Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-286

484 A nemzetgyűlés 286. ülése 1922. s ezért csak elismerést érdemel. A programjában apróbb részleteket mesterileg kidolgozott. Ex omnibus aliquid, ex totó nihil — mondhatnám reá, de valahogy azt a nagy gazdasági programmât, azt a nagy gazdasági kontúr vonást, amelyet kerestem az ő pénzügyi politikájában, sehol sem láttam. Már pedig ennek a nemzetnek nem apró-cseprő kis kidolgozott pénzügyi kérdésekre van szüksége, hanem szüksége van egy nagy gazdasági koncepcióra. Ezt pedig nem látom, tehát megint csak nincs okom arra a nagy bizalomra, amely szükséges ahhoz, hogy az indemnitást hat hónapra megszavazzam. Nagyon jól kell tudnunk azt, hogy egyedül a gazdasági kérdések azok az eleven forrásai ma minden nemzetnek, amelyekből a jövő kiépítése lehetséges. Erre a kérdésre nem is vesztegetek több időt ; miután hiányoznak azok a gazdasági programmok, amelyeket én vártam, nem foglalkozhatom tovább ezzel a kérdéssel. Meg kell emlitenem azt, hogy valahogyan hiányosnak látom az egyre-másra változó keresztény kormányoknak programmj át, amikor a katholikus autonómiát, amely minket olyan közelről érdekel, sehol sem halljuk hangoztatni. Giesswein Sándor : Igaz ! ügy van ! Hornyánszky Zoltán : Valósággal elfödik szemeink elől egy állandó fátyollal, hogy még csak bele se tekinthessünk, oda se nézhessünk. Már pedig a katholikus autonómiára a lakosság 68%-át képviselő katholicizmusnak feltétlenül szüksége van. Ezt a programmot sem látom, ennek hiánya pedig szintén csak azt eredményezi, hogy nem adhatom meg azt a bizalmat a kormánynak, amelylyel az indemnitás megszavazásához iránta viseltetnem kellene. A vagyon váltságok kérdésénél is teljesen zsákutcába jutott a kormány. A kisebb vagyonokat megadóztatta, — ott van a vagyonbetéteknek, az ingó vagyon váltságnak törvénye — a kisebb vagyonokat mindenütt megfogja, de azokat a nagy vagyonokat, ametyekre szükség van azért, hogy a nemzetet kiemeljük nyomorult gazdasági helyzetéből, sehol sem látom. Ez megint egyik oka annak, hogy nem tudok eltelni azzal a bizalommal, amelylyel a kormány iránt kellene viseltetnem. Egy sarkalatos, óriási hibát látok a keresztény nemzeti politikában akkor, amikor hirdetik, hogy meglesz a városi, vármegyei és községi képviselőtestületek megújítása. T. Nemzetgyűlés ! Nemsokára már két esztendeje annak, hogy összeültünk, s a városi, vármegyei és községi képviselőtestületek felújítására vonatkozó törvényjavaslatot sehol sem látom. (Igaz ! Ugy van ! half elöl.) Szilágyi Lajos : Ebben is megcsalták a választópolgárokat ! Hornyánszky Zoltán : Már pedig ha ezt meg lehetett csinálni Budapesten, akkor meg lehetne csinálni a vidéken is. Méltóztassék elképzelni egy keresztény nemzeti politikát, amely ütött-kopottan, szinehagyottan megy majd a választások elé, akkor, amikor majd a községekből, a városokból és a vármegyékből épen a képviselőtestületek évi január hó 12-én, csüíörtöhört. révén kellene toborozni azokat a harcosokat, akikre feltétlenül szükség van, hogy a keresztény politika ne csak jelszó, hanem valóság is legyen és úrrá váljék. Én nem tudom megértem azt, hogy miért állt el ettől a kormány. Hisz hirdette minden képviselő a választásoknál, hogy a legelső elemi feladat lesz megcsinálni a képviselőtestületek felújítását. Szilágyi Lajos : Féltek attól, hogy a kisgazdák bejönnek a vármegyeházára. Szabó István (nagyatádi) : Mégis bemennek ! Hornyánszky Zoltán : Ez igenis sarkalatos hiba volt és ez az Achilles-sarka ennek a keresztény irányzatnak, amelybe az ellenfél Paris nyila bele fog találni és meg fog dőlni ez a keresztény nemzeti irányzat, amelyet oly féltetten és követelve hangoztattak ebben a teremben. Friedrich István : ftLjd kapnak amnesztiát ! Hornyánszky Zoltán : Ha a képviselőtestületeket megr.ézzük, országszerte azt látjuk, hegy mindazok a régi liberális eleinek és nem a keresztény gor do lattól átfűtött elemek vannak vezető szerepben. Hcgyan méltóztatik elgondokii azt, hegy itt lesz egy keresztény erős nemzeti politika ? Ezek akis kilergései, tévelygései a t. kormányzatnak megint csak nem alkalmasak arra, hegy bennem azt a borzasztó nagy bizalmat keltsék, amelynek következtében én az indemnitás vitájánál szavazatommal támogassam a kormányt. Itt van a földbirtokreform végrehajtása. Hiszen tegnap értük meg ennek a legszerencsétlenebb fázisát, amikor az önök táborából egy képviselő benyújt egy indítványt s azt gyönyörűségesen leszavazza az a kormányzati többség, a mely a földbirtokreform prcgrammjával jött ide. Szabó István (nagyatádi) : Nem az eszmét szavazta le í (Derültség és felkiáltások a haloldalon : A gyakorlati részét !) Hornyánszky Zoltán : Hanem mit ? Szabó István (nagyatádi) : A kivitel módját ! Szilágyi Lajos : A gvakorlati kivitelt szavazták ]e ! Hornyánszky Zoltán .* Hát miben testesedik meg az eszme ? T. képviselőtársam, ugy-e nagyszerű az a kereszténység, amely üt, ver, gyilkol, hirdeti a szeretetet és a szeretet nincs sehol, hanem elsikkad. (Ugy van! a baloldalon.) Abban a formában volt az benyújtva, tehát kell az a forma, mert ha nincsen meg a forma, akkor vége a lényegnek : forma dat esse rei. Ez a keresztény politika,, amely ugy szolgáltat ... Perlaki György: Nem beszélünk, hanem a gyakorlatban megcsináljuk. Hornyánszky Zoltán : ügy van, meg kell csinálni, én is azt követelem. Itt ez a tábor tegnap felállt Czeglédy Endre képviselő ur indítványának megzavazására, csak a túloldalon volt az a bizonyos negligálás. Miért, nem tudom. Jó, önök a választóik előtt fognak erről számolni. (Ugy van ! a baloldalon.) Perlaki György : A választóink majd igazolni fognak !