Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-286
A nemzetgyűlés 286. ülése 1922. törvény abban a szellemben, ahogyan a nemzetgyűlés megalkotta, végrehajtva ne legyen. Ép ezért felhívom a földmivelésügyi minister ur figyelmét arra, hogy sok baj történt, különösen az, hogy az emberek egy része nem bizott a közigazgatásban és abban, hogy házhelyet fog kapni, ezért a rendeletileg kötelezett 450 korona eljárási költséget le sem fizették olyanok, akiknek igényét a községi képviselőtestület megállapította. Az történt, hogy egy-két házhelyet kiadtak, ellenben rájuk vonatkozólag az eljárást nem folytatták le. Most ezek az emberek igényüket fentartják, azonban a bíróság nem indítja meg az eljárást, azért, mert az eljárási költség nincs előre befizetve. Nekem kérelmem a földmivelésügyi minister úrhoz, bocsásson ki egy rendeletet, hogy azok, akiknek igénye meg lett állapítva, fizethessék be utólag a 450 koronát. Kerekes Mihály: Utólagosan az állam fedezze ! Hegedüs György: A házhelyhez különösen joga van a magyar népnek. Azt mondta egy katona, Tiberius Grachus a római tömegeknek : »Rómaiak, titeket a világ urainak neveznek és még sincs jogotok, egy talpalatnyi jogotok sem. A vadállatoknak megvan a barlangja, az ég madarainak megvan a fészke, Itália harcosainak nincs csak vizük és levegőjük.« Mi is azt mondhatjuk, hogy a magyar népet a magyar föld urának mondják, — de azt a törvényt, amely neki házhelyet akar biztosítani, épen a magyar közigazgatás nem igyekszik lelkiismeretesen végrehajtani. Rupert Rezső : Miért támogatják a kormányt ? Hegedüs György: Épen ezért szükséges a közigazgatás megreformálása. Ugyanitt akarok néhány szót mondani a kisbérletek kérdéséről is. Az én kerületemben az eljárás csak két községben indult meg. Azonban ez rendkívül fontos kérdés. Ha nézzük a mai nagybérleteket, látjuk, hogy legnagyobb részük zsidó kézben van. Kérdem, igazság-e, hogy egyes emberek ezer és ezer holdakat bérelnek 20—24 éves bérletekben, milliókat és milliókat szereznek, amikor az uradalom körül ezrek és százezrek robotos szegény szolgái, napszámosai ennek a nagybirtoknak? Jogsérelem lenne-e valakivel szemben az, ha kimondanók törvénnyel, hogy az egyes falvak, amelyeknek szükségük van arra a bérletre, ugyanazon feltételek mellett, mint a nagybérlő, kikérhetik maguknak a bérleti jogot? Azt hiszem, ez nem lenne jogsérelem. De felhívom az igazságügyi és földmivelésügyi minister urak figyelmét más kérdésre. A bérleti összegek leszállításáról szóló kormányrendelet 4. §-a azt mondja, hogy az alhaszonbérletek leszállítása iránti eljárást csak a gazdasági évben lehet megindítani. Ahány bíróság, mind máskép magyarázza, hogy mikor van a gazdasági óv kezdete és vége, a falu legtöbb évi január hó 12-én, csütörtökön. 507 polgára, kisbérlője r pedig azt sem tudja, hogy van ilyen rendelet. Én arra kérem a földmivelésügyi és az igazságügyminister urakat, szabályozzák ezt a rendeletet ugy, hogy az alhaszonbérletek leszállítása iránti eljárás bármikor megindítható legyen. Rassay Károly: Október 1-je a gazdasági év kezdete ! Hegedüs György : Nálunk kimondták, hogy október 24-ike. De van egy másik kérésem is, amely a pénzügy minister úrhoz szól. Az 1921. évi XXXIV. te. 15. §-ában a főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozás mellett gyakorolható szeszfőzésre vonatkozólag foglalt rendelkezések végrehajtása tárgyában kiadott 1921. évi 117.600. számú m. kir. pénzügyministeri rendelet második pontjának b) alpontja ezt mondja (olvassa) : »Egyesületi szeszfőzdét létesíthetnek: a szőlő-és gyümölcstermelőkből alakult olyan alkalmi egyesületek, amelyek legalább tiz tagból állanak és az egyesülés tagjainak szőlő- és gyümölcsterülete legalább 30 katasztrális holdat tesz ki.« Ezzel elértük azt, hogy a kisgazdák a terményeiket ismét nem tudják megfőzni, mert tiz olyan gazdát, akiknek 30 kat. szőlőjük van : nem lehet összehozni és megint ott vagyunk, hogy rengeteg sok gyümölcsöt a gazdák kiöntenek. Nagyon jól tudom, hogy Szijj Bálint képviselőtársam annak idején indítványt tett, amelyben a korlátlan égetési jog megadását kérte, azonban ezt a nemzetgyűlés leszavazta. Erre vonatkozólag engedje meg nekem a t. pénzügyminister ur, hogy felolvassam Zalavármegye Gazdasági Egyesületének egy határozatát, amelyet hozzá beküldött (olvassa) : »Zalavármegye G-azdasági Egyesületének folyó hó 13-án tartott közgyűlésének határozata alapján azon tiszteletteljes kéréssel fordulunk nagyméltóságodhoz, hogy a kisüstön való szeszfőzést a központi s egyéb szeszfőzdéktől függetlenül viszszaállitani, illetve a kisüstön való főzés korlátozását megszüntető törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé terjeszteni szíveskedjék. A kisüstön való főzés mai korlátozása mellett sok millió érték veszik el, melyet egyébként hasznositani lehetne, s igy egyenesen nemzetgazdasági hátránnyal járt a korlátozás. A kisüstön való főzés, bár az ellenőrzést nehezíti ugyan, de megtérül ezen ellenőrzési költség a több szeszfőzésből eredő kincstári részesedésből, mert a korlátozás megszüntetésével a szőlő- és gyümölcstermelők ahelyett hogy amint most veszni hagyják szeszfőzésre alkalmas anyagukat, saját érdekükből iparkodnak kifőzni azt és igy közvetve az államnak tesznek szolgálatot.« Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét minél előbb befejezni, mert már ^44 óra van. Hegedüs György (tovább olvassa) : »Gazdatársadalmunk az ellenőrzéssel járó többkiadás arányos teherviselésétől nem zárkózik el, csak a 64*
