Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-274

A nemzetgyűlés 274. ülése 1921. évi december hó 21-én, szerdán. 71 leg, a mezőgazdaság érdekében lett volna a legnagyobb szabadverseny a műtrágyabehozatal tekintetében, — hirtelen ez év június 9-ikén megjelenik egy kormányrendelet, amely minden műtrágya behozatalát megtiltja, illetve engedélyezéshez köti. Történik ez ugyanakkor, amikor a műtrágya kérdésében évtizedes harc után vagyunk ; a földmivelésügyi kormányzat és a magyar műtrágyagyárak között évtizedes harc volt, amelyben a magyar földmivelésügyi ministeri urn meg akarván törni a műtrágjrakartellt, a mezőgazdaság érdekében favorizálta a külföldi műtrágya behozatalát és ugyanakkor, amikor a legnagyobb szüksége volna az országnak a műtrágyára, megjelenik egy kormányrendelet, mely a műtrágya behozatalát eltiltja. Sándor Pál : Felemelték az árát 1500 koronára. B. Szterényi József : És miért történt mindez ? Azért, t. Nemzetgyűlés, mert röviddel azután, hogy ez a tiltó rendelkezés megjelenik, a földmivelésügyi ministerium egy hazai gyárral kapcsolatban vásárol francia nyers műtrágyát, foszfátot, 1500 vagont azért, hogy azt itthon feldolgozva, monopolisztikus utón forgalomba hozza. A magyar földmivelés érdeke háttérbe szorul tehát a vállalkozási érdekkel szemben. Es méltóztatnak tudni, mily módon ? Ugy, hogy a vállalkozó csoport nem vállal rizikót a valuta differenciáért, mert hitelművelet alapján történt a dolog ; a vállalkozó csoport nem vállal rizikót az árufogyasztásért, áthárítja a kincstárra a valutarizikót és áthárítja a kincstárra a felelősséget, hogy amennyiben nem helyezhető el a műtrágya, a kincstár köteles azt átvenni. Rupert Rezső : Tisztára rablás ez ! B. Szterényi József : Mi történt itt, t. Nemzetgyűlés ? Az állam magánérdekben vállal rizikót, amelynek következményét a t. pénzügyminister urfogja érezni, mert a francia frank emelkedésének differenciáit a szerződés értelmében viselnie kell és ő fogja érezni a rizikóját, mert azt a készletet, amely nem fogyott el, a kincstárnak kell átvennie ; a magyar mezőgazdaság pedig fizetheti a műtrágyát drágábban, mert behozatal nem engedélyeztetett és minden kedvezőbb ajánlatot, amely különösen Svédország részéről tétetett, elutasítottak, csak azért, mert ime, leköttetett egy egész iparcikk, egy fontos mezőgazdasági cikk állami üzletnek. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, iskolapéldája ez annak, amint mondottam, hogyan lehet és hogyan nem szabad gazdasági politikát csinálni. De megállapítom, hogy amennyire emlékezetem viszszavisz, ilyen módon egyéni gazdasági akciók ebben az országban sohasem grasszáltak, mint a közelmúltban grasszálhattak ; és én kérve kérem a t. ministerelnök és a pénzügyminister urat, hogy egész súlyuk latbavetésével vessenek véget ennek a rendszernek, amely végeredményben nemcsak gazdasági kihatásaiban bir pusztító hatással, de az állam financiális érdekei szempontjából is veszedelmes lejtőre visz. T. Nemzetgyűlés ! Legyen szabad itt reklamálnom •— a pénzügyminister úron kell reklamálnom, aM természetszerűleg a legkevésbé felel érte, mert hiszen csak most vette át az ügyek vezetését — a nemzetgyűlés egy határozatának végrehajtását, amelyet az 1920. évi november 30-iki ülésen hozott. Akkor előterjesztett határozati javaslatomat a nemzetgyűlés elfogadván, a következőket mondotta ki (olvassa) : »A pénzügyminister ur utasittatik, hogy mindazokat az üzleti vállalatokat, amelyekben az állam anyagilag akár azáltal, hogy azokhoz tőkévei hozzájárult, akár azáltal, hogy azoknak jövedelmében az állam részesedik, évenkint vizsgáltassa felül és ennek az eredményéről az országgyűlésnek tegyen jelentést.« Máig sem tudjuk, t. Nemzetgyűlés, mi történt ebben a tekintetben, máig sem tudjuk, hogy az a sok megszámlálatlan millió, amivel az állam az utolsó két év alatt különböző vállalatokban részesedést vállalt, miképen áll, pedig különösen fontos ez az után az éles támadás után, amelyét Sándor Pál t. barátom a nyári szünet előtt az akkori kormány ellen intézett, felsorolván egész sorozatát azoknak a vállalkozásoknak, amelyeknél milliókat és milliókat volt kénytelen az állam a vállalt részesedések következtében ráfizetni, ahol áthárították anyagi felelősség címén a veszteséget az államháztartásra anélkül, hogy a nemzetgyűlésnek minderről a legkisebb tudomása is volna. De azt látjuk, hogy egyáltalán olyan gazdálkodás folyik e téren az állam pénzeivel, amit nem jellemezhetek másnak, mint gazdasági és pénzügyi abszolutizmusnak ; olyan gazdálkodás folyt, hogy a változó kormányok száz és száz milliónyi kiadások felett diszponáltak önhatalmúlag anélkül, hogy a nemzetgyűlésnek arról a leghalványabb sejtelme, a legkisebb tudomása volna. A nemzetgyűlés szuverenitásának a legközönségesebb lágunyolása az, ami két év óta pénzügyi téren itt történik. Milliárdos kiadások, —- ma már 40 milliárdra fog rúgni az állam kiadása — milliárdok és milliárdok megszámlálatlan tömege adatik ki a kormányok részéről anélkül, hogy a nemzetgyűlés egyetlen szóval tájékozást nyerne arról, (Ugy van! half elől.) hogy milyen célra engedélyezett vagy nem engedélyezett hitel az. Ha ez, t. Nemzetgyűlés, nem pénzügyi és gazdasági abszolutizmus, akkor abszolutizmus egyáltalában a világon nincs. Ha a múltban ennek századrésze fordult volna elő, (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) akkor az egész politikai helyzet sarkaiból fordíttatott volna ki, mert akkor az ellenzék, de maguknak a kormányt támogató pártoknak a lelkiismerete is fellázadt volna az ellen, hogy az országgyűlés burgerjoga, az országgyűlés pénzügyi ellenőrzése ennyire semmibe vétetik,'",(Ügy van/ a szélsőbaloldalon.) hogy ime, milliárdokra menő összegek a nemzetgyűlés minden befolyása nélkül adatnak ki. Erre nézve, t. Nemzetgyűlés, a pénzügyi bizottságban voltam bátor már egy idetartozó kérdést a pénzügyminister úrhoz intézni, amely kérdésemre a pénzügyminister ur nyíltságával, őszinteségével megadta a helyeslő választ. Értem