Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-274
A nemzetgyűlés 274, ülése 1921. ben, mint amit Ausztria és Magyarország ebben az időközben felmutat. Azért is biztositsuk a munkakedvet, növeljük a munkaeredményeket, azért is létre kell hoznunk a munkássággal azt a megoldást, azért is egy békés, nyugodt munkásosztályt kell nekünk itthon biztositanunk, hogy a termelő munkát végre közös akarattal, közös erővel és az ország nagy, szent ügye iránti közös szeretettel tudjuk biztosítani, (ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Ez az egyedüli alap, amelyre jövő kibontakozásunkat reáépithetjük. (ügy van! balfdől.) A tegnapi napon a pénzügyminister ur is, az előbbi napokban a ministerelnök ur, illetőleg a külügyminister ur is, a soproni népszavazás eredményét örömmel idézték. Ez az eredmény azoknak a barátainknak és azoknak a polgártársainknak önfeláldozó, odaadó buzgalma mellett, akik Nyugat-Magyarországon a nemzeti érdekek szolgálatában harcoltak, elvitathatatlan érdeme a munkásságnak. Én nem fejezhetem be beszédemnek ezt a részét anélkül, hogy ne forduljak az elismerés adójával a szervezett munkássághoz, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) amely spontán felhívást intézett, épugy mint a budapesti zsidó hitközség spontán, minden megkeresés nélkül, Nyugat-Magyarországnak hozzájuk közelálló népéhez, felszólitván őket, hogy nemzetük iránt tartozó kötelességüket feltétlenül teljesítsék és a népszavazásnál bizonyítsák be Magyarországhoz való tartozandóságukat. Ez elismerést érdemel. De mikép a munkásság felszólítás nélkül, anélkül, hogy vele még akkor bárminő kiegyenlítő tárgyalás megindult volna, teljesítette ezt a kötelességét, innen hivom fel ugyanazt a szervezett munkásságot, teljesítse épugy a maga hazafias kötelességét nemzetközi vonatkozásokban, nem törődve azzal, hogy minő elbánásban részesül itthon kormány, kormányhatalom és kormányközegek részéről. A hazafiság nem ismer feltételeket, a hazafiságnak feltétlen meg kell lenni, és énnekem meggyőződésem, hogy ha Magyarország szervezett munkássága azt az erőt, amely az ő nemzetközi szervezetében foglaltatik, Magyarország jogai, Magyarország integritása, a magyar nemzet anyagi boldogulása érdekében odakünn érvényesíteni fogja, egész más plattformon fogunk állani nemzetközileg, egész más helyzet előtt fogunk állani a bizalom kérdésében is, amelyre a külföld részéről nagy szükségünk van. Ezzel végeztem is a ministerelnök ur szociális programmjával. Csupán egy kérést kívánnék még a népjóléti minister úrhoz — sajnálom, hogy nincs jelen — intézni. A ministerelnök ur szociális programmjában felsorakoztatva különböző kérdéseket, amelyekkel foglalkozni kivan, ismét a munkásbiztositás kérdését állit ja oda, mint olyant, amely a közel jövőben megoldásra vár. Amikor békés megoldás felé törekszünk és a lelki harmónia helyreállítását kisértjük meg, kérve kérem a népjóléti minister urat, ne zavarja meg jelszavak kedvéért évi december hó 21-én, szerdán. 69 ezt a komoly munkát azzal, hogy szerinte talán kedvezőbb megoldáshoz tudja juttatni a munkásbiztositás szervezetét. Elégedjünk meg azzal, hogy abban az intézményben is biztosittassék minden eshetőségre az állami és társadalmi érdek. Ne akarjunk hatalmi kérdéseket bevinni abba a szociális intézménybe, amely soha arra szánva nem volt és amelyben, ha a hatalmi tényezők eltolódhattak, csak visszaélések és mulasztások utján tolódhattak el. Ha vannak visszaélések, ha vannak mulasztások, pusztítsuk ki azokat, de ne érintsük azt az egészséges törzset és ne bolygassuk azt a hangyabolyt, — erre semmi szükség nincs — ahol a szorgalmas hangyák összehordják a maguk anyagát becsületesen és ha megbolygattatik, akkor az ellenkező eredményre jutunk, a maga szorgalmas munkájában zavartatik meg. A szociális biztositás nem alkalmas arra, hogy pártcélokat szolgáljon, akár jobbra, akár balra. Korodi Katona János : Eddig azt szolgálta ! B. Szterényi József: Erre vonatkozott az a megjegyzésem, hogy biztositsuk az állami és nemzeti érdekeket a legteljesebb mértékben, de egy J jottával se menjünk túl a szükséges határon. Meg lehet találni ott is azt a megoldást, amely mindenki érdekét kielégítheti és a szociális biztosítást a maga szociális hivatásában nem zavarja. Áttérek a ministerelnök ur programmjának gazdasági részére. Itt már sajnálattal kell megállapítanom, hogy kevesebb elismeréssel adózhattam, mint amivel adóztam t. barátomnak, a pénzügyminister urnák az ő bevezető beszédeért, valamint a múltjánál fogva általam feltétlenül táplált bizalom alapján, és adóztam a ministerelnök ur szociális programmjának. Kritikámban, minthogy oly kormányról van szó, amely összeállításának túlnyomó részében ugyanaz, mint korábban volt, természetesen csak a múltra támaszkodhatom. A múlt tényeiből kell következtetnem a jövőre, a múlt tényeit kell szembeállítanom a ministerelnök ur programmjával. Itt is, miként az imént a pénzügyi kérdés tekintetében, nagy megnyugvással és örömmel kell megállapítanom a teljes felfogásbeli összhangzatot a pénzügyminister ur tegnapi expozéjának gazdasági részével ; miképen magam, azonképen ő is a gazdasági szabadság hívének vallotta magát, mert abban az időben, amelyben együtt dolgozhattunk, és az azt megelőző időkben, a gazdasági szabadság légkörének áldásos voltát volt alkalmunk tapasztalni, a gazdasági liberalizmust a maga túlhajtásaitól és visszaéléseitől menten, mert én leszek az utolsó, aki tagadásba fogom venni azt, hogy a gazdasági liberalizmusnak is voltak túlhajtásai, félszegségei, (ügy van ! bal felől.) amelyektől megtisztítva kell visszaállítani azt a szellemet az ország gazdasági fejlődése érdekében. Igen t. elnök ur, szabad talán öt pere szünetet kérnem ? Elnök : Készséggel megadom. Az ülés öt percre felfüggesztem.
