Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-286
488 A nemzetgyűlés 2S6. ülése 1922. talmakhoz fordul és onnan kunyorál és ezzel a faji öntudatot lesülyeszti, elzülleszti. Nem válik a fajvédelem hasznára, bogy idegen nemzetek kénytelenek minket megsegiteni. Ezt tehát nem a szeretet politikája, nem a keresztény gondolat és morál, nem az a keresztény politika, amelyet én követelek. Az a keresztény politika más ; az a szeretet azt követeli, hogy itt tobzódó, jólétben dőzsölő egyének ne legyenek addig, amig az a szegény, toprongyos nyomorult nem kapja meg a mindennapi kenyerét. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Szeretet-e az, amikor a t. igazságügymir ister ur bemegy a hivatalába és a jól befűtött meleg folyosón, biberburdájávai végigmenve kellemes bizsergést érez, hegy milyen jó meleg van, — ugyanakkor a váci fegyházban — ahol tapasztalatokat szereztem — nem fűtenek, dideregnek a rabok, tuberkulózist, dizertériát és más betegséget kap-.ak ; egy szál körxyü nadrágban, kuko ricana drágban, mennek fuvarozri és húzzák be a szenet másrak, amig nekik nem fűtenek. Ez nem szeretet. Es ez jegrerd fen tartására nem is alkalmas állapot, mert ha az a fegyenc, aki nincs halálra Ítélve, p:dig ha odakerül, halálra van Ítélve, abban a hideg betonozott cellában ül, — én próbáltam ezt a kommün idején, pedig akkor már jó idő volt — hárcm-i égy-öt esztendő kitöltése után kikerül, vájjon alkalmas lesz-e az ő lelkülete, hogy a keresztény gor do latot magáévá tegye, amidőn odabenn minden egyebet látott, csak szeretetet nem. Ez a szeretetlen ség az oka, hogy én ezt a szeretetet hirdető kormányt nem tudom szeretni, nem tudom ugy becsülni, ahogy az követelhetné talán az én egyé; i&egemnél fegva ; nem tudom neki azt a bizalmat adni, mert ezekben a dolgokban, mordom, a revomció szelének a felkelését látom, mert ezek nem alkalmasak arra, hogy a keresztény gondolatot úrrá tegyék. Azután nemzeti örtudat-e az, amikor nem nyilai át az itt élő magyarrak: szivén a Kárpátoktól a Báj átig és Pozsorytól a Hargittáig suhogó szellők szán yam kelő sóhajck milliója, amikor é. 1 , a mrgyar testvér, itt nem érzem át, hogyan botozzák meg a bácskai, baráti magyart, hogyan verik el a szegé: y székelyt és mit csinálnék a tót Felföld megszállott részeinek lakóival; amikor ennem vegyek velük egy érzelmi, testvéri közösségben, amikor én a f ji ö: tudat révén r.cm érzem meg az ő szivük lüktetését, s mikor nem tudom mfgFnicvá tenni az ő fájdalmukat, hanem meg tudem tenni azt, hogy csak azért imádkozom, hogy ez a rész megmaradjon, a többit aztán majd az Úristen valahegyan eligazítja ? ! Ez nem nemzeti öi tudat, nem az a nemzeti ÖJ tudat, amelyet mi hirdetü k ; nem az a nemzeti öntudat, amely diadalt akar aratr i ; rem az a nemzeti öntudat, amely azokat a megszállott részeken lakó embereket beleryugtathftja abba, hogy ők higgyenek, bízzanak, kitartsanak, mert ez a nemzet valamikor még nagy és egységes lesz. T. Nemzetgyűlés ! Ratifikálunk, de hirdetjük évi január hó 12-én, csütörtökön. az irredentát; merészséget mutatunk, de minden egyes kérdésben, ahol deferálni lehet, deferálurk. Ez nem irredenta-politika, ez nem az a politika, amely megnyugtatja az ottlakókat ; ez nem az a politika, amely békét olt a szenvedő szivekbs. Ez az a politika, amely ép azt fogja eredméryezni, hogy az a tábor nem birja sokáig a küzdelmet, fel fogja adni a harcot, — és akkor mi lesz ? A csonka Magyarország végérvényes lesz. T. Nemzetgyűlés ! Elsóhajtom, hogy hiszek egy literben, hiszek egy hazában stb., ez nagyon szép és akkor ámen. Pont! összeteszem a kezemet, pont, és várom az isteni erőket, várom a nagy nemzeti erőket, — de azokat magamból ki nem forrasztom, magamból ki nem adom. D3 hát kitől várok, mit várok, hogyan várok ? Mi lesz ? Azok egyszer csak megunják, megrokkannak, az örökös várakozásban tőikre mennek, lezüllenek és ez a lezüllés a mi lezüllésünk is lesz. Nem negatívum, hanem pozitívum kell. Hiszen negatívum a gubbaszkodó, az ülő sas ; negatívum a vulkán, amely nem tombol; negatívum az a hargvilla, amelynek nincs hangteste, amelyre rezonáláshoz szüksége van ; negatívum az a lélek, amely nem cselekszik, mert hit cselekedet nélkül nem üdvözit. Negatívumból pozitívumot kell nevelni, a gubbaszkodó sas akkor lesz pozitivum, amikor merész lendülettel szárnyat bont és a nap felé száll, azt vijjogva ; »Excelsior !«, amikor neki öntudata lesz ; pozitívum a vulkán, amikor kitör ; pozitivum a haï gvilla, amikor rezonál ; pozitivum a faji öntudatom, amikor vele átérzem millió testvérem szenvedését. Ez az a pozitivum, amit követelünk és ezt nélkülözzük, mint negatívumot a kormány működésében ; azért vele szemben nem tudunk bizalommal lenni. (Ugy van ! bal felöl.) T. Nemzetgyűlés ! Még egy kérdés van, amire szeret: ék rátéri i : ez a királykérdés. Előzőleg azonban legyen szabad talán egypár perc szünetet kérnem ! Elnök '. A szünetet megadom. (Szünet- után.) (Az elnöki széket Bottlik József foghíja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Hornyán szky Z ltán képviselő urat illeti a szó. Hornyánszky Zoltán : T. N mzetgyülés ! Az egyik múltkori ülésen Griger Miklós képviselőtársunk azt mordotta, hegy a koronás királynak joga volt az országba bejö. ni, mert törve, y, amely ezt tiltaná, nincsen hatályban. Az elnök ur akkor azt a kijelentéit tette, hogy ezzel szemben áll az 1920 : 1. te. s Grtíger t. képviselőtársam beszédét kvázi kijavitva, helyreigazította. Bírmily tisztelettel is vagyok eltelve az elrök ur személye irár.t, ryilatkozatát, min.t jogi veiéin é: yt, rom tehetem mpg-mévá; mert semmivel sem tulajdonitható az eL ök jogi vél mé yé. ek nagyobb túly és érték, mmt bármelyik képviselő
