Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-273

Â~ nemzetgyűlés 273. ülése 1921. évi december hó 20-án, -kedden. 53 leg, a nagyvállalatok érdekében. Ha nem tévedek, a pénzügyminister ur itt valami olyanforma kijelentést is tett, hogy a nagy vállalatokat, nagyvállalkozókat erősen fogja támogatni. Az apró emberekért, a 4—500 holdas kisgazdákért, a százezer kisiparosért, sok apró kereskedőért, grajzlerosért, ezekért az egyszerű emberekért, nincs szavunk ? ! Rendkivül nagy súlyt helyezek arra, hogy Magyarországon ezek az apró emberek is boldoguljanak, Nagyvállalkozók is kellenek, de az apró embereknek elsősorban kell boldogulniuk. És az a mi feladatunk itt a nemzetgyűlésen, hogy ezeket védjük meg. A kormányzati tevékenységnek is ez kell hogy egyik legfőbb feladata legyen. Fájdalom, az idő nagyon előrehaladt és igy sürgöny-stilusban leszek kénytelen elmondani azt, amit a pénzügyminister ur elmulasztott. T. i. pénzügyi és közgazdasági politikánkról csak általánosságban méltóztatott megemlékezni, holott én már látom, hogy a katasztrófát országunkban tulaj donképen az okozza és azért fogunk mi is Ausztria sorsára jutni, — ha a kormányzati tevékenység továbbra is olyan gyenge lábon áll, mint eddig — mert a bankóprés működik. Már másfél esztendővel ezelőtt is elmondtam és most újra elmondom itt a Ház plénuma előtt, hogy miért működik a bankóprés. Békében az Osztrák-Magyar Bank csak kereskedelmi hitelt adhatott, és egy fillért sem adhatott azországnak kölcsön. Tizenöt-húsz esztendeig tárgyalták azt a kölcsönt, amelyet 1863-ban az osztrák császár felvett a jegybanktól. Tizenöt-húsz esztendőn keresztül állandóan tárgyalták és sok törvényt hoztak róla, mert beleütközött az alapelvekbe, hogy a jegybank adott kölcsönt az államnak. Ezzel szemben most, méltóztassanak megfigyelni, hogyan van ma ? Ma a jegybank tulajdonképen az állam bankárja és itt van az a törvény, az 1921. évi XLVL te, amelyben kimondjuk, hogy ideiglenesen felfüggesztjük azt az intézkedést, hogy a bankóprést ne vehesse igénybe az állam. Ez volt a Hegedüs pénzügyminister ur utolsó törvényjavaslata, és ezentúl a pénzügyministérnek szükséghez képest adhat a jegyintézet pénzeket, 10 milliárdig, és természetesen azon felül is, ha szüksége lesz rá. Addig, mig ez a törvény fennáll, számolnunk kell azzal, hogy az összes cikkek árai — amelyeket mi vásárolunk — napról-napra drágulnak, (ügy van! bal felől.) Nem azért, mert az árucikkek lesznek drágábbak, hanem azért, mert a pénz lesz rosszabb. Én megjósolom, nem kell hozzá nagy talentum, hogy a nyáron akkor, ha ez a pénzügyi politika igy folyik — pedig igy fog folyni — 300 korona lesz a zsir, ha nem 400. Barla-Szabó József : Olcsósodik ! Ereky Károly: Ne azt nézze t. képviselőtársam, hogy most olcsósodik, mert most rá vannak kényszerülve a gazdák, természetesen, miután sertéseik fel vannak hizlalva, hogy azokat leszúrják, vagy piacra vigyék és meg fogom magyarázni, hogy mi fog történni : összeszedik a nagyvállalkozók a zsirt és a tavaszra eladják 300 koronáért, és ezért a képviselő ur, ha nem a kerületébe ima most levelet, hanem figyelne, e közbeszólást nem tette volna. Barla-SzabÓ JÓZSef: Nem a kerületbe irok! Ereky Károly: Én tudom, hogy júniusban 300 korona lesz a zsir. Hasonlóképen 20.000 vagy 30.000 korona lesz egy öltözet ruha ; mindennek az ára rémségesen fel fog emelkedni, és én nem hallottam az igen t. pénzügyminister úrtól, hogy mit akar ez ellen tenni. Mi le fogunk sülyedni Ausztria nívójára, és Ausztriában ma már 200.000 korona egy öltözet ruha ; tehát mi is ide fogunk jutni. Hiszen méltóztatnak tudni az Oroszországból megjött foglyoktól és egyéb emberektói, hogy milyen rettenetes állapotban vannak ott, és ha a minister ur nem fogja meg a dolgot kellő energiával, és nem fogja az adókivetést, ugy a fogyasztási adókat, mint az egyenesadókat és az állami üzemek díjtételeit megfelelően emelni, akkor tényleg bekövetkezik, hogy mindennek felmegy az ára a mai árak ötszörösére vagy tizszeresére. Én ezt azokkal szemben, akik mindig a jogrendet emlegetik, ugy fejezem ki, hogy tulajdonképen itt Magyarországon nemcsak olyan jogrend-hiány van, amilyet emlegetnek, — én ugyan ebben a kérdésben nem egészen egyezem azokkal, akik a jog rendnek úgynevezett sakálai — de azt tartom, hogy a legnagyobb katasztrófa itt Magyarországon az, hogy az általános jogrenden kivül nincs pénzügyi jogrend. (Ugy van !) Ez van felrúgva ; és ezt nem az istenadta nép csinálja ; a magyar nix) olyan jámbor, hogy semmiféle forradalmat magától nem csinál ; a magyar nép a legnyugodtabb nép a világon, amely dolgozni akar és tud, csak alkalmat kell neki adni rá, mert a vidéken a magyar nép zöme, a mezőgazdasági munkásság dolgozni akar és tud. Tehát miben van a baj ? Az organizációban van a baj ; hiányoznak azok a kemény és gerinces férfiak, alak meg mernék csinálni az operációt, amely ha fájdalmas is, de a végén használ. Teleszky mondotta, aki Magyarország egyik legelsőrendü pénzügyi embere, hogy a legigazságtalanabb, legotrombább adó az, amikor a bankóprés dolgozik. Mert hiába mondja valaki azt, hogy ő nem fizet adót, és ha van egy rongyos ezrese, azt beteszi egy légmentes kasszába, hiába, mert ma. amikor beteszi, még tudna rajta venni egy inget, hat hónap múlva csak egy félinget tud rajta venni. Hát hiába, az adófizetés elől megmenekülni nem lehet, akármit csinálunk, a bankóprés működik és az a legigazságtalanabb adófizetés, ezt pedig különösen Drozdy képviselőtársamnak akartam mondani, aki rettenetes nagy ellensége a fogyasztási adóknak ; mert akkor, amikor én ma meg tudnám venni a hus kilóját 80 koronájával és három hónap mul

va pedig már 150—203 koronájával veszem meg, akkor én borzasztó nagy fegyasztási adót fizetek, és pedig azért, mert a pénzügyminister nem áll oda bátran és nem fogja be a forrását az