Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-273

A nemzetgyűlés 273. ülése 1921. és a döntést a nagyhatalmakra bíztam. Tahy kézhez vévén a külügyministerium sürgönyét, felkereste 31-én reggel Benes ministerelnök urat, hogy ezt közölje, mire Benes ur azt felelte, hogy a detronizálással a kérdés elintézve nincs és azokhoz a kijelentésekhez, melyeket 29-én tett és amelyek a 30-iki sürgönyben foglaltatnak, hozzátennivalója nincs. Ez is benne van a könyvben. (Felkiáltások jóbbfélöl : Ismerjük í) Erre a kijelentésére Tahy követ tekintettel arra, hogy e sürgöny szerint Benes a határátlépés­ről és a rövid pár órás ultimátumról beszél — ez az ujabb kijelentés már 31-én történt — a prágai nagyhatalmi követekhez fordult a közeli veszély elhárítása végett és közölte velük azt, hogy Benes az azelőtti szombati nyilatkozataira nézve azt mondotta, hogy azokhoz hozzáfűznivalója nincs. A követek ezt bizonyos csodálkozással vették tudomásul. Benes ministerelnök ur expozéjából most kiviláglik, hogy miért csodálkoztak, miért lepte meg az ottani nagyhatalmi követeket, mert ebből meg tudjuk állapítani azt, hogy az a 31-én nekünk átadott nagyköveti jegyzék, amely szélesen eluta­sító Benes ur követeléseivel szemben, neki már 30-án adatott volt át. De visszatérek az események megállapítására. A nagyhatalmi követek azonnal felkeresték Benes urat és azzal jöttek vissza onnan, hogy Benes ur ugy nyilatkozott, mintha Tahy őt félreértette volna, és ezt ők Tahyval azonnal közölték. Erre Tahy ur egy rövid pontozatos Aide-mémoire-t fogalmazott Benes ur állásfoglalásáról a maga feljegyzései alapján és ezt az Aide-mémoire-t átadta ugy a helybeli francia követnek, mint Benes urnák magának, ez utóbbinak azzal a kérés­sel, hogy jelölje meg azokat a pontokat, amelyek­ről azt mondja, hogy azokban félreértés van. Benes ur az Aide-mémoire-t október 31-én este 8 órakor átvette, de soha azóta sem tisztázta, hogy miben értette őt félre állítólag a magyar követ. Tahy követ ur tehát maga adott át egy irást és nem kért irást a ministerelnöktől, csupán azt kérte, hogy Benes ur maga jelölje meg az állítólagos tévedéseket. Már most az a kérdés, mi hitelt érdemlőbb : az az irás, melyet követünk még aznap átadott, melynek egyik másolata itt van, vagy az a nyilat­kozat, amely december 16-án hangzott el ? Annál inkább feltehető ez a kérdés, mert az október 29-iki, szombati nap, melyen a fenyegető közlés először tortént és 31-ike, hétfő között, amikor Benes ur csak annyit mond Tahynak, hogy nincs hozzátennivalója a mondottakh OZj vette át Benes ministerelnök ur a nagyköveti tanács előbb emii­tett jegyzékét. Én azt hiszem, hogy a helyzetet mindenki megértheti. Benes ministerelnök ur december 15-iki beszédében valami fantasztikus okmányokról is beszélt, amelyekről azt állítja, hogy Tahy követ ur Girsa követ úrral, a külügyministeri helyettessel évi december hó 20-án } kedden. 59 közölte ezeket. Nem tudom, méltóztatik-e ismerni, Felolvasok egy rövid idézetet. »Azt állítja, hogy Tahy ur Girsánál volt, akinek fantasztikus okira­tokról beszélt. Állítólag kidolgozott tervek van­nak birtokában, melyek szerint mi készek vagyunk a megszállandó területek politikai és katonai kor­mányzatára és a kormányt megbuktatni akarjuk.« Fogalmam sincs ezekről. De alig hiszem, hogy Tahy követ urnák volnának fantasztikus okmányai, — amint Benes ur magát kifejezi a beszédben — és ha volnának, azokkal Girsa követet mulattatta volna, hanem legelsőbben ide a külügyminis­teriumba jelentette volna. A nemzetgyűlés pedig meg lehet győződve, hogy a magam részéről fel­használtam volna, őket arra, hogy azokat a világ ítéletére bocsássam. Azt hiszem, ezekkel megfeleltem a Tahy-ügy­ben felmerült kontroverziára. Még egy mondatára az expozénak kell kitér­nem. Amint már előbb kifejtettem, a magyar kor­mány nyilatkozata a királyválasztás ügyében nem­zetközi és csupán a nagyhatalmaknak szól. Szó sincs arról, amint azt az expozé mondja, hogy a kérdés az összes érdekeltekkel rendeztessék. Csu­pán a nagyhatalmakkal kell hogy tisztázzuk e kér­dést, melyet megoldani a nagyhatalmak hozzá­járulása nélkül lehetetlen. Annál inkább áll ez, minthogy az elmúlt században, valahányszor vala­mely országban királyválasztásra került a sor, ez sohasem történt a nagyhatalmak hozzászólása nélkül. Minthogy Friedrich képviselő ur azt kérdezte, hogy hajlandó vagyok-e Benes beavatkozását visszautasítani, ezeket szükségesnek tartottam a helyzet megvilágítására elmondani. Az elmondottak után pedig megállapítom azt, hogy Bethlen ministerelnök ur itt november 31-ikí beszédében a magyar kormány álláspontját fej­tette ki. Ünnepélyesen tiltakozott minden illeték­telen beavatkozás ellen, minden olyan beavatkozás ellen, amely a trianoni békén túl, sőt a trianoni béke ellen irányul. E'tiltakozást a magyar kormány minden előforduló esetben kész megújítani. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés jóbbfdól és a középen.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Friedrich István ; T. Nemzetgyűlés ! A múlt­kor az igen t. külügyminister urat meginterpellál­tam a cseh ultimátum tárgyában és akkor azt állítottam, hogy a cseh külügyminister kijelen­tette, hogy ultimátumot a magyar kormánynak nem adott át. Ekkor a kormány ezt azzal cáfolta meg, hogy én nem olvastam eléggé figyelmesen Benes ministerelnök ur nyilatkozatát, mert Benes nem azt mondja, hogy nem jött ultimátum, csak azt mondja, hogy közvetlen nem adott át ulti­mátumot. Hiszen az lehetséges, hogy akkor még ezen a szón volt a hangsúly, de azóta már Benes a külügyi bizottságban, Prágában, újból határo­zottan kijelentette, hogy nemcsak közvetlenül 1

Next

/
Thumbnails
Contents