Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-286
À nemzetgyűlés 286, ülése 1922. tatása utján csinálták a további úgynevezett igazságszolgáltatást. Nakünk tehát tiltakoznunk kell az ellen, hogy bármilyen faktor nyilváníthasson véleményt, amig a független biróság nem mondta ki teljesen függetlenül a maga határozatát. Nem uj dolog ez. Ott volt a Désy-Lukács pör. Tudjuk, hogy milyen fortélyok érvényesültek akkor is, de akkor is ott állott a magyar bíró a maga tisztaságában, glóriájában. Oit volt a Fáediich-ügy, melynek fejleményei során is megmutatta a magyar biróság, hogy van gerince. Érthető e^ért az a bizonyos idegeskedés, melyet a kormányelnök urnái látunk, hogy a kormány előre terrorizálni akarja a bíróságot azzal, hogy az államrezon követeli, hogy ezeket a politikusokat, megbüntessék. (Zaj a jobboldalon.) Budaváry László: Esze ágában sincs! Dinich Vidor : Akkor minek tett ilyen kijelentést Ï Budaváry László: Tessék kijelenteni, hogy erényt követtek el, amikor behozták a királyt ! Hornyánszky Zoltán : Bizza ezt t. képviselőtársam a bíróságra, az majd meg fogja mondani az igazságot, és valószínűleg azt fogja mondani, ami a meggyőződése ; de önnek nincs joga azt mondani, hogy így, vagy ugy Ítélkezzék, a kormányelnök urnák pedig még kevésbé, mert neki hatalom van a .kezében, ő a végrehajtó hatalom szerve. Budaváry László : A bíróság független ! Hornyánszky Zoltán: Nem erről van szó t. képviselő ur Î A biró is kinevezését váró ember, a bírónak egész heroizmusára van szüksége akkor, amikor a kinevezésnél esetleg protekcióval áll szemben, amikor az államhatalom harmadik letéteményese gyanánt függetlenül gyakorolja a birói hatalmat. (Taps a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) Budaváry László: A bíróságot nem kell kitanítani, az tudja kötelességét. Hornyánszky Zoltán: Nem tanítom ki, csak védem azt a bíróságot, amelyet megtámadtak itt akkor, amikor terrorizálni akarják. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) Nekem mint biiónak ez kötelességem és ezt meg is teszem, ha Budaváry t. képviselőtársam százszor is fogja mondani, hogy nem ugy van. (Egy hang a jobboldalon : Ne haragudjék!) Nem haragszom., abszolúte nem haragszom, a temperamentumom olyan, hogy hevesebben felelek, de ne méltóztassanak invektivákkal kikezdeni s akkor majd megyek nyugodtan a magam utján : a tiszta, nyugodt, jogi érvelés álláspontján. Budaváry László: Miért gyanúsítja a ministerelnököt, hogy terrorizál ? Hornyánszky Zoltán : Ez nem gyanúsítás ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólni. Hornyánszky Zoltán: Nekem tiltakoznom kell ellene, mert a harmadik főhatalom, a birói hatalom működésébe akar törvényellenesen be* folyni a ministerelnök ur akkor, amikor ilyet tesz. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XIV. KÖTET. hi január hó 12-én, csiitörtöhÖn. 497 Erre példa nincs, ilyet nem szabad megtűrni ; alkotmányos rendben, törvényes formák között megnyilvánuló jcgrerd életében ilyenre példa nem lehet. (Helyeslés half elől.) WeiSS Konrád: Szilágyi Dezső alatt nem történt ilyen ! Hornyánszky Zoltán : Azt monda gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, hogy pertöilést indítványozzunk. Nem, azoknak a képviselőtársainknak, akik ebben részt vettek, szükségük van ana, hogy a magyar bíróság a maga függetlenségével mondja ki azt az ítéletet, amely meggyőződése szeiint kimondandó. Nem félünk az igazságtól. A történelem példákat mutat ; ott van Nagy Fiigyes példája, aki azt mondta annak a bizonyos molnárnak : »elveszem a malmodat !« — és a molnár büszkén odavágta : »Van Barlinhen biió, tessék megpróbálni !« Miis azt mondjuk : van Magyarországon, van Budapesten független biróság, mely minden befolyástól és félelemtől menten meg fogja hozni ítéletét. (Felkiáltások jobbjelől : Ezt mondjuk mi is !) Akkor az igazság fog dkdalmaskcdri és az előtt meg kell hajolnia mindenkinek. (Ugy van! jobbjelől.) Mikor Krisztus urunkat keresztre feszitették, mennyi gunyolója akadt és mennyien gúnyolták, mikor a vérrel gyönGyőzőtt homlok lehajlott és elmondta az igét : Consummatum est ! — Elvégeztetett ! De az igazság glóriája ott ragyogott a homlokon és győzött. Az igazságot letiporhatják, de az igazságnak érvényesülnie kell, mert ez az igazság természete. Mi tudjuk, hogy érvényesülnie kell. Amiként érvényesült akkor is, amikor az a százados, aki előbb nem hitt az Isten fiának, a Krisztusnak az istenfiuságában, mellét verve ment oda és azt mondta : »Ez valóban az Isten fia!« Ott volt az igazság, amely előtört mint megismerés ; amikor kettérepedt az ég kárpitja és villámok ömöltek az égből, akkor az igazság érvényesült és diadalutat járt. Itt is érvényesülni fog és el fog következni, hogy a kormányelnök ur véleménye nem lesz olyan hatásos, és el fog következni a mi diadalunk és a bíróságnak, a független magyar bíróságnak az apotleo'isa ! (Helyeslés a baloldalon.) Budaváry László : Az igazság az, hegy vétkeztek a nemzet ellen azok, akik a királyt behozták Ï (Nagy zaj és ellenmondások balfelől.) Taszler Béla : Ezt nem ön fogja megállapítani, hanem a biróság ! (Zaj.) Hornyánszky Zoltán : A Tisza-pörben is azt mondták, hegy akasztani fegják Friedrich Istvánt ! A független magyar biróság azonban biztosítékot adott arra, hegy re akaszthassák fel. Friedrich István (a jobbközép felé) : Pedig hogy örültetek voira, ha felakasztanak ! (Derültség.) Sréter volt akkor a hadügymin ister, amikér a Margit-kőrúton ezek törté, tek ! (Zaj jobbjelől.) Heg> düs hegy örült voirai Budaváry László: Ssrkí sem örült volna. Hornyánszky Zoltán : Nem ugy mutatkoztak ! Budaváry László: Én ugy mutatkoztam! 63
