni nem tudom. A munka és munkaadó jogviszonyát, sztrájkjogát, szervezkedési szabadságát, munkaszabadságát, a kollektiv szerződések elvét törvénybe iktatni és törvényileg szabályozni kellene, mert akármennyire szükségesnek ismerjük is el a kollektív szerződést, annak egyes elf aj ulásait kénytelenek vagyunk máris tapasztalni. Épen azért, hogy ezek az elfajulások megszűnjenek és ne az egyes szervezetek magánelhatározásából csírázzanak ki, szükség volna arra, hogy ezt a kérdést végre valahára törvényes eszközökkel rendezzük. Mert pi. a racionális termelés biztosítása tisztán a kollektiv szerződések szabályozásától függ. En csak egyetlen körülményre vagyok bátor felhívni -— rövidség okáért — a nemzetgyűlés figyelmét. Pl. a nyomdai kollektiv szerződésekben olyan kikötés van, hogy a már termelt munkát, a kész szedést kétszer felhasználni nem szabad. Ha egyszer felhasználták, meg kell semmisíteni és szükség esetén újra kell előállítani. Engedelmet kérek, az ilyen kikötések és azok, amelyek a gép kihasználásának előnyeit egyoldalú munkabéremelkedéssel kontrakarirozzák, semmi esetre sem előmozdítói, hanem gátjai a termelésnek. Ez képviselhet ugyan egyoldalú munkásosztályérdeket, de semmi körülmények között nem képviselheti a nemzeti vagyonosodás érdekét és nem állhat a többtermelés szolgálatában. Mélyen tisztelt elnök ur, méltóztassék megengedni, hogy szünetet kérhessek. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Lingauer Albin képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi Vilmos: Nincs meg a tanácskozásképesség ; nem vagyunk tanácskozásképesek ! ElnÖk : Méltóztatik a tanácskozásképesség megállapítását kérni ? Vázsonyi Vilmos: Igen! Elnök : A tanácskozásképtelenség nyilvánvaló ; az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Minthogy azonban már csak öt perc hiányzik két órától,
