Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-286

4:90 A nemzetgyűlés 286. ülése 1922. évi január hó 12-én, csütörtökön, azokon a nyomokon haladok és megállapítom újra azokat a tényeket, amelyekből azután levonom az én jogi konklúziómat. Helyre kellett tehát állitani az alkotmányosságot. Vállalta is a törvényjavaslat ; azt mondja, hogy igenis az alkotmányosság helyreállitásáról szól, tehát helyre is akarta állitani. Nemcsak helyre kellett állitani, hanem helyre is akarta állitani. Most csak az a kérdés, hogy helyre is állitotta-e ? Mert ha nem, akkor ma is forradalomban vagyunk — mert forradalom volt. És jött egy intézkedés, amely helyre akarta állitani az alkotmányosságot. Tehát az a kérdés, hogy helyre van-e állitva az alkotmányosság vagy sem, mert ha nincs, akkor forradalomban vagyunk. Ha helyre van állitva, akkor nincs forradalom, ha nincs helyreállítva, van forradalom. Azt mondja az 1920 :

1. te. bekezdésében : »A nemzetgyűlés mint a nemzeti szuverenitás kizárólagos törvényes képviselete megállapítja, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. évi november hó 13-án megszűnt.« T. Nemzetgyűlés ! Ha az 1918-iki forradalomig fennálló összes törvényeink, amelyek az alkotmányosságot biztosították, hatályon kívül nincsenek helyezve, akkor azok ma is érvényesek. Ha pedig érvényesek, akkor az 1920. évi I. tcikknek kellett volna intézkednie arról, hogy mennyiben és mit helyez hatályon kívül, mert ellenkező esetben azokat mint teljes érvényű törvényeket vagyok kénytelen elismerni. A többi alaptörvény szerint sincs megtiltva az, hogy a koronás király visszatérjen az országba. Legyen szabad a kormányelnök ur pécsi beszédéből egy passzust felolvasnom . . . Ugron Gábor : Az régen volt ! Hornyánszky Zoltán : . . . amely nem is olyan régen hangzott el és amelynek élénken méltóztattak tapsolni azok a kormánypárti képviselő urak, akik itt jelen voltak. Friedrich István : Az már nincs érvényben í Hornyánszky Zoltán : Azt mondotta : »Meggyőződésem szerint a legitimitás a trón betöltésének csak jogi feltétele. Az uralkodói jogok gyakorlásának nemcsak jogi feltételei vannak, hanem épugy kívánhatja a nemzet azt, hogy a király elfogadja azokat a feltételeket, amelyeket a nemzet kitűzött akkor, amikor függetlenségét proklamálta, amikor a trianoni szerződést aláirta.« (Egy hang jobbfdol : Ezt az álláspontot Friedrich képviselte legelőször !) Bocsánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, a függetlenséget proklamálta., az 1918-as forradalom, tehát az jogalkotó tényező ? A trianoni szerződés ped g mit produkált ? Ezt a csonka országot. Tehát ez a csonka ország törvényileg elismert ? Elismerheti-e ezt magyar ember magára nézve mint oly kényszert, amelynek engedelmeskedni tartozik ? A kormányéin ök ur rámutatott arra, hogy igenis jogi feltétele a legitimizmusnak az, hogy a koronás királlyal kell megállapodnia a kormánynak. Rá is mutatott çrre pécsi beszédében, megtem, hogy mindezekkel a most felsorolt véleményekkel nem áll ellentétben sem az 1920 :

1. te. 12., vagy bármelyik szakasza, sem pedig ennek a törvénynek és ezeknek a szakaszoknak szószerinti, logikai, vagy értelem szerint való interpretálása. Hiszen, ha nézzük a törvényjavaslat címét, ez már maga is beszédes és programmotadó : »Törvényjavaslat az alkotmányosság helyreállitásáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről.« Mit mond ez, t. Nemzetgyűlés ? Az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről és az alkotmányosság helyreállitásáról. Ez annyit jelent, hogy helyre kellett állitani az alkotmányosságot. És miért kellett helyreállitani ? Mert forradalom volt. Forradalom söpörte el a legfőbb pillért, a koronás királyt, aki a nemzeti szuverenitásnak kifelé is törvényes képviselője. Tehát helyre kellett állitani azt az alkotmányosságot, amelyet a forradalom megdöntött. Helyre kellett állitani, helyre is akarta állitani, helyre is állította. Paczek Géza : Nem a forradalom söpörte el ! Kiment előle ! Ugron Gábor : Jó vicc ! Hornyánszky Zoltán : Hát mi söpörte el, legyen szabad kérdeznem ? Paczek Géza ; Maradt volna itt, esetleg nem lett volna forradalom ! Ugron Gábor : Jó vicc ! Maradjon itt, hogy agyonverjék ! Hornyánszky Zoltán : T. képviselőtársam közbeszólása folytán most kénytelen vagyok történelmi visszapillantást vetni, ami ugyan hosszabbá teszi beszédemet, de kénytelen vagyok vele, mert elvégre meg kell világítani a helyzetet. (Egy hang jóbbfelől : Ráérünk !) Ha a kormánypárt ráér obstruálni, én is ráérek. Quod uni iustum, alteri aequum. Ami az egyiknek jogos, a másiknak méltányt s. Paczek Géza : Csak egy kis lelkiismeret kell hozzá ! Ugron Gábor: Mihez ? (Egy hang bal)'elől : Ne személyeskedjünk !) Paczek Géza : Én nem személyeskedem. Elnök : Kérem Paczek képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni ! Friedrich István : Tessék felállni és minket meggyőzni megkísérlem ! így nem értjük meg egymást. Pacze k Géza : Felesleges ! Elnök : Csendet kérek mindkét oldalon. Hornyánszky Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Tehát helyre kellett állitani az alkotmányosságot, helyre is akarta állitani és helyre is állította az a törvény. Ezt a három kérdést kell megvizsgálni. Helyre kellett állitani, mert hiszen a forradalom csakugyan itt volt — ez történeti tény — elzavarta a királyt — történeti tény — becsukták a börtönökbe nagyon sokunkat, ez is történeti tény. Nem tudom tehát, mit vont kétségbe t. képviselőtársam. Igen is volt tehát forradalom ; ezt megállapították mások is

; nemcsak én ; én csak