Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-286

A nemzetgyűlés 286. ülése 1922. HornyánSZky Zoltán : Ez a jövő kérdése, tehát ma még problematikus, begy igazolni fogják-e önöket vagy nem. Nekem jegem van azt mondani, begy kétséges, begy igazolni fogják-e önöket, mert ez ma még problematikus. Perlaki György: Tények kellenek. Hornyánszky Zoltán : Ugy van. íme ez egy olyan téi y volt, hegy tetszett volna megszavazni az irditványt. Da mivel nem méltóztatott megszavazri,. .. (Perlaki György közbeszól.) Elnök : Perlaki képviselő urat figyelmeztetem, begy ő is a házszabályok rendelkezései alatt áll. Tessék a házszabályokat megtartani. Friedrich István : Tessék feiállani és megcálfolr i. Szabó István (nagyatádi) : Meglesz az is. Majd mi jövünk komolyabban. Sándor Pál : Mi is szeretnők hallani Nagyatádit. Friedrich István : Nem csinált semmit Nagyatádi ! Elnök : Hornyánszky képviselő ur, méltóztassék beszédét folytatni. Hornyánszky Zoltán : Szóvá kell még tennem egy kérdést, a vitézi telkek fájó kérdését. (Halljuk ! Halljuk !) A vitézi telkek adományozásán ál sajátságos dolcg történt. 560 vitézi telket adományoztak és ebből r egyszázat kaptak protestánsok, 160-at katholikusck. Nem tudem, hegy miért ez «az irtózatos ijesztő arányszám. Ha keresem, kutatom az okát, valahogy rá kell akadnom az indokokra. A jelentkezésben ott van, hegy »én. protestáns vallású vpgyok stb., vitézi telekre tartok számot«. Ne méltóztassék azt hinni, hegy belőlem talán a katholikus felekezeti szenvedély beszél. Szó sb cs róla. Szóvá sem tettem volna a kérdést, de szükség van erre, mert ez a katholikus lelkekben nyugtalanságot kelt és ez nem alkalmas eszköz arra, hegy azt a kölcsönös bizalmat, amely szükséges a protestán s és katholikus felekezetek között, biztositsa. Ëp azért van. arra szükség, hegy nyíltan, férfiasan álljut k elő itt ezekkel a dolgokkal és kérdezzük meg, hegy kik kapják ezeket a vitézi telkeket. (Ugy van ! balfelöl.) De nemcsak ez a hiba. Van. más hiba is. Nevezetesen az, hegy olyan vitézek, akik igazán .vitézek, nem kapnak telket, ellenben olyan harmadrangú vitézek, . . . Maczky Emii: Nincsen harmadrangú vitéz. Szabó István (nagyatádi) : Súlyos vád. Hornyánszky Zoltán : ... akik összeköttetések révén, jól elhelyezett protektorok révén hozzá tudnak jufcni, megkapják. Ez ellen szólalok én fel elsősorban. Hegedüs György : Ki van zárva a protekció ! Sándor Pál : Háry zsidó vitéz kapott telket ? Maczky Emil: Kapott már zsidó is és be van adva s<"k kérve y. Hornyánszky Zoltán: A kérdés ilyetén kezelését nem tartom az intézmény jellegével sem összeegyeztethetőnek, mert ha sok százezer vitéz kívánságának nem tesznek eleget, pár százénak évi január hó 12-én, csütörtökön, 485 pedig igen, ez irigjrséget kelt és nyugtalanságot vált ki. (Ugy van! a baloldalon.) Ez megint nem a béke megóvásának eszköze, ez megint csak ugyanazt a békét akarja szétrobbantam, amelyért kötelessége minden nemzetgyűlési képviselőnek is dolgozni. WeiSS Konrád : Az egyik patentirózott vitéz, a másik nem ! Hornyánszky Zoltán : Ez az irigység mindenre jó, csak nem a felekezeti béke megteremtésére. Tessék megnézni a falvakat. Ahol az egyik vitéz kapott telket, ott ádáz dühvel néznek rá a többiek, akik nem kaptak. Hiába int, t. képviselőtársam. En tényeket állítok ide ; tessék azokat megcáfolni. Szilágyi LajOS : Az én választókerületemben vannak arany vitézségi érmesek, akik nem kaptak vitézi telket, ezüstérmesek meg kaptak ! Maczky Emil : Nem lehet adni mindenkinek ! Nincs annyi ! Hornyánszky Zoltán : Azoknak kell adni, akik rászolgáltak, akiket érdem szerint megillet. Szilágyi Lajos : Hiába magyarázom én a faluban, ha az arany vitézségi érmes nem kapott. Hornyánszky Zoltán : Nézzük azt a keresz-. tény gazdasági politikát, amely megengedi azt, hogy itt üzérek, tőzsérek meggazdagodhassanak, kisgazda, az a földmives pedig szenved, küzd és dolgozik. Nézzük azt a keresztény gazdasági politikát, amely megengedi, hogy a szabad verseny elve alapján ki uzsorázhassák azt a nemzetfentartó elemet, mely azért dolgozik, hogy a keresztény irányzatot megbiztositsa és a nemzeti öntudatot ápolja. Amig olyan dolgok történnek, hogy a gazda szeptemberben, októberben 1500—1600 koronáért kénytelen volt búzáját eladni és januárban vagy decemberben már 2700 koronát ér ugyanaz a búza. Az a differencia, amely a két ár között mutatkozik, nem a földet túróé és verejtékkel dolgozóé lesz, hanem lesz azé az elemé, amely nem dolgozott érte, hanem üzleti alapon nyerészkedett rajta. (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Ezek a trösztök, ezek a konzorciumok nem alkalmasak arra, hogy megnyugtassák a lelkeket és azt a közmegnyugvást teremtsék, amelyre szükség van, ezek ellenkezőleg megrendítik a keresztény gazdasági politikába vetett bizalmat. Ez az azzal való visszaélés és megint csak egy mód, amellyel a keresztény kormányzat adós még ennek a nemzetnek. Vagy mit említsek ? Említsek még mást is ? Itt van a baranyai lókivitel. Nem tudom, ki járt ott lent a képviselő urak közül. Én ott jártam a választások alkalmával és panaszkodtak az emberek, hogy nagyon keresik a muraközi lovat, 60—80.000 koronát fizetnek érte, ki is szállítják, de nem a gazda szállítja ki, annak nem szabad kiszállítani, ellenben szabad kiszállítani olyan üzletembereknek, akik összeállanak és eladják Svájcnak 2000 frankért, ami egyenlő 200.000 koronával. A 60.000—80.000 korona és a 200.000 korona közti differencia megint hova vándorol ? Ezt nevezik keresztény gazdasági politikának, ésl amikor