Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-289
A nemzetgyűlés 269. ülése 1922. évi január hó 16-án, hétfőn. 103 és proletárosztálynak is képviseltetnie kell magát. Ne arra törekedjenek, hogy egyes osztályok, rétegek küldjék ide be a képviselőiket, hanem olyan választói jogot kell megalkotni, hogy a nemzetnek minden rétege képviselve legyen. Rassay Károly : Csakhogy akkor ő nem lesz képviselve. Mi lesz akkor a munkapárttal % Cserti József : Ami a nők választói jogát illeti, a magam részéről nyiltan kijelentem, hogy nem vagyok hive a nők választójogának. Ds egy dolgot kijelentek. Ha azoknak a nőknek, akik középiskolát vagy más iskolát végeztek, megadjuk a választójogot, akkor követelem, hogy minden nőnek adjuk meg a választójogot, aki reggeltől estig a két kezével dolgozik . . . Szabó István (soloróf átkai) : Aki a háború alatt szántott, az még inkább megérdemli ! Cserti JÓZSef : . . . mert ez a nő használ annyit az országnak, mint az, mint az, aki esetleg reggeltől estig az Írógépet kopogtatja. Ez a meggyőződésem. Vagy minden nőnek adjuk meg a választójogot, vagy egynek sem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Amikor a ministerein ök ur a földreformról megemlékezett, bizony csak nagyon röviden szólott a földreformról és a házhelykérdésről. Inkább ugy emlékezett meg erről, hogy ezt a kérdést lehetetlenség keresztülvinni, mert a financiális viszonyok ezt nem engedik meg, de rajta lesz, hogy ez meglegyen — vagyis magyarul szólva, nem mondott semmit. Gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársunk legutóbbi beszédében rámutatott arra, hogy milyen veszedelmeket rejt magában ennek a kérdésnek elodázása és hogy esetleg micsoda nagy bajoknak magvát hordozhatja magában ennek a kérdésnek —• hogy ugy mondjam — elsikkasztása. Ez a földreform sehogy sem akar előremenni. A t. képviselőtársaim interpellálnak, indítványokat jegyeznek be, de mindhiába. Ennek oka az, hogy rossz az egész földreformtörvény. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A legnagyobb hibát nagyatádi Szabó István és pártja akkor követte el, amikor az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek törvényjavaslatát elfogadta és benyújtotta, mert ez tulaj donképen egy javaslat, amelynek a végrehajtása egy másik szervnek, a bíróságnak kezébe került. Vagy alkotunk egy törvényt, ugy, hogy odaadjuk a bírónak, hogy tessék végrehajtani, nem pedig egy harmadik, negyedik személy belátására bizom ezt, vagy —- nem alkotok semmit sem. A t. képviselőtársaimnak, akik a túloldalon ha a földreform mielőbbi megoldását várják, azt mondom, hogy addig szó sem lehet arról, amig Id nem foltozzák ezt a törvényt, vagy pedig esetleg az egész helyet, ujat nem alkotnak. Ezt a javaslatot nem a t. képviselőtársaim tárgyalták elsősorban, hanem az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, melynek bizonyos érdeke az, hogy ez a földreform ne ugy legyen megoldva, mint ahogyan most követelik. Ezt a törvényjavaslatot már félévvel ezelőtt pontról-pontra letárgyalták és elfogadtatták a kisgazdapárttal és nagyatádi Szabó Istvánnal. A földreformmal szemben akkor követték el a legnagyobb hibát; Kár minden interpelláció, kár minden indítvány, szerintem mostanában semmi sem lesz ennek a törvénynek végrehajtásából. Amikor a községemben az egyik gróf urat megkérdeztük a házhelyekre vonatkozólag, azt a kijelentést tette, hogy : én mint jogászember ezt a törvényt s ezt a nemzetgyűlést törvényesnek nem ismerem el, de ha az urak erőszakkal elveszik a földet, akkor odaadom. Ez a helyzet, t. Nemzetgyűlés. Ha minden mágnás ugy gondolkoznék, mint gróf Andrássy Gyula képviselőtársunk, akkor ez a kérdés bizonyára hamarabb meg lenne oldva. Épen igy vagyunk a házhelyekkel is ; itt is minden maradt a régiben. Mindenütt a szolgabíró vagy más valaki akadályt gördit ez elé, csak imitt-amott akad egy jobb belátásu birtokos, aki belátja, hogy ezt a kérdést elodázni nem lehet. Néhány helyen sikerült is az egyezség, de különben az egész törvény csak papíron maradt; A földreform-törvényben nem bizom ; ezt a törvényt toldozni-foldozni kell, vagy esetleg ujat kell alkotni. A ministerelnök ur egyáltalán nem emlékezett meg a tiszt viselőkérdésről, pedig ez a kérdés ma a magyar közéletben a legégetőbb. Ennek a kérdésnek megoldása nem tür elodázást. A háború előtt is az volt a baj, hogy sokkal több volt a tisztviselő, mint amennyit ez az ország elbírt volna. Most, hogy a menekültek is idejöttek a megszállott területekről, természetesen ezeknek a tisztviselőknek száma is meghatványozódott. Ezt a kérdést mielőbb meg kell oldani, még pedig két okból. Elsősorban is azért, hogy azoknak a tisztviselőknek, akiktől munkát várunk, alak dolgoznak, tisztességes, rendes megélhetést adjunk. Más megoldás nincs, mint az, hogy a létszámot zsökkentsük. A kormányok ígérték, hogy a tiszt viselőkérdést megoldják, ez azonban mindeddeg csak papíron maradt. Épen ezért ezúttal bátor vagyok egy határozati javaslatot benyújtani. Tudom, hogy ez nem gyökeres megoldás, de legalább megindítja a dolgot, ha a kormányok szintén igyekeznek a tisztviselői létszámot csökkenteni. Határozati javaslatom a következőképen szól (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy akár rendeleti, akár törvényhozási utón mindazokat az állami és más közszolgálati tisztviselőket, akiknek földbirtoka meghaladja az ezer holdat, azonnal vagy nyugdíj vagy végkielégítés utján bocsássa el a hivatalukból. Azokat a tisztviselőket pedig, akiknek földbirtoka 100 és 1000 hold között van, a rendelet vagy törvény megjelenése után legkésőbb egy éven belül nyugdíjazza vagy végkielégítéssel lássa el ; továbbá mindazokat a nőtisztviselőket is a fenti módon bocsássa el hivatalukból, szintén legkésőbb a rendelet vagy törvény megjelenésétől számítva egy éven belül, alak férjnél vannak és akik férje nyugdíj képes állást tölt be.« T; Nemzetgyűlés ! Ismerek tisztviselőket, de
