Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-289

104 A nemzetgyűlés 289. ülése 1922. évi január hó 16-án, hétfőn. azt hiszem, a t, képviselőtársaim is ismernek, akiknek több ezer holdas birtokuk van és akik mégis bent ülnek a hivatalukban. Sokan talán még azt a bizonyos járandóságot, fejkvótát is felveszik. A birtokukat kiadják idegen kézbe, ők maguk pedig itt vannak. Ma nincs nélkülözhetetlen ember. Elég tisztviselő van, akivel helyettesíthetjük. Méltóz­tassanak ezeknek hazafáradni, a birtokukat át­venni és otthon gazdálkodni, itt pedig helyet en­gedni azoknak, akik tényleg rá vannak szorulva a tisztviselői kenyérre. Határozati javaslatomnak másik része azt mondja, hogy a nőtisztviselőket, akik férjnél van­nak, akiknek férje nyugdijas állást tölt be, szintén el kell bocsátani. Az ilyen nőtiszt viselő vagy a ház­tartását hanyagolja el, vagy pedig a hivatalát. Két urnák egyszerre nem lehet szolgálni. Kende­sen mind a kettőt elhanyagolja. Schlachta Margit: Miből éljen a család ? Cserti József: Mindjárt megmondom. Ha a férj és feleség hivatalba jár, akkor cselédet kell tartaniok, már pedig a cselédnek tartása és kosztja nagyon sokba kerül. Schlachta Margit: Nem mindegyik tart cselédet ! Cserti József : Ez sokkal többre meg}'', mint amennyi fizetést kap az a tisztviselőnő. Ha pedig vendéglőben étkeznek, méltóztassék kiszámitani, hogy milyen sovány kenyéren él az egész család és hogy ezért milyen sokat fizetnek. A nő, ha ott­hon a háztartásában dolgozik, a háziasszonyi teen­dőket látja el, a mai viszonyok között sokkal hasz­nosabb munkát végez, mintha hivatalba jár. Perlaki György : Ez nem egészen igy van. Hát ahol van családtag, aki vezeti a háztartást? Cserti József : A tisztviselőkérdést a leggyöke­resebben csak egy módon lehet megoldani : a föld­reform kapcsán. Nagyon sok tisztviselő van, aki­nek, ha végkielégítésül egy kis földet ad az állam, : : ; Perlaki György: És mivel instruálja be? Cserti József : ... és ezen a földön képes magá­nak legalább a mindennapi legszükségesebb cik­keket előállitani, egy kis házhelyet, otthont biz­tosítani. Tessék elhinni, hogy nem épen a főtiszt­viselők közül, de a kisebb tisztviselők közül, pl. a vasutasok közül, sokan vannak, akik az eke szarvá­tól jöttek el és vágynak egy kis földre, akik na­gyon szivesen visszamennének oda, miáltal a tiszt­viselők létszámát nagymértékben csökkenteni le­hetne. Nem mondom, hogy mindenki igy gondol­kozik, de azok, akik az eke szarvától jöttek, lel­kükben visszavágynak a szabad mezőkre, úgyhogy ha módot ad nekik az állam, nagyon sok tisztviselő otthagyja ezt a sovány kenyeret és elvonul kis birtokára. A ministerelnök ur beszédében a takarékos­ságról beszélt, arról a takarékosságról, amely csak papiroson van meg Magyarországon. Minden kor­mány hangoztatta, hogy takarékoskodni kell, de nemhogy keresztülvitte volna valamelyik ; ellen­kezőleg még csak meg sem kezdte egyik sem. Én nagyon sokat beszéltem az autókról annakidején. Pedig azok az autók, amelyeknek fentartása ma egyenként kerek egy millió koronába kerül, ma ís ép ugy szaladgálnak, mint annak idején, amikor erről szóltam. Amióta Hegedűs volt pénzügyminis­ter azt Ígérte, hogy mindenkit kiszállít az autóból, mert ő maga is gyalog jár, azóta nem történt semmi sem ebben az irányban, az autók vissza­maradtak s azoknak kevesbitésére semmiféle intéz­kedés nem történt. Pedig mondom, épen egy millió koronába került ma minden autó fentartása. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Lényegesen kevesebbe ! Cserti József: Én ellenzéki létemre is hive vagyok annak, hogy a ministerek részére meg kell hagyni az autót, mert az, hogy a ministerek villa­moson járjanak, esetleg lógjanak, igazán nem volna helyes, bár ugy tudom, hogy Németországban a , köztársasági elnök kétszobás lakásban lakik és gyalog jár a parlamentbe. A kormány tagjai talán lemondhatnának az autókról és esetleg konflison járhatnának, a nemzet bizonyára hálás lenne érte, bár nekem nincs kifo­gásom az ellen, hogy a ministerek autón járjanak ; azt azonban kifogásolom, hogy mások, akik ezt nem érdemlik meg és akik villamosokon is járhat­nának, autókat vesznek igénybe. A belügymin is ­teriumban pl. négy autó van, egy külön autója van az elnöki osztálynak és egész nap azon szaladgál­nak. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter: A kereskedelemügyi ministeriumnak csak egy autója van. Cserti József : Hogy a kereskedelemügyi minis­teriumban mennyi van, azt nem tudom, a honvé­delmiben tudom, hogy sokkal több van. Tessék konflison vagy máskép járni, de a takarékosságot valahogy meg kell kezdeni és e tekintetben jó pél­dával kell előljárni. Szijj Bálint : Egészséges a gyalogjárás ! Cserti József : A pénzügyminister úrtól várok valami keveset, mert mérsékelten igért ; hiszen aki nagyon sokat igér, keveset ad. Tapasztaltuk ezt a pénzügyminister ur elődjénél, aki nagyon sokat igért és nagyon keveset adott. Hogy valutánk meg­javul-e, vagy nem, azt nem tudjuk előre. Jó volna, ha megjavulna, de nagyon helyes volt a minister urnák kijelentése, hogy a valutát stabilizálni kell. A valuta folytonos ingadozása megbénítja keres­kedelmi életünket, nem vehetünk fel kölcsönöket, mert nem tudjuk, hogy két év múlva nem tesz-e tönkre bennünket ez a kölcsön. Meg kellene tehát állapítani rendeleti vagy törvényhozási utón, hogy ha valaki 82-es árfolyamon vesz fel kölcsönt, ilyen árfolyam mellett fizesse is vissza. Amig a valuta ingadozik, addig nincs tulajdon képen kereskedelmi élet, tőkebefektetés, kölcsönkérés, addig nem indul­hatnak meg az üzletek, mert ha valaki üzletet akar csinálni, annak kölcsönt kell felvennie. Az a meg­jegyzésem itt, hogy valutánk gyökeres megjavítá­sát nem lehet zsonglőrösködéssel, szavalatokkal megteremteni, hanem annak egyetlen módja, egyetlen eszköze van és ez a termelő munka* .

Next

/
Thumbnails
Contents