Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-286

4.86 A nemzetgyűlés 286. ülése 1922. az ellenzék ezt ostorozza és szóvá teszi, azt mondják, hogy az ellenzék obstruai, ex-lexet csinál. (TJgy van ! és felkiáltások a haloldalon : Azt mondják, hogy destruktiv !) Az objektiv kritika mindig kitapogatja a fájó sebeket, ép a keresztény dönthetetlen nemzeti irányzat érdekében, amelyre szükség van, bogy rámutassunk, hol obstruálnak és "hol csinálják azt a politikát, amelyet kell csinálni a nemzet érdekében. Itt van a tisztviselőkérdés. Mennyit beszélt erről a nemzetgyűlés, szakadásig, rogyásig ! Oda van tőle kint a hallgatóság, itt pedig már mindenki szinte undorodik attól, hogy még mindig fel kell vetni a kérdést. Szilágyi Lajos : Mi van a hadviselt tisztviselőkkel, Gerencsér inditványával ? Becsapták a hadviselt tisztviselőket ! Hornyánszky Zoltán : Ezek csupa elfeledett dolgok. A tisztviselő, postás, vasutas, aki dolgozik, küzd, szenved, rongyos cipőben jár, maholnap gyermekét sem tudja tanittatni, olyan magas a tandíj, a kötelezettség pedig terheli, hogy taníttassa gyermekét és gyermekével nem tud mit csinálni. A tisztviselőkérdést nem lehet ugy megoldani, hogy azt mondom annak a tisztviselőnek, hogy szaladj ki és vedd fel a szabadverseny alapján a küzdelmet a kisiparossal és a nagyiparossal, mert a tisztviselő beáll ugyan a szolgálatba és dolgozni kezd, de azt méltóztatnak talán hinni, hogy a közönség támogatni fogja azt a kisiparosságot kezdő szerencsétlen tisztviselőt ? Nem fog hozzá menni, mert nincs bizalma benne, hogy jól tud neki cipőt varrni, vagy ruhát csinálni. Vagy ha az a tisztviselő üzletet, vagy iparágat kezd, mivel kezdje : a két kezével, a két szemével, a lábával ? Hát elég az üzlethez az, hogy valaki meg van teremtve, hogy ember ? Kell ahhoz más gazdasági tényező is, kell hozzá tőke. De hol kapja ezt a tőkét ? Nagyszerű dolog azt mondani, hogy menjenek a tisztviselők és keressenek maguknak boldogulást, mert túlon-túl sok ebben az országban a tisztviselő. Ez tény, ezt elismerem, de méltóztassanak egy modust adni, mely mellett az a tisztviselő el tud kinn helyezkedni. Ha ma kilöknek egy 45—50 éves embert, az nem tudja kifejteni azt az erőt, melyet egy fiatal munkás ki tud fejteni, aki megszokta a munkát, az a mesterségéhez tartozik, belejött abba és jobban tud konkurrálni. A szabad verseny lesz tehát épen az, amely megfojtó]ává válik az iparossá lett tisztviselőnek. Ezzel még mir dig adós a kormány és a kormányzati többség. Könnyű ellen zékieskedri ott azokon a padokon, könnyű népszerüsköcmi és egyben a kormányzás előnyeit is élvezni, de teseék levonni a konzekvenciákat is. (TJgy van ! half elől.) Szilágyi Lajos : Szavazni ! Hornyánszky Zoltán : Ott van azután az áruuzsora ktore.se

. Törté, t erre r ézve valami ? Sammi. Valósággal tébolyító az, amit ma minden vonalon láturk. A mur kasoknak rokkantsági, aggkori segélyezéséről, biztosításáról is csak fuvolázni halévi január hó 12-én, csütörtökön. íunk, hogy erre nézve lesz javaslat, de még mindig nincs beterjesztve. Itt van az ipari és gyári munkások éjjeli munkájának a szabályozása, a nők és gyermekek munkájának bizonyos határok közé szorítása, megvédése annak a szerencsétlen nőnek vagy gyermeknek, akit kiszipolyoznak épen a nagytőke érdekében. Szilágyi Lajos : Mi mindent ígértek ! Mindenkit becsaptak ! Hornyánszky Zoltán : Ez nem keresztény politika, nem szociális politika, nem az a bizonyos szociális olaj, amelyről épen Griger t. képviselőtársam megemlékezett, amellyel amíg a csikorgó kereket meg nem olajozzuk, az addig csikorogni fog, addig baj lesz, addig nem evolúció, játszik velünk, hanem revolució. Ezeket a kérdéseket elnagyolni, ezeket a kérdéseket kikapcsolni nem lehet. Pardon, ki lehet, de ha kikapcsolják, bűnösökké válnak benne mindazok, akik kikapcsolták, mert nem erősítették meg a keresztény nemzeti gondolatot, hanem azzal egyenesen szemszögi ellentétbe kerültek. Kálmán István : Szelíd izgatás ! Hornyánszky Zoltán: Ez szelíd izgatás ? És Kováts t. képviselőtársamnak tegnapi beszéde nem volt izgatás, nem volt demagógia % (Mozgás a jobboldalon.) Weiss Konrád: A tisztviselőkérdésen mosolyognak, ahelyett, hogy tennének valamit. Mindenre csak mosolyognak, amikor kérünk valamit. Elnök : Weiss Konrád képviselő urat figyelmeztetem, hogy most nem őt illeti a szó. Méltóztassék a házszabályokhoz alkalmazkodni. Ezen az oldalon is (A jobboldalra mutat.) kérem erre a képviselő urakat. Kálmán képviselő urat figyelmeztetem, hogy méltóztassék a házszabályokat megtartani. Méltóztassék folytatni, képviselő ur. Hornyánszky Zoltán : Tudom én, hogy az igazságok kellemetlenek ; azért méltóztatnak reájuk itt mindjárt rezonálni, de hiába, nekem az a szerepem, hogy itt az igazságokat megrögzítsem és azokra rámutassak. De bocsánatot kérek, az igazság útja nem a demagógia útja, és amikor én az igazságot megmutatom, nem űzök demagógiát. Weiss Konrád: Nem csinálnak semmit és ezzel adnak lovat az emberek alá. Hornyánszky Zoltán : Rá kell most már térnem arra a kérdésre, amelyet itt egyik t. képviselőtársam megemlített, hogy a fajvédelmet ki kell hagyni. Méhely t. képviselőtársam volt az, aki rámutatott arra, hogy a szeretet elvérek kell mindent bearanyoznia, besugároznia. Tökéletes igazság. Hisz a kereszténység maga a szeretet, de a kereszténység sehol sem dönti meg a fajvédelem szolgálatát. A kereszténységben van benne épen az, hogy a testvért jobban szeretem mint az idegent. Ugyebár nem fcg senki sem megütközni azon, hegy az édesapámat, az édesanyámat jobban szeretem mir t a testvéremet, a testvéremet jobban mint a barátomat, és azt jobban mint bármely más idegent. Ez természetszerű kötelék, ezzel születik az ember, ez a jus naturae dolga, ez ter-