Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-274
évi december hó 21-én, szerdám.. 8S A nemzetgyűlés 274. ülése 1921 a furcsa helyzet, hogy az ő nyomorúságos részes aratójuk ellátott, ők maguk, a nagybirtokosok meg ellátatlanok. Szabó József (budapesti): Tévedés, mert nem köztis?t viselő a képviselő. Csizmadia Sándor; Akkor a gyakorlatban csinálják, ahogy akarják, mert tudom, hogy igenis képviselők . . . Szabó József (budapesti) : Csak az, aki köztisztviselő egyébként is. Csizmadia Sándor : . . . mint ilyenek vétettek fel az ellátatlanok jegyzékébe. Huszár Károly: Mint képviselő nem köztisztviselő. Szabó József (budapesti) : Magam sem, mert én sem vagyok köztisztviselő. Csizmadia Sándor : Nem akartam megvádolni azt a tisztviselőt, hiszen tudja, hogy mit csinál. Magam csodálkoztam, hogy én, aki ott lakom, ellátatlan vagyok, a fiam azonban — én elég szegény ember vagyok, de a fiam még szegényebb •— azért, mert ő magántisztviselő, ellátott. Kérdezem azt, hogy miért vagyok ellátatlan ? (Derültség.) Azt mondta a tisztviselő, hogy azért, mert képviselő vagyok. Kuna P. András: Csak udvariasságból m or d ta az a tisztviselő. Csizmadia Sándor: Ebből következtetem, hegy Ku i P. A drás képviselő ur is ellátatlan. Kuna P. András : É i nem vagyek ellátatlan. E g rt m i ein vesz (k ebbe a kategóriába. Csizmadia Sándor: És ha annak a tisztviselőre k van igaza, akkor még a ministerek is ellátatlanok. DÍ hiszen a kérdésnek ez a része nem is elsőre! dü fontosságú. Arról van szó, hogy az a földműi kás is, aki keresett, hát még az, aki nem keresett, vesz egy vekni kenyeret 70 vagy 80 koroT áért, más p-dig, aki jegyre kapja, 13 Koronáért. Még ezt a 13 Kororát sem tudja megfizetni, nemhogy a 70 vagy 80 koronát fizethetné meg. Da ettől eltekintve, 10 napra egy fél veknit Kap az a földmurkás, az a fizikai munkás, akinek egy napra sem elég egy fél vekni kenyér, aki főtt ételt vagy húst nem is igen ehet, tehát tisztára csak kenyérrel él. Ez lehetetlen helyzet. A kormánynak nem lehet arra az álláspontra helyezkednie, hogy ez nagyon sokba kerül, mert azok a bajok, amelyek ebből származhatnak, még sokkal többe kerülhetnek, (ügy van ! jobbfelől.) Akármibe kerül is, ezeken a bajokon sürgősen segiteni kell és ezeket a szegény földmunkásokat, aldk most már nem Schossbergerek, mint ahogy t. Gunda barátom mondta, haner magyar és keresztény emberek és magyar emberek is akarnak maradni, ne kényszeritsük abba a helyzetbe, hogy meggyülöljék a saját hazájukat és ne tegyük számukra lehetetlenné, hogy magyarok lehessenek. Szabó József (budapesti) : Ez a kisgazdapolitikának legnagyobb szégyene. Csizmadia Sándor : Igen, legnagyobb szégyene. Mondják a munkások és tudják, hogy a Msgazda-uralomnak kellett jönnie, hogy a földmunkásokat, a legszegényebb mezőgazdasági munkásokat kizárják az ellátatlanok sorából. Kuna P. András: Nem igy van! Csizmadia Sándor: B?szélhetünk akármit, ezért a ki?gardák felelősek. Kuna P. András : Mi nem vagyunk felelősek ! Miért nem veit eső ? Csizmadia Sándor : A kisgazdáké a többség s a közvélemény azt fogja mondani — és teljes joggal, mert hiszen a többségnek módjában van ezen változtatni —• hogy a kisgazdák felelősek azért, hogy az ő legközvetlenebb munkatársaikat kizárták az ellátatlpnok sorából. Kuna P. András: Mi nem zártuk ki őket! Kivárjuk, hogy megkapják. Csizmadia Sándor: Én nem mondom, hogy te v?gy az oka., de a földmunkások mondják. Elnök : Kérem a képviselő urat, sziveskedjék ezt a családias hangot a Ház tanácskozásaiban mellőzni ! Csizmadia Sándor: Mások is használták ezt a kifejezést. Én nagyon tanulékony vagyok. (Derültség.) Különösen Friedrich képviselőtársam használta. E^ek kapcsán előterjesztem a következő interpellációt : »Miután a közélelmezésügyn minister urnák van tudomása arról, hogy a földmunkások, tehát az ország népének legszegényebbjei az ellátatlanok sorából kihagyattak és ezáltal anélkül is nagy nyomoruk állandóan és mindig gyorsabban fokozódik, amely szomorú tény nemcsak az emiitett osztályt, de magát az országot is katasztrofális veszedelmekkel fenyegeti, kérdezni bátor ke doni a tisztelt közélelmezési minister urat, hajlandó-e sürgősen intézkedni aziránt, hogy a földmunkások az ellátatlanok sorába haladéktalanul felvétessenek.« í Elnök : Az interpelláció kiadatik a közélelmezés minister urnák. A pénzügvminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Engedtessék meg nekem, hogy erre az interpellációra való válaszban hivatkozzam arra, amit az előbb kifejtettem és ezzel indokoljam meg azt, hogy én adom meg a választ, mivel tulaj donképen arról van szó, hogy ismételjem azt, illetve hivatkozzam arra, amit épen az imént a másik interpelláló képviselő ur szavaira bátor voltam kifejteni. Csak annyit óhajtanék hozzátenni — és ezzel megnyugtathatom a t. Nemzetgyűlést is — bogy annál az akciónál, amelyet most a közélelmezési ) inister ur tervez és amely abban áll, hogy az ellátatlanok, a valóban rászorulók, részére megfelelő mennyiségű élelmiszert, lisztet juttassunk az egyes vármegyékhez, figyelembe fognak vétetni mindazok, akik saját hibájukon kivül jutottak ilyen nehéz helyzetbe, tehát részesülni fognak ezek között mindenesetre a földmunkások is,