Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-286

A nemzetgyűlés 286. ülése 1922, mondotta egyenesen, nyíltan ; majd azt is felolvasom annak idején. Ha tehát a szuverenitásnak képviselője a király, aid kifelé képviseli a nemzetet, s a nemzet és a király a nemzettel együtt alkotják a törvényhozás faktorát — a nemzet az országgyűlésben az alsó- és a főrendiházban és a király a szentesítés jogával— ezek együttes munkálkodása adja az alkotmányosság kritériumát a törvényhozás tekintetében. Ezek a forradalom következtében nem működhetnek, — elismeri az 1920. évi I. tcikk megokolása is — de ezenfelül elismeri a kormán yehiök ur is pécsi beszédében, (Egy Jiang half elől : Az nem gilt !) amikor azt mondja : »A nemzetnek, illetőleg a nemzet megbízásából a kormánynak kell a nemzet felfogása alapján tisztáznia a helyzetet a királlyal és a kormánynak a kötelessége, hogy anélkül hogy ezáltal azt az álláspontunkat feladnánk, amely szerint a király kérdés elintézése Magyarország belügye, a szignatárius nagyhatalmakkal a diplomáciai érintkezést felvegye abból a célból, hogy velük a magyar nemzet álláspontját e kérdésben megismertesse.« Weiss Konrád : Ezt egy jó ebéd után mondta ! Hornyánszky Zoltán : Ebből a legszigorúbb legitimitást látom kicsillanni ; ebből nem csillan ki semmi forradalmi tevékenység, nem csillan ki a 36 óra múlva bekövetkezett királylövetés lehetősége sem. (Felkiáltások jobbról : Nem kellett volna mellékkormányt csinálni !) Rakovszky István : Itt van még most is ! Az a főkormány ! Friedrich István: Nincs mellékkormány ï (Felkiáltások jobbról : Nincs !) Biztos ? (Felkiáltások jobbról : Igen !) Akkor jó ; most meg vagyok nyugodva. (Derültség.) Ugron Gábor : Hát Gömbös mi ? Hornyánszky Zoltán : Tehát ezek, t. i. a nemzet és a koronás király nem gyakorolhatják azokat a törvényadta és törvényben követelt jogokat, amelyek a törvényhozásnál gyakorlandók a király részéről is. Miért mondja a törvényjavaslat első bekezdése, hogy »A nemzetgyűlés, mint a nemzeti szuverenitásnak kizárólagos törvényes képviselete«, miért kellett azt mondani, hogy kizárólagos ? Azért kellett, mert a királyi hatalom gyakorlása megszűnt, mert az országgyűlés feloszlatta magát ; mert a főrendiház ennek a két faktornak hiánya következtében nem gyakorolhatta a maga jogait és ezért üléseit berekesztette, amint azt a törvényjavaslat második bekezdésének utolsó mondatában ki is mondja. Mindezeknél fogva az állami főhatalom gyakorlása az alkotmány rendes formái közt lehetetlenné vált. T. Nemzetgyűlési A hangsúly min van ? A »rendes formái«-n van. Tehát a rendes formák közt nem gyakorolhatta az ország tovább is a, törvényhozásnak azt a jogát, amely a nemzeti szuver éj itás következtébe" őt megillette. A nemzetgyűlés tehát mint egyedüli törvéiyhozó faktor ezt a hatalmat, ezt a törvényhozói hátaiévi január hó 12-én, csütörtökön. 491 mat, nem az alkotmány rendes formái közt gyakorolja, hanem attól eltérő rendkívüli formák között. Erre valaki azt vethetné : tehát akkor forradalmi utón. Az sem áll, t. Nemzetsvülés. Nem forradalmi utói , hanem mmt kisegítő jogforrásként működő faktor, de mégis mindig az alkotmány rendes formái közt. Miért ? Mert az alkotmány rendes formái között az állami főhatalom gyakornem lehető. Tehát mint azt Apponyi t. képviselőtársunknak a deklarációja is nagyon helyesen kifejtette, mint kisegítő jogforrás jött alkalmazásba az 1920. évi I. tcikk s teljes joggal minősítheti annak minden jogászembe.r, annyival is inkább, miután maga a törvény ad erre alapot, hisz maga mondja ki, hogy az alkotmányosságot helyreállítja. Ne játsszunk tehát a szavakkal. He helyre van állítva az alkotmányosság, akkor, igenis, a rendes formák közt kell gyakorolni, de ha a rendes formák közt nem gyakorolható, gyakorlódik rendkívüli formák közt. Meddig ? Addig, amig rendes formák között nem gyakorolható. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon. Közbeszólások a jobboldalon.) Én kérem t. képviselőtársaimat, akik négy-öt órás beszédekkel obstruálnak, méltóztassanak nekem is ezt a jogot megadni. De mutatja ennek kisegítő jogforrási jellegét az is, hogy kijelenti, hogy az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről beszél, tehát nem véglegesről. A törvény maga is kisegítő jogforrásnak tekinti magát mindaddig, amig rendes formák között az alkotmányosság nem gyakorolható. Tehát nem véglegesített, vagyis, erre az esetre szólólag mi ez a törvény ? Egy jus speciale, egy sajátságos jog, amely törvényeink, szabályaink értelmében sem kitérjesztőleg, bővitőleg, sem pedig szükitőleg nem magyarázható, mert a jus specialenak az a jogi természete, hogy szigorúan értelmezendő. Egy szóval, sem megszorításnak, sem tágításnak nincs helye ; tisztán ugy kell magyarázni, ahogy maga a törvény mondja, mindig azzal a feltételezéssel, mely abból indul ki, hogy az alkotmányosságot helyre kellett állitani és azt helyre is állította. Ebből tehát még mindig nem következik, — sem ezekből a bekezdésekből, sem ebből a szakaszból — hogy a koronás király nem térhet vissza, mert nem tiltja, sőt azt mondja, hogy »addig, amig rendes formák közt nem gyakorolható«. Az pedig csak nem rendes forma, amikor a koronás király nem gyakorolhatja hatalmát és nem az ezeréves alkotmánynak megfelelő törvényhozási faktor működik, hanem más, a kisegítő jogforrásként működő faktor. (Ugy van! ügy van! balfelől.) Ez csak tiszta jogászi érvelés ? Méltóztassék megcáfolni, ha ugy méltóztatik látni, hogy érdemes arra, vagy meg lehet cáfolni. Én azonban ugy vagyok meggyőződve, hogy megcáfolhatatlan. A törvény 2. §-a mit mond ? Azt, hogy (olvassa) : »A nemzetgyűlés a magyar állami szuverenitás törvényes képviseletének nyilvánítja magát, amely alkotmányunk értelmében — méltóztassék vigyázni, alkotmányunk értelmében — az 62*