Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-286

4-98 A nemzetgyűlés 286. ülése 1922. Hornyánszky Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Én ezekből a jelenségekből azt látom, mintha az emberebek a magyar alkotmányossághoz való érzéke ködbe veszett voln köd pedig rossz -átvezető, rósz tanácsadó. Fizikai jelenség, hogy az, aki a ködben eltéved, egy körben forgó mozgást végez s ugyanoda tér vissza, ahonnan kiindult. A magyar alkotmányosság is ködbe veszeti, mikor a forradalom megindította a maga útját. E ködnek végének kell lennie akkor, amikor a jogfolytonosságnak a napsugara keresztültüz azon a felhőn ; akkor a köd eloszlik, szétfoszlik, akkor a ködből kijegecesedík az alkotmányosság útja, ez pedig a legfőbb tekintélynek az elismerése, a koronás királynak tisztelete, amely egy Bánk bánnál is megnyilvánult egy térdreomlásban, amikor elmondta, hogy: »Uram és királyom!« (ügy van! balfelől.) A legfőbb tekintély elismerése a jogfolytonosság ! A jogfolytonosság állandósítása a törvén ytisztele trek. Ami ezen túl van, az nem jogfolytonosság, hanem forradalom. A történelem a múlt példáival mutatja és kövezi ki a jelennek az útját. Aki a jelent meg akarja érteni, annak a multat meg kell tanulnia, meg kell ismernie. A múlt történelme megtanít arra, hogy a népeknek és a nemzeteknek a forradalom vájni keveset használt, de elrabolt, felvett tőlük minden,b, ami érték volt és egy ujabb termeléssel, ujabb munkával kellett kitermelni a romokból azt, amit a forradalom ledöntött. Amikor 1918-ban itt a forradalom kitört, akkor királyság voltunk, és ma mi vagyunk? Királyság vagyunk trónjától megfosztott, orszagló király nélkül ; keresztény nemzet vagyunk kereszténység szelleme nélkül, ország vagyunk területi épség nélkül, jogrendünk van folytonos jogfosztogatással, mentelmi jogunk van mente

: lem nélkül, szuverenitásunk van olyan szuverenitással, ahol minden belső ügyünket azonnal külüggyé játsszák ki és külügyet csinálnak belőle, amint az entente-hatalmaknak nem tetszik. Tehát van nemzetgyűlési szuverenitás az egyes tagokat megillető szuverenitás nélkül, mert azok akkor, amikor a kormányhatalomnak tetszik, lefogathatok bírói határozat nélkül. T. Nemzetgyűlés ! Ha mi emlegetjük, hogy nekünk jogrendünk van, tessék akkor annak a jogrendnek érvényt szerezni. A múlt, az a forradalmi mulfe bizonyság arra, hogy itt mennyire rombadőlt minden, ami alkotmányosság. A multat meg kell tanulnom, ismernem kell, le kell vonnom a tanulságát, hogy meg tudjam a jelent s a jövőt a botlásoktól "menteni ;: tudatára kell -, annak jutnom, hogy ha a jövőt naggyá, erőssé, széppé, termővé, teremtő erejűvé akarom tenni, akkor a jelent kell átalakítanom ilyenné, mert a jelen a jövő záloga és a jövő csak annyit jelent, mint amilyenné tudom tenni a jelent. T. Nemzetgyűlés! Meg kell látnom azt is, hogy nagy nemzetek történelmében -minden faji ivt január íió Í2én, csütörtökön. öntudat ellenére is csak akkor tud diadalmas" kodni a faj, a nemzet, ha a faji öntudattal erkölcs egyesül. Hiszen Kidd Benjámin is azt mondja, hogy a nagy erkölcsi érzésű nemzetek voltak csak azok, amelyek diadalt arattak. Ezt írja »Társadalmi evolúció« című munkájában. Megállapítja, hogy a faji öntudat egyedül nem alkalmas arra, hogy a nemzet nagyot alkothasson ; hozzá kell járulnia a kereszténység szellemének, a keresztény erkölcsi bázisnak. A faji öntudat nem tudta az erkölcsöket megnemesiteni, hanem esetleg lezülleszti ; a keresztény morálnak, a keresztény gondolatnak kellett jönnie, hogy a faji öntudatba belevigye azokat a normákat, amelyek mellett a nemzet a maga életét leélheti, A fejlődés nagyságot, a nagyság gazdagságot teremtett; minden nemzet akkor, amikor fajilag nagyot alkotott, hóditóvá vált, a hódítás meghozta a maga fényűzését, gazdagságát, lendületét, de ugyanakkor megszülte a kényelmet, a kényelem szeretetét, a kéjkergetést hozta magával, hogy a nemzet csak tombolt, csak dőzsölt. Ott van Róma, Egyiptom, Babylon, az összes régi világhatalmak példája, amelyekben megnyilvánult az, hogy a faji öntudat egyedül nem tudott nagyot teremteni, hanem hozzá kellett járulnia a kereszténység szellemének is. Az 1919-iki ébredés minden faji öntudata mellett vajmi keveset tudott felmutatni és a Krisztus-típust nem tudta ide lemintázni, nem tudta belevinni a lelkekbe, nem tudta annak a homo sapiensnek gondolatát precizirozni, ide rögzíteni közénk, amely homo sapiens abban nyilvánul meg, hogy a faji öntudat mellett a keresztény szellemet gyakorolja; mert áz evangélium országa nem programm, az élő valóság, és csak akkor lesz azzá, ha a faji öntudat tékozlását, erőszakját bizonyos keresztény morál alapján állítja be a nemzet életébe. A múlt megtanít arra, hogy hol vannak a hibák. A Turul csak ide vezette a nemzetet, de a kettős kereszt volt az, amely azt megmentette, fentartotta. A kereszt árnyékából nőtt ki a nemzet nagysága. Eötvös is azt mondja, hogy ez a nemzet mindig kicsiny volt, amikor a keresztet megtagadta és csak akkor tudott nagyot alkotni, ha a keresztet elismerte. Ez a nemzet naggyá, csak a keresztény gondolat jegyében lehet. Ezt a keresztény gondolatot pedig — sajnos — nagyon sokszor nem látom itt érvényesülni. Hogy faji öntudat mennyire nincs, azt már kifejtettem. A keresztény öntudat pedig valahogy egyre jobban sikkad, mert kereszténynek valljuk ugyan magunkat, de a keresztény hit leélése nélkül nincs igazi keresztény öntudat és nincs igazi regeneráció. (Egy hang jobbfelől : Nemcsak mondani, hanem érezni kell! Zaj.) Igen, érezni kell, de cselekedni is keli, mert a hit jó cselekedet nélkül sohasem üdvözít. Huszár Elemér: Panamákkal nem lehet keresztény életet élni! (Zaj. Elnök csengeti) -