Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-289

Á nemzetgyűlés 289. ülése 1922, Fogjunk hozzá, termeljünk minél többet, éljünk takarékosan, hogy minél többet eladhassunk mert valutánk csak igy javulhat meg, ne pedig azon legyünk, hogy minél kevesebbet vigyünk ki. Arra kell törekednünk, hogy a legszükségesebbeken kivül mindent eladjunk, mert különben valutánk értéke sohasem fog megjavulni. Okos politikát kell folytatni, nem pedig olyant, amilyent a múlt kormányok csináltak a babbal és a zabbal. Amikor a legnagyobb ára volt a babnak, nem engedték ki, pedig fölöslegünk volt belőle, ma pedig 4 koronáért kell eladni állattakarmányozásra belföldön. Amikor a zab 1800 korona volt, nem engedték kivinni és most 1200 koronáért vagy még 1000 koronán alul is kelt el a zabunk. Elsősorban is kívánatos, hogy hozzáértő embert állitsunk mindenhova, ne pedig olyanokat, akik mindenhez értenek, csak a maguk reszortjához nem. A ministerElnök ur hangoztatta a munkássággal való megbékülést is. Én igazán helyeslem a kormánynak ezt a lépését, de nem elég a munkásságnak csak kezet nyújtani ; gondoskodni kell annak megélhetéséről, kenyeréről is, gondoskodni kell nyersanyagról, amely sajnos, ma csonka Magyarországon nincs meg mindenből, és oda kell hatni, hogy induljanak meg a gyárak. Nem elég, ha csak kezet nyújtunk a munkásságnak és megbékülünk vele, hanem legfőbb és legsürgősebb kellék, hogy gondoskodjunk a munkásság megélhetéséről is. Rátérek most már arra, amit beszédem elején jeleztem, t. i. a király kérdésre. Ez volt az a kérdés, amely munkánkat mindig megbénította. Amikor hozzáláttunk az alkotó munkához, egyszerre csak jött az áprilisi tréfa, az áprilisi puccs, majd újra elmúlt, bár nem simán, mert a körülöttünk lévő ellenséges államokból Ián egy ürüt kovácsolt össze. Ezután jött egy másik puccs. mely vérrel járt, mely több mint másfélszáz magyar ember életét követelte, több mint másfélszáz magyar családot döntött gyászba és fosztott meg kenyérkeresőjétől. Ez a puccs szintén megbénította a termelő munkát. Hiszen tudjuk, hogy pénzünk pár óra alatt leesett és ez a puccs a külföldön még egy ellenséges gyürüt kovácsolt körülöttünk. Ma ennek folyta? ugy állunk itt, mintha San ki-szigetén élnénk, ellenséges vasgyürütől körülövezve, benn pedig a termelő munka csak nagyon lassan kezd megindulni. Az államforma szempontjából ma királyság vagyunk, királynéikul. Teljesen lehetetlen helyzet ez. Ideiglenesen jó volt, de ez tovább igy nem mehet, változtatni kell rajta és minden jó magyar embernek be kell ismernie, hogy ez a végtelenségig igy nem mehet. Friedrich István : Haza kell hozni a királyt ! Ez az egész. (Mozgás a jobboldalon.) Cserti József : A termelő munka, a rend, a konszolidáció addig nem indulhat meg, amig ez a bizonytalan helyzet fennáll. A magyar történelem két kormányzót ismer, Hunyadi Jánost és Kossuth Lajost. Tudjuk, hogy Hunyadi kormányzása szi;~NEMZETGYÜLES1 NAPLÖ. 1920—1921. — X-V. KÖTET. évi január hó 16-án, hétfőn. 105 tén csak átmeneti volt, t-iz évig helyettesitette V. László királyt, mig nagykorúvá nem lett. Szabó István (sókorópátkai) ; Es Szilágyi Mihály ? Cserti József: Esetleg Szilágyiról is lehet beszélni mint kormányzóról, aki átmenetileg szintén helyettesitette Mátyás királyt. Kossuth Lajos kormányzása a forradalom korára esik és ha a forradalom ellenkezőleg végződik, akkor sem maradhatott volna meg. Kijelentem, hogy távol áll tőlem még* a gondolat halvány árnyéka is attól, hogy ne ismerném el a kormányzó ur őfőméltóságának magas személyét. Ugy a mostani, mint az eljövendő generáció kell hogy a legnagyobb hálával tartozzék neki, hogy ezekben az időkben a nemzet élére állt. Olyan helyzetben állt a nemzet élére, amilyent a magyar történelem eddig nem ismert. De bátor vagyok leszögezni, hogy ez az állapot, ez a sem fü, sem fa, sem hus, sem hal-állapot, ez a bizonytalan állapot, nem tarthatja magát sokáig, mert melegágya ez a puccskísérleteknek, melegágya a nagy tüzek rakásának, melyeket egyesek raknak a nemzet javaiból és mint mondani szokták : kis pecsenyéjüket azon sütik meg maguknak. Vagy jobbra, vagy balra ezt a kérdést el kell dönteni. Hiszen, ha visszatekintünk a múlt eseményeire, kétségbe kell hogy ejtsen minden magyar embert, aM hittel reméli, hogy ez a maroknyi nép még valahogyan lábra áll. Tudjuk, hogy mostanában hogy vagyunk : minden hétnek megvan a maga szenzációja. Ma pl. a lapok azt közlik, hogy Zita Iá ráérné fiával együtt meg fog jelenni a nemzetgyűlésen és kérni fogja elismertetését. Szijj Bálint : Megint készek lesznek a királyért életüket és vérüket áldozni ! Cserti József : Holnap pedig majd valami Albrecht-puccsról beszélnek, majd különféle milliókról. Mondom tehát, hogy amig ezt a kérdést gyökeresen meg nem oldj uk, addig sem az ország belső életében, sem a külföldi kapcsolatunkban konszolidációra nem számithatunk. Merem kijelenteni, hogy a kétszinüsködés orgiát ül ebben a teremben. Merem kijelenteni, hogy Bethlen István és kormánya volt az oka annak, hogy másfélszáz magyar ember Budaörsnél elvérzett. Tessék tiszta vizet tölteni a pohárba. Szijj Bálint : Nem Bethlen volt az oka ! Cserti JÓZSef : Én mindezért gróf Bethlen Istvánt teszem felelőssé, mert a lantot nagyon bizonytalanul pengeti. Ma idehúz, holnap oda. Tegnapelőtt gróf Andrássy Gyula tisztelt képviselő ur emiitette, hogy legitimistának vallotta magát. Pécsi beszédében is ugy nyilatkozott, hogy legitimista és másnap, harmadnap mégis lövetett a királyra. Itt megáll az ember esze. Nem hihet az ember neki és nem tudhatja, mi a szándéka. Szabó István (sokorópátkai) : Nem a királyra lövetett. Szabó Gy. János: A tizenkettedik órában megtért.' 14