Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-274

70 A nemzetgyűlés 274. ülése 1921. évi december hó 21-én

} szerdán. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni. Kérem a képviselő urat, legyen szives beszédét folytatni. B. Szterényi József : T. Nemzetgyűlés ! A kormány programmjának kritikájával folytatom beszédemet. Mielőtt azonban erre rátérnék, legyen szabad a munkáskérdésre vonatkozólag előbb mondott szavaim kiegészítéséül még valamit röviden mondanom, bogy szavaim félreértésekre ne adhassanak alkalmat, hogy az az elismerés, amelyet Sopron kapcsán pl. a szervezett munkássággal szemben kifejezésre juttattam, olybá ne tűnjék fel, mintha elismerő szavaim a kiegyenlítő munkára, a nemzeti egység létrehozására vonatkozó felhívásom nem vonatkoznék a keresztényszocialista táborra is. En a munkáskérdést a maga egyetemében kívántam felkarolni, tekintet nélkül arra, hogy szociáldemokrata vagy keresztényszocialista szervezetről van szó és ha a nemzeti kérdés tekintetében különbséget tettem, illetőleg ha csak a szociáldemokrata-pártot említettem, az természetes, mert ez a kérdés ebben a vonatkozásában a keresztényszocialista táborhoz tartozó munkásokat nem illeti, ott akadály sohasem volt és most sem az, minthogy ők már belső szervezetüknél fogva is . . . Thomas Ferenc : Hazafiasak ! B. Szterényi József : Nemzeti alapon vannak megszervezve. Megjegyzésem ebben a kérdésben tehát csak arra vonatkozott, hogy a szociáldemokrácia nemzetközi szervezet nem állhat és nem áll ellentétben a magyar nemzeti szemponttal és a magyar nemzeti érzéssel, mert ha nemzetközi szervezethez tartozik is valaki, azért épen olyan jó magyar ember lehet, mint bármelyikünk. KÓrÓdi Katona János: Brennbergben a szociáldemokraták a magyarok ellen szavaztak ! Rupert Rezső: Azért kellett volna jobb politikát csinálni. Nem kellett volna a munkásságot elkeseríteni ! B. Szterényi József : Áttérek most már a gazdasági kérdésekre és itt végtelenül sajnálom, hogy a ministerelnök ur különbséget tett a kormánynak a belső és a külső forgalom kérdésében elfoglalt álláspontia közt. Először is a belső forgalom kérdését tárgyalom. Már ismételten hangsúlyoztam, hogy a kormánynak elméleti programmja és annak gyakorlati megvalósítása között milyen éles ellenmondást tapasztaltunk a múltban. A belső forgalomban mindig hirdettetett a kereskedelmi szabadság, gyakorlatilag pedig mindig követtetett a megkötöttség és mindaz, ami a kereskedelmi szabadság ellen van. Hogy néhány példával illusztráljam ezt az állításomat, itt van mindjárt a szesz kérdése. Végre a háborús gazdasági megkötöttség. lefaragása gyanánt felszabadul a szeszforgalom. Természetes következménye volt ennek a szesz árának csökkenése, mely az akkori 270 koronás árról 145—150—160 koronára szállott le. Amikor itt ugyanabból a székből, melyről tegnap a pénzügyminister ur az ő okos programmját hirdette, elődje ugyancsak a kereskedelmi szabadságról, a liberális gazdasági felfogásról tartott nekünk előadást, és amikor a szeszadóról szóló törvényt tárgyaltuk, észrevétlenül belekerült a törvénybe egy kényszerkartell, melynélfogva az egész magyar szeszkereskedelem egy kézben összpontosittatik a kereskedelmi szabadság nagyobb dicsőségére. Ennek folyománya volt természetesen az, hogy a szesz ára felemelkedett 290—300 koronára. Hogy ez a termelés érdeke volna, hogy ez a szeszkartell a termelés védelme volna, azt erősen vitatnám. Rupert Rezső : Nem is kell vitatni ! B. Szterényi József: Nem egyéb ez, mint bizonyos tőkéknek illegális jövedelemhez juttatása, bizonyos tőkéknek monopolisztikus helyzetbe juttatása, ahelyett, hogy ha már erre szükség van, — amint szerintem igenis, az állam jövedelmének fokozása szempontjából szükség van — behoznók a szeszmonopóliumot és az állam élvezné mindannak a hasznát, előnyét és pénzügyi eredményét, mely így illegális utón, állami kényszer utján a magántőkének jut. Eólam legjobb barátaim sem fogják azt állithatni, hogy talán a tőkeellenes irányzat híve volnék, de ott, ahol a tőkének illegális jövedelméről van szó, ahol az összesség rovására a tőkének túlzott favorizálását látom, ott a tőke érdekében fogom miniig felemelni szavamat, mert ez a rendszer és az ilyen rendszer szükségképen tőkeellenes irányzatra kell hogy vezessen, mert elfajulásait a nagy összesség érzi és a fogyasztás hátrányára, természetesen a tőke ellensége gyanánt lép fel. Nem akarván túlhosszu ideig igénybevenni a t. Nemzetgyűlés figyelmét, ( H dijuk I Halljuk ! balfelől.) mellőzöm a cukorkérdést, amely ugyancsak nagyon érdekes példája a tőke ilyetén kezelésének és rátérek — ajánlva a t. ministerelnök ur szives figyelmébe, mert bizonyára nem ismeri az esetet, hisz teljesen távol áll az ő körétől — egy iskolapéldájára annak, hogy miképen lehet és miképen nem szabad gazdasági kérdéseket kezelni. Ez az iskolapélda a műtrágya esete. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, ismét egy tételt állithatok fel, amelyben közöttünk itt bent, de kint az országban sem lehet nézeteltérés : hogy a magyar mezőgazdaság a műtrágyaszükséglet tekintetében a legsúlyosabb helyzetben volt és van, és hogy a magyar mezőgazdaság termelési visszamaradása a műtrágyázás aránylag kis mértékben való alkalmazásának következménye. Természetes, hogy ennek következtében a műtrágyák még a volt megkötött engedélyezési eljárás mellett is szabad forgalom és szabad behozatal tárgyát képezték. Hirtelen azonban, anélkül hogy bármely érdekeltség részéről ilyen óhaj felmerült volna, — mert nem is merülhetett fel józanul, sőt ellenkező-