Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-286

À nemzeigy niés 286- ülése 1922. megindult a szociáldemokrata párt azon terrorja, amely 1918-ban volt divatos, (ügy van !) Ma már a gyárakban a munkások ugy beszélnek, bogy : mit akartok, hiszen Bethlen velünk van, Bethlen is akarja a szociáldemokrata párt megerősödését ; mit akartok ti keresztényszo

cialisták? Ennek következtében az a béke, amelyet mi a magunk részéről megvalósitani igyekezünk, az egész vonalon felborult. A keresztényszocialisták két esztendőn keresztül lojálisán viselkedtek a szociáldemokratákkal szemben, meggyőződésükben nem zavarták őket, soha egyetlen esetben sem éltek velük szemben terrorral és most ezt a szociáldemokraták ugy hálálják meg, hogy a keresztényszocialista munkásokat a gyárakból erőszakos eszközökkel kiüldözik, munkájukat lehetetlenné teszik ; a munkaadót arra kényszeritik, hogy a keresztényszocialista munkásokat a munkából bocsássa el. Ahol ez nem megy simán, ott képesek sztrájkba lépni csak azért, hogy a keresztényszocialista munkásokat a gyárakból elbocsássak. Ereky Károly : Ez is a jogrend ellen van ! Szabó József (budapesti) : Tekintettel az idő előrehaladottságára, nem fogok hosszasan foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. (Halljuk ! Halljuk !) A sok eset közül csak egyet akarok most szó tárgyává tenni. Méltóztattak az újságokból is értesülni arról, hogy egyik legnagyobb budapesti gyárunkban három napja a munkások sztrájkban állanak ; 2400 munkás van három nap óta munka nélkül ! A lapok különbözőképen állitják be ezt a kérdést ; az egyik oldalról azt igyekeznek bizonyitani, hogy a munkások léptek sztrájkba ; a munkások részéről azt bizonyítják, hogy a munkaadók kizárták a munkásokat, a munkaadók részéről pedig azt bizonyítják, hogy a szociáldemokraták hatalmi kérdésszerüen kezelik a munkaviszonyok szabályozását és ők maguk szüntették be a munkát. T. Nemzetgyűlés ! Tény az, hogy három napja 2400 munkás nem dolgozik ott, ahol dolgozni lehetne, ahol munka van. Nagy munkanélküliségről beszélnek az országban. Lassan, hála Istennek, iparunk kissé lendületet vett és kezd életrekelni és akkor azt halijuk, hogy egy gyárban 2400 munkás munka nélkül van. Ereky Károly : Tízezer ember éhezik ! Szabó József (budapesti) T. Nemzetgyűlés ! Ennek előzményei is vannak és méltóztassék megengedni,, hogy ezeket az előzményeket ne én mondjam el, hanem mondják el azok a munkások, akik ezeknek nemcsak szemtanúi, de — sajnos — azokat közvetlenül testükön érző részesei is voltak. íme egy jegyzőkönyv, amel y felvétetett január 9-én a keresztényszocialista vasmunkások szakszervezetében (olvassa) : »Folyó évi január 2-án a Ganz-gyárba közvetített Németh Lajos és Sztraka István lakatosok, illetve gépmunkások elmondották, hogy január 3-án, amikor a munkát megkezdték a Ganz-gyárban, a déli órákban mintegy 300 főnyi ember lepte meg őket és egy ismeretlen évi január hó 12-én, csütörtökön. 509 nevű bizalmi egy konyhakéssel kezében kérdezte tőlük, hogy maguk azok a keresztények ? Továbbá azt mondta : Vegyék tudomásul, hogy a legrövidebb idő alatt hagyják el a gyárat, mert máskülönben baj lesz belőle.« Ereky Károly : Szépen kezdik megint az akciót, ugy látszik ! Szabó József (budapesti) (tovább olvassa) : »Este, a munka befejezése után a gyár kapujában 500 főnyi tömeg várta a munkából távozó keresztényszocialistákat és egy Csepcsényi nevű főbizalmi a nevezettekeié állt és fenyegetve kérdezte, hogy mikép mernek még most is dolgozni, mikor már felszólitották őket, hogy hagyják el a gyárat, majd pedig azt, hegy holnap^ 4-én bemennek-e dolgozni. Arra a feleletre, hogy igen, kijelentették, hogy a Ganz-gyárban ilyen emberek már többen haltak meg.« Ereky Károly : Hallatlan ! Ez jogrend ? Most a megforditott jogrend jön, a jogrend tükörképe ! Szabó József (budapesti) (tovább olvassa) : »Január 4-én a fenyegetés dacára a munkát megkezdték. Korán reggel a munka megkezdésekor felszólitották őket, hogy a munkát ne merjék megkezdeni, mert nagy bajok lesznek belőle, (Zaj. Elnök csenget.) mivel a tömeg nagyon fel van izgerelve, amiért be merészkedtek menni a gyárba. Mikor látták, hogy a fenyegetésektől nem riadnak vissza, még fenyegetőbb magatartásba helyezkedtek (Zaj. Elnök csenget.) és egyik szociáldemokrata azt a kijelentést tette, hogy arra a sorsra jutnak, mint már sokan, akiket agyonvertek. E fenyegető veszélyes helyzetben csak ugy birtak tovább maradni, hogy a megvédésüket biztosítottnak mondták, mire ugy határoztak, hogy a harcot még az életük veszélyeztetése árán is tovább állják. A déli ebédidő alatt köréjük gyülekezve ismét erősen fenyegetőztek és többször kiáltották : Üsd ! Üsd ! Délután folyamán a szerszámaikat ellopták, a kulcsokat eldugdosták és más hasonló módon igyekeztek a helyzetüket lehetetlenné tenni. Este a munkából kijövet, a gyár kapujában Csepcsényi főbizalmi ismét eléjük állt . . .« Oláh Dániel : M^g kell állapítani, hegy az a főbizalmi hány százalékot kap a befizetett díjakból ! Amikor én voltam ott, akkor 20 %-ot kaptak a bizalmiak a befizetett díjakból. (Zaj. Elnök csenget.) Szabó József (budapesti) (tovább olvassa) : . .. »és nagy tömegtől körülvéve kérdezte, hegy még mindig nem félnek és még mindig mernek dolgozni? Már-már ütlegílni akartak végezni és csak a bátor fellépés hátráltatta meg őket e szándékukban. 5-én reggel a gyár kapujában, támadtak rájuk és egy Fehérvári nevű munkás a leggyalázatosabb módon szidta a keresztényeket. Eg}^ bizalmi azt mondotta, hogy ha a gyárat nem h?gyják el, le feg állni az egész gyár munkássága. Erre egy munkás azt a kijelentést tette, hogy ha ez megtörténik, akkor kitiporják a beleiket. (Felkiáltások : Hallatlan f) Fenyegetéseiket egész nap folytatták