Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-274

"A nemzetgyűlés 27 é. ülése 1921. évi december hó 21-én, szerdán. 87 járandóságok formájában kapja meg. En mindig ugy fogom fel — és ebből a szempontból óhajtanám mindig megítélni a tisztviselői járandóságokat — hogy az a nyert szolgáltatásért való ellenszolgáltatást kap és ha az állam esetleg nem pénzben, hanem terményekben, vagy cipőben, ruhában adja is ki, az nem egyéb, mint a fizetésnek bizonyos része, amelyet az illető megszolgált, kiérdemelt azzal, hogy szolgálatot teljesített az államnak. Mondom, ezt a szempontot mindenesetre figyelembe kell venni, de megjegyzem, — és visszatérek arra, amit az előzőleg mondtam — bogy tényleg fennáll egy ilyen rendelet, amely kimondja, hogy 24.000 koronás határnál nincs jog erre az igénybevételre és ezt mindenesetre ezentúl szigorúbban fog kelleni kezelni és végrehajtani. Azonkivül utalnom kell arra is, — és ebből is sok inkonveniencia és rossz benyomás keletkezik a közönségben — hogy t. i. talán több ilyen ellátási jegy van forgalomban, mint amennyi indokolt volna. Mert hiszen a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete eredetileg — ha jól emlékszem — 700.000 fővel számolt ; utóbb pedig meglepetésünkre 800.000 főre emelkedett ez a szám. Ez mindenesetre olyan nagy eltérés, amely indokolttá teszi azt, hogy ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozzunk és megnézzük, vájjon tényleg csak az igényjogosultak-e azok, akik ellátásban részesülnek. Az interpelláció második részére tehát ezt óhajtanám válaszolni. Ami pedig az első részt illeti, ebben a tekintetben megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy a közélelmezési minister ur igyekszik mindent megtenni, ami lehetséges, hozzátévén, hogy még bizonyos karácsonyi ajándékról is óhajt gondoskodni ilyei lisztellátás címén. (Helyeslés.) Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Paczek Géza : T. Nemzetgyűlés ! Nagy megnyugvással veszem tudomásul a pénzügyminister ur válaszát. Azzal egyidejűleg azonban, ha ezek a búzamennyiségek, illetőleg liszttöbbletek a vármegyékhez megérkeznek, igen szükségesnek találnám, hogy egy pótrendelet is adassék ki a vármegyék részére. Épen egyik elöljáróságtól van itt a kezemben egy hivatalos átirat, amelyben értesit engem arról, hogy rendelet nélkül nem fog senkit sem ujabban felvenni az ellátatlanok közé. Ha tehát ez a felesleges lisztmennyiség most ki fog utaltatni a vármegyéknek, igen üdvös lenne egy sürgős pótrendelet, amellyel foganatositani tudnák a kiadást. Tisztelettel tudomásul veszem a választ, Elnök : Kérdem a Nemzetgyűlést : méltóztatik-e a pénzügyminister urnák Paczek Gé a képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A válasz tudomásul vétetett. Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző : Csizmadia Sándor ! Csizmadia Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Hasonló tárgyban Mvánok pár szót mondani, mint az előttem szóló képviselőtársam. Nem tudom, hogy közélelmezési minister egyáltalán van-e . . . Huszár Károly: Itt is van! Csizmadia Sándor : ... meg is kellene talán változtatni a címét, és köznyomor-ministernek nevezni, nem pedig közélelmezésinek. Mert nem olyan kedvezők az állapotok, ahogy itt látjuk és elmondjuk. A legszörnyűbb nyomorúság van a vidéken, különösen a földmunkások között. (Ugy van! jobbfelől.) Pesten is az ipari munkásoknál nincs már annyi kereset, hogy äz elég legyen. Erről szó sincs. Az ipari munkások jól keresnek, mindenesetre sokkal nagyobb fizetést kapnak, mint a tisztviselők, de azért annyit korántsem keresnek, mint amennyire szükségük volna. Mert nincs annyi pénz már, amennyiből meg lehessen még a legszerényebben is élni. De ha azok, akik muri kában vannak, nem tudnak megélni, akkor hogyan éljenek meg azok, akik nem kerestek ? Magyarországon, ebben a mezőgazdasági országban a nyáron, aratáskor a földműi káscknaK sok ezrei munka nélkül voltak. Orosházán például öt-hatszáz ember volt állandóan mur ka nélkül. Tótkomlósról épen most kapom a levelet, hogy 500 ember van ott, aki ellátott, de nincs semmije a kamrájában, egy kanál lisztje, egy darab kenyere sincs, de azért el van látva. S ezeknek száma mindig szaporodni fog, mert akik kerestek a nyáron, azoknak is a gabonájuk elfogyott. Hiszen tudvalévő dolog, hogy a földmunkásnak a gabona nemcsak a kenyeret jelenti, hanem jelent ruházatot, lakást, mindent, ami az élet fertartásához szükséges. Ebből a gabonából, amelyet keres, neki ruházkodnia is kell. (Egy hang jobbfelől : Kellene/) Kénytelen tehát eladni kenyérnekvalójának egy részét, hogy önmagát és a családját ruházza, kénytelen eladni még akkor is, ha sokkal kevesebb gabonája marad, mint amennyire szüksége volna. Már most az ellátás kérdése nagyon furcsán áll. Ellátottaknak vétetnek a legszegényebb enibe-. rek. Mert Magyarországon is a népnek legszegényebb rétege a földmunkás-napszámosság, az kétségtelen. Ha mi nem tudjuk azokat olyan keresethez juttatni, hogy megéljenek a keresetükből, amint hogy nem tudjuk, — az idén nem tudtuk — akkor valamilyen módon kell róluk gondoskodni. De semmi esetre sem olyan módon, hogy őket egyszerűen gazdag embereknek vesszük. A köztisztviselők ellátatlanok, — helyes, ennek ugy is kell lennie — azonban nem volna szabad ugy általánosítani, hogy pl. a képviselők, a nemzetgyűlés tagjai, azok köztisztviselők. Szabó József (budapesti) : Nem igaz ! Csizmadia Sándor : A^ok ellátatlanok, holott a nemzetgyűlés tagjainak legnagyobb része birtokos, akiknek terem a földjén gabona elég. S előáll az