Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-273

60 A nemzeigyiMs '273. ülése .1921. de közvetve sem küldött semmiféle ultimátumot és semmiféle területek megszállásáról vagy ilyen szándékról vagy célról semmit sem tud. • • ; Mikor a helyzet ez volt, én tényleg azt mondtam, — nem ugy, ahogy a külügyminister ur állítja, hanem azt mondtam — hogy ha ezek a Benes által világgá kürtölt állitások nem fognak megcáf oltatni, jobban kell majd hinnem Benesnek, mint a külügyminister urnák. Tévedett a külügyminister ur. En nem azt mondtam, hogy jobban hiszek Benesnek, mint a külügyminister j urnák. Engedje meg azonban a t. külügyminister ur, ; hogy még néhány észrevételt tegyek a külügy- ' minister ur mostani beszédével kapcsolatban. I Először is tisztában vagyok avval, hogy ha itt ! kétszinü szerepet játszottak, az elsősorban Benes részéről történt. Ezzel valamennyien, akik objek- ; tive Ítélkezni tudunk, tisztában vagyunk. Benes a nagyhatalmak felé azt a szerepet játszotta, mintha a nagyhatalmak nélkül semmi szín alatt '• nem volna hajlandó eljárni, errefelé azonban Benes azt vette észre, hogy végre talált a cseh nemzet valakit, vagy valamit, aki tőle megijed. En abban a szent meggyőződésben vagyok, hogy ha a t. külügyminister úrék — ha szabad így mondanom — határozottabb és gerincesebb álláspontot foglaltak volna el az első pillanatban, akkor Benes úrék nem lettek volna ilyen nagy legények. A cseh nagy nemzet, azt hiszem, még nem talált évszázadokon át egy másik nemzetet, amely megijedt volna tőle. (Taps, derültség ball elől.) Tessék elképzelni egy ilyen mentalitásban élő nemzetet, amely még mindenkitől félt és minden politikai és történelmi eredményét kétszínűséggel érte el. Hogy mi a cseh kétszinüség, amely bele van oltva a cseh természetbe, azt tapasztaltuk a világháború alatt. Itt bent patrióták voltak és a király előszobáját töltötték meg, de ugyanakkor árulgatták Parisban és Szentpétervárott a monarchia ügyét. \ Evvel a beléjük oltott kétszínűséggel Benes az egész nemzeti múltjuknak megfelelő szerepet vállalt. Azt fájlaltam a legjobban, hogy az igen t. magyar kormány Benes urnák a felénk történt gesztusától, nem akarom mondani, hogy megijedt, hanem rögtön hajlékonyabb volt és nagyobb súlyt helyezett Benes urnák nem közvetlenül, sem közvetve, tett, hanem most már Benes ur által egyenesen letagadott kijelentéseire. Nem érzek hivatottságot arra,. hogy Tahy követ ur szerepét megítéljem. Ezt a külügyminister. ur igazán jobban megteheti, mint én és én ezzel a témával nem is vagyok hajlandó foglalkozni. Csak annyit mondok, hogy a külügyminister ur mostani beszédében sem láttam semmi okot arra vonatkozólag, hogy az igen t. követ ur miért küldte azt a táviratot a külügyminister urnák, hogy a prágai követség veszélyben van ; mi történjék az

1 iratokkal, égesse-e el vagy semmisitse-e meg azokat. (Mozgás jobbfelől.) Itt van az a nüanszévi december hó 20-án, kedden. differencia. Lehet, hogy diplomáciai nüanszok szempontjából a külügyminister urnák igaza van

r de méltóztassék elképzelni ezt a nem ilyen finom mérlegelésre érett közhangulatot, amely elé állították napokon át azt a rettenetes ultimátum. veszélyt. Es mikor ebből a mentalitásból nagynehezen kievickéltünk, kiderült, hogy különböző szavak sorrendjének megváltoztatásáról van tulajdonképen csak szó, nem is közvetlen ultimátumról, nem is területmegszállásról ; a t. külügyminister ur homlokegyenest az ellenkezőjét állítja, mint Benes ; Tahy követ ur szintén egészen mást állit, mint Benes ; azt hiszem, ebben valamennyien egy nézeten vagyunk. Ha valakinek nagyon nem hi- . szünk, ha valakinek nem hiszünk semmit, —- ezt egyhangúlag kijelenthetjük — Benesnek ezek után semmit sem hiszünk. (Igaz ! Ugy van I Derültség.) De hogy kénytelen voltam ezt interpelláció tárgyává tenni, azt az igen t. külügyminister ur tulajdonítsa önmagának, mert ha a külügyminister ur rögtön az első ülésen ezt ugy megvilágítja, amint ma tette, elmaradt volna az interpelláció és az én egész kellemetlen magyarázatom. Mikor Benes kétszínűséggel vádolja a magyar kormányt, tényleg konstatálhatjuk, hogy ebben is téved, mert meg vagyunk győződve, hogy a kormány ebben a kérdésben nem játszott kétszinü szerepet ; hogy a kormány igenis az első pillanattól fogva a koronás királlyal szemben foglalt állást. Benes tévedt, ö az ellenzék egy részének álláspontját téveszti össze a kormány álláspontjával és azt hiszi, hogy Magyarországon is az egyes pártok bizonyos álszere pékre, szívességi szerepekre vállalkoznak. Ez Magyarországon nincs ugy, mint Csehországban ; itt Magyarországon minden párt kifelé is ugyanazt kürtöli, amit érez. Ez is a cseh pszichének felelne meg ; a magyar psziché ilyet nem ismer. (Helyeslés.) Nem értettem meg a külügyminister urnák azt az egy kijelentését, amikor azt mondta, hogy »október 22-én a kormányzó kifejezést adott a követek előtt annak, hogy a király személyes biztonsága érdekében bizonyos intézkedések válnának szükségessé.« Ez ujabb sötét fátyolt borit előttem az összes eseményekre, mert nem tudom megérteni, hogy ha ez így megtörtént, hogy lehetett a király vonatára ágyúval lőni, (Mozgás jóbbfelől.) hiszen a király is ott volt a vonaton és ezzel az ő személyes biztonsága is megtámadtatott. Ezt kissé megzavarta a tisztánlátás. Somogyi István: Meg nem engedett menetsebesség miatt lőttek rá. (Derültség.) Friedrich István : Én itt még csak egész röviden ki akarok térni arra, hogy nem tudóm megérteni, hogy a cseh nemzet igen t. képviselője, Benes külügyminister ur, milyen hadi erényekre hivatkozik és milyen hadi erényekből indul ki, mikor mindig a kardjára üt. Talán kétségbeejtő helyzetünkre gondol, hogy csak 35.000 főből álló hadseregünk lehet. Lehetséges, hogy ő igy gondolja, de ezzel szembeállítom az igen t. hadügyminister ur múltkori nyilatkozatát, amely engem